Az elveszett lány / The Lost Daughter (2021)
FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott
a ’The Lost Daughter’ kapcsán én is elvesztem egy kicsit… :P
anno néztem, ahogy vonulnak be a Velencei Filmfesztiválon a red carpet élő közvetítésen, és már akkor tapsoltam, boldog voltam, hogy VÉGRE!
ismét egy film, amiben a zseniális és ragyogóan tehetséges Olivia Colman szerepel, akitől annyi mindent láttam már és direkt keresem a filmjeit
illetve az is megfogott, hogy Maggie Gyllenhaal rendezte (első rendezése) – mindig is egy különleges nőnek tartottam
van egy érdekes, elvont, alternatív, művészies kisugárzása – színésznőként is érdekes, de ezt a filmet látva azt mondom, szerintem rendezőnek még jobb lesz ;)
a film nagyon sokrétű, komplex és okos
igazán van min gondolkodni: a kulturális-irodalmi utalások, az anyaság és az önzőség kérdése (amiről igazán nem „divatos” beszélni, sőt!), illetve a vége is (hogy most pontosan mi is történt… leírom, én hogyan értelmeztem, bár szerintem nem volt annyira bonyi)
a hibát ott követtem el, hogy egy régi listámra, egy lapra felkapartam, milyen filmeket és sorozatokat kell majd még szép sorjában megnéznem, és valószínűleg már ott is, de letisztázva bizonyosan ezt a mozi sajnos a sorozatok oszlopba került :(
nem vágtam bele, mert sok minden van azon a listán, haladok sorban, és néha nincs annyi időm, hogy belekezdjek egy sorozatba, hanem egyszerűbb és gyorsabb megnézni egy filmet (+ azokból is fel kellett zárkóznom)
kedves ismerősöm, Nóri többször is rákérdezett már, hogy láttam-e ezt, de írtam neki, hogy nem, nem volt időm – és végül is egy ilyen beszélgetésből derült ki, hogy ez nagyon nem egy sorozat, hanem egy fim :D :P (miért is hittem ezt?! vagy miért írtam rossz listára?! á!) szóval, köszi, Nóri! emiatt most leültem és megnéztem
jön a részletes beszámoló – mert itt lesz mit mondanom ;)
kezdjük a művészi-irodalmi vonallal, hiszen sok célzás van rá
a főhősnőnket Ledának hívják (Olivia C.)
Léda a görög mitológiában Spárta legendás királynéja, Thesztiosz király leánya, Tündareósz király felesége volt
Zeusz megkívánta őt (mint tudjuk, elég sok nővel járt így… :P) és egy hattyú alakjában elcsábította; ergo: szexeltek
Léda félt a férje haragjától, emiatt ugyanazon a napon vele is lefeküdt
ez azt eredményezte, hogy duplán terhes lett ;)
két hattyútojást szült, amiből kikeltek a gyermekei: közülük kettő Zeusztól, kettő pedig Tündareósztól származott
így Szép Heléna és Polüdeukész halhatatlanok (isteniek) voltak, míg Klütaimnésztra és Kasztór halandók
a történet sok mindenkit megihletett, például Gustave Moreau és Leonardo da Vinci is készített róla festményt (utóbbi sajnos elveszett, de a rajzok megmaradtak – ez egy nagyon ismert és csodaszép mű)
a filmben nem ezekre, hanem William Butler Yeats 1924-ben megjelent szonettjére van többször is utalás
minden kritika szerint a pszichológiai realizmus és a misztikus látásmód ötvözésével sikerült leírnia ezt a kissé szürreális történetet, amiben egy hús-vér nő és egy hattyú párosodik…
(csak zárójelben: imádom Yeats kötészetét, és csodás pillanat volt Írországban ott állni pár percre a sírjánál és adózni a nagysága előtt <3)
a másik dolog, amire utaltam az elején, és fontos kiemelni: a film egy könyv alapján készült, Elena Ferrante azonos című regényéből
Maggie G. azért szeretetett bele, mert úgy érezte, úgy beszél az anyaság kérdéséről - és főleg annak nehézségeiről -, mint semmi más, amit korábban látott, olvasott
(én ezt annyiból korrigálnám, hogy a ’Tully’ című film – amiről én is írtam a blogon – a szülés utáni depressziót járja körül egy nagyon érdekes történetbe „csomagolva”, de csöppet sem elbagatellizálva a súlyosságát… sőt! a kisbabás barátnőknek anno javasoltam is)
de tény, hogy ez a történet is nagyon erős
egy lányról szól, aki fiatalon lesz kétszeres anyuka, közben tanul(na), de a férje is fiatal, ő is tanul – mindketten próbálnak előre jutni, építeni a karrierjüket - vagy inkább elmélyíteni a tudásukat -, de megérkeznek a gyerekek
akik sírnak, mindenfélét akarnak és nagyon sok nyűgöt jelentenek
nem csak azt, természetesen! örömet is – és ezt is bemutatja a film, korrekt módon <3
viszont a sztori vonala és kimenetele miatt túlsúlyba kerül a nehéz része, ami elsősorban az az édesanyákra hárul, lássuk be
gondolom, minden anyának eszébe jut, sőt, talán nem is egyszer, hogy „na, most lett elegem! becsapom az ajtót és elmegyek, vissza se nézek!”
mivel sajnos nem vagyok édesanya, nem akarok nagy megmondó lenni a témában, de ismerek jópárat, pici gyerekekkel, és azért voltak (vannak) ilyen pillanataik
ez nem ördögtől való, mégsem illik a mai világban ilyenről beszélni
az igazi édesanya, az ősanya: árad az internetről, milyenek ők, vagyis milyennek hazudják magukat
mert kizárt, hogy mindig minden csilli-villi és mindig süt a Nap
csodás gyerek, csodás házasság, semmi vita, nincs feszkó
a gyerek egy angyal, eszik-iszik-alszik, jól viselkedik, feláll, megy, beszél
na persze…
kívánom, hogy így legyen!!
mégis, nagy tiszteletet érdemel, aki ki meri mondani, le meri írni, hogy azért nem mindig ez a szitu :P
hogy vannak fájdalmak, kimerültség, depresszió, magány (a feladatok erdejében), nagy felelősség – és ez még csak az eleje
utána: sok-sok-sok, RENGETEG idő, hogy foglalkozz vele, beszélj-mesélj-lekösd
közben háztartás, főzés és még legyél szexi nő is
de tényleg nem megyek jobban bele, mert nem az én sorsomról írok
itt, a filmben ez a nő, Leda becsapja az ajtót
olyannyira, hogy nem is megy haza 3 évig
persze ez nem egyik napról a másikra lesz: felfigyelnek a munkáira, a tehetségére (nyelvész-irodalmár-fordító), lehetőségek nyílnak meg előtte és félre is lép
a lelépést ez (is) vezérli, részben az új pasi is, akivel viszonya lesz (ő egy szakmabeli professzor, akivel egy nyelvet beszélnek – szó szerint és átvitten is :P), meg az, hogy sok neki az, ami otthon megy
na, nála nem lehet a manapság oly divatos én-időről beszélni…
zéró
és erre vágyik: életet akar, önző akar lenni
természetesen – és szerencsére – ez a való életben nem sokszor történik meg, és ha igen, azokat az anyákat (vagy apákat) nagyon megveti mindenki
nem egy szép dolog, az biztos…
főleg a gyereknek ezt megélni :(
borzalom, szörnyű fájdalom lehet
de maga az a tény, hogy ez a nő mert erről írni, M. G. pedig felfigyelt a sztorira és filmet csinált belőle – az dicséretes
(kis adalék: az HBO-s sorozat, a ’My Brilliant Friend’ is Ferrante regényéből készült…)
a film onnan indul, hogy Leda (aki 48 éves) elmegy nyaralni egy görög szigetre, egyedül (hehehe… eddig nekem is ismerős ;))
a filmben a sziget neve Kyopeli, de valójában Spetses volt a forgatási helyszín (és azt olvastam, hogy a ’Knives Out’ folytatását is itt vették fel), az eldugott strand pedig Zogeria (szintén a szigeten)
ez egy földi paradicsom, minden csodálatos és gyönyörű, de elég hamar piszok kerül a gépezetbe
Leda cuki kis lakjában rothadnak a gyümölcsök, a lighthouse fénye és hangja zavaró éjszaka és a kabócák sem éppen csöndesek :P
a fáról ráesik egy toboz, ami durván felsérti a bőrét, a moziban nem tud nyugodtan megnézni egy filmet, mert a görög fiatalok bohóckodnak, üvöltöznek közben
az eleinte elhagyatottnak tűnő strandra pedig „betelepül” egy zajos, hangos, bulizós, millió emberből álló társaság, és azonnal felborul a pihenés
Leda itt kiszúrja Ninát, akit Dakota Johnson alakít, fekete hajjal
itt álljunk meg egy kicsit!
egyrészt: csodálatosan áll neki ez a hajszín, csak így kéne hordania; nagyon kiemeli a szeme színét
másrészt: D. J. egy jó színésznő
nem azt mondom, hogy TOP kedvencem, de SOKKAL több, mint ’A szürke 50 árnyalata’ – aki csak abból ismeri, kérem, hogy ne ítélkezzen felette
sok filmben láttam már, írtam is róluk a blogon (nem miatta néztem meg őket, csak szerepeltek benne)
tehetséges, ügyes – és ezt itt is bizonyítja
van egy 3-4 éves, igen aktív kislánya, aki le nem száll róla, folyton a nyakán lóg
apuka valami „üzletember”, csak a hétvégén jön a szigetre
látszik, hogy menő, nagyhangú, megkapja, amit akar, akár még agresszívnak is nevezhető – de a lényeg, nem mindig van a felesége és a gyereke mellett
Leda csöppet sem örül a társaságnak, sőt, már az elején magára haragítja a bandát, amikor nem hajlandó arrébb menni a parton egy másik napernyő alá – hogy a család együtt lehessen (ezt mondjuk nem értettem… én megtettem volna ezt a gesztust)
Ninát nagyon kiszúrja, figyeli és elkezd neki előjönni a múlt (flashback-ek formájában)
a fiatal Ledát az általam imádott Jessie Buckley alakítja, akit a ’Fargo’ 4. évadában láttam először és azóta konkrétan keresem a filmjeit!!! (a blogon találtok is ilyeneket, amelyeket csakis miatta néztem meg: ’Vadrózsa’, ’A befejezésen gondolkozom’, ja, és a ’Judy’-ban is játszott)
nem hiszem, hogy véletlen, hogy ő játssza a fiatal Ledát – a ’Wild Rose’-ban is a karrier vs anyaság a téma (és nem mellékesen csodálatosan énekel benne!! <3), a másik film pedig kellően elvont, művészi, irodalmi – és az is nagyon jól állt neki
Leda karakteréhez pedig ezek mind kellenek…
fantasztikusan játszik!!
természetesen az „idős” Leda, Olivia C. is, de ő mindig <3 (az ő filmjei is a blogon… keressétek, kutassátok őket, mert ez a nő egy ZSENI!! ’Fleabag’; ’A kedvenc’, ’A homár’, ’Éjszakai szolgálat’, ’Az apa’ – mindegyikben teljesen mást alakít és jóóóóól!)
szóval, Ledának felrémlenek az emlékei a gyereknevelésről, a nehézségek és az „igénybevétel” – így ismerjük meg a múltját
nagyon tud azonosulni Ninával, és amikor Nina kislánya elveszik a parton és pont ő találja meg, akkor tudnak is kicsit beszélni, kapcsolódni
amúgy az egész család, a kompánia minden tagja hangos, túl sok és nem szimpi, egyedül Nina tűnik emberinek – fáradt, depis, nem boldog
Leda pedig biztosítja róla, hogy tudja, ez milyen, vele érez, sőt, megnyílik neki, mesél magáról, amelyben picit benne lehet az is, hogy „így is lehet élni”, „ez is lehet egy megoldás”
az első beszélgetésüket (a kislány megtalálása után) nem nagyon tudtam hova tenni, Nina mintha szerelmes, ábrándos tekintettel nézne Ledára, megdicséri a fürdőruháját, nagyon furi… (nem tudtam, mi lesz ebből, leszbi-szál?! de nem… talán csak azt akarta kifejezni, hogy összekapcsolódtak, kialakult egy barátság, egy bizalmi viszony)
Leda amúgy egy fura nő és látjuk, hogy érzelmileg sem 100-as
egy telefonbeszélgetésből kiderül, hogy a most 20-on éves lányai nem nagyon érdeklődnek utána, elég gyorsan lerázzák, a parton dolgozó, fiatal Will-el (Paul Mescal) is elkezd kapcsolódni, barátian… de nem tudom, néha ott is az jutott az eszembe, hogy össze akar jönni vele?!
sokat mesél neki a lányairól – ezt sem értettem
van egy gondnok, aki a nyaralót kezeli (Ed Harris) – először vele is távolságtartó, majd szintén olyan, mintha flörtölne vele
bonyolult a nő, nehéz kiigazodni rajta
a legfurcsább azonban egyértelműen az, hogy a parton ellopja Nina kislányának a babáját (amit a kislány összefirkált, megharapdált) – neki is volt anno egy ilyen babája, odaadta a saját lányainak, és hasonló lett a sorsa…
elkezdi letisztítani, új ruhát vesz neki stb., és az egy dolog, hogy ez nem teljesen normális (illetve, bocsi, vannak felnőttek, akik babákat gyűjtenek, mint hobbi), de akkor válik betegessé, amikor a kislány teljesen kiborul a babája eltűnésén, ő pedig nem adja vissza!
és ez lesz az egyik fő vezérvonal: a kislány nem alszik, hisztizik, folyton sír, Nina egyre inkább kiborul, a család pedig még ki is plakátolja az eltűnt babát, díjat ígérnek érte!
olvastam, hogy a könyvben ez a család (akik a nagy, pink villában élnek) igazából az olasz maffia tagjai – vagyis a pasik
(Will utal is rá, hogy rossz emberek… de a filmből ez nem derül ki, nem egyértelmű)
Leda meglátja Ninát Willel enyelegni és persze erről is a saját élete jut eszébe, a saját viszony a professzorral (Peter Sarsgaard – aki a való életben a rendezőnő férje ;))
a film amúgy is fülledt erotikát áraszt – a parton a férj, ahogy megmarkolja Nina fenekét, Leda szex-emlékei, amikor maszturbál, a megcsalás, a Will-Nina szál, a Leda-Nina „erotikus” pillanat, amit leírtam, illetve, amikor a két turista bekeveredik a fiatal Leda és férje otthonába (a két gyerek már megvan) és velük vacsiznak – ott is egymásra kattannak a nővel
(sőt! Ledának ez a sztori - hogy a két turista megy, jár-kel a világban, szabadon, pláne úgy, hogy a pasi hátrahagyta a feleségét és a 3 fiát - az indítórugó ahhoz, hogy ő is meglépje ezt és változtasson az életén)
olyan fülledt az egész, és szerintem tudatosan
Nina rájön, hogy lebukott Leda előtt, de mivel jóban vannak, megkéri, hadd használják Will-el az ő nyaralóját a szexre
Leda persze belemegy, egyrészt azért, mert megy már haza, másrészt, mert szerinte ez nem elítélendő
és most lassan elérkeztünk a végső pillanathoz is, ami esetleg sokakban kérdőjelet hagyhatott
Nina és Leda utolsó beszélgetése… pont a kulcs átadása a lakhoz és az elköszönés, meg 1-2 jótanács az életre vonatkozóan
Leda – mivel annyira bizalmas barátnak érzi Ninát, annyira MAGÁT látja benne -, visszaadja a kislány babáját, amitől Nina teljesen kiborul (jogosan), hiszen L.-nak nincs épeszű magyarázata arra, hogy miért lopta el és tartotta magánál, miközben az egész család kikelt magából és ezt kereste
fogja a kalaptűjét (amit pont Ledától kapott a vásárban) és hasba szúrja vele L.-t
vérzik, de megvan, elvan, él
mindenből elege van, lerugdossa a bőröndjeit a ház magas lépcsőin (szakadtam :D, közben pedig elég szomorú ez, látszik, hogy feladta…), beszáll a kocsiba és megy a reptérre
azonban a kiborulás és a minden mindegy határán becsukja a szemét, mindent lexar és leszalad a kocsival az útról a partra
nem látjuk a kocsi állapotát, ő sem tűnik sérültnek, csak kimerültnek
odamegy a tengerhez (éjszaka/hajnal van – sötét), ledől és elalszik
másnap reggel felébred, semmi baja, a hasa kicsit vérzik a sebnél; felhívja a lányait, akik épp együtt vannak, és elmondják, hogy milliószor keresték már, aggódtak érte, azt hitték, meghalt
erre azt mondja: „I’m alive, actually.”
magyarán: boldogság van, szeretik, várják haza, aggódtak érte – lehet ez egy új kezdet is
HA valóság… HA Leda nem halt meg a balesetben és mindezt nem csak képzeli
amire az is utal, hogy a semmiből megjelenik egy narancs a kezében, ami felidéz egy (sokszor látott és ismételt) emléket – a gyerekeinek pucol narancsot úgy, hogy 1 mozdulattal szedi le a héját
"Don't let it break. Peel it like a snake."
a magyarázatom: meghalt, ezt csak képzeli
viszont!! a könyv (amit a film elég jól és alaposan követ) teljesen máshogy ér véget: ott a leszúrás után leül a kanapéra, majd elkezd pakolni és AKKOR hívják a lányai, hasonló szöveggel
“Mamma, what are you doing, why haven’t you called? Won’t you at least let us know if you’re alive or dead?”
mire Leda: “I’m dead, but I’m fine.”
vagyis él, nem halt bele a sérüléseibe, sőt, erre utal is egy mondat: „Maybe the pin had pierced my side the way a sword pierces the body of a Sufi ascetic, doing no harm.”
a ’dead’ pedig arra utal, hogy belül meghalt, teljesen kivan, de jól van
mindenki döntse el, melyik tetszik jobban… én nem tudok választani
a film drámaibb, elvontabb, a könyv emberibb, reálisabb
összegezve – és bocsi, hogy ilyen hosszú voltam –, ez egy nagyon jó, sokrétű film, ahogy az elején is írtam
csodás rendezés M. G.-tól, fantasztikus a zene (Dickon Hinchliffe – egy angol rockbanda tagja volt amúgy ;)), hibátlan a színész játék
nagyon egyben van!!
nem véletlen, hogy számtalan díjat nyert, és az sem, hogy felírtam magamnak, hogy nézzem majd meg – még ha rossz helyre is :P
(Fotó: cineuropa.org)
(2022. január 15.)
