Űrhadosztály (2. évad) / Space Force (season 2) (2022)
nem mondom, hogy a ’Space Force’ 1. évada akkora nagy kedvencem lett volna, de tény, hogy jól szórakoztam rajta
a kritikámban leírtam, hogy miért szerettem, illetve, hogy mi volt a bajom vele – a blogon megtaláljátok
sok helyen nagyon vicces volt, de rengetegszer leült
a poénok helyét átvette a (sokszor) nyálas melodráma
viszont gyorsan le lehet tolni, kikapcsolt, lelazított – annyira azért nem húztam fel magam rajta
nem amiatt ültem le megnézni a folytatást, mert már a 10 körmömet lerágtam, hogy vajon mi lesz a kedvenc karaktereimmel, hanem mert sajnos elém került egy sor egy cikkből (ezeket tudatosan kerülöm bármilyen film vagy sorozat megnézése előtt…), ami azt írta, hogy rövidebb az évad, még rövidebbek a részek és pofásabb, összeszedettebb lett az egész
ezzel nagyrészt egyetértek
csak az utolsó gondolattal nem
ugyanis sajnos a humor:melodráma aránya nagyon eltolódott az utóbbi irányába, és igen, lehet, hogy picit kerekebb 1-1 rész (és rémálmaimban térjen vissza az, amikor a két csapat egymás ellen küzdött az 1. évadban… brr…), mégis, minden sokkal szomorúbb, drámaibb vagy éppen nagyon EMBERI
felhozom példának a ’Schitt’s Creek’-et, ami 6 évadon keresztül épült – és ebbe az irányba
nagyon viccesből átmentünk emberibe
és az OK is volt ott, ugyanis a karakterek nagyon erős jellemfejlődésen mentek keresztül, szóval arányos volt, szép és megható
de még jobb példa ennél a ’Hacks’, amit nemrég fejeztem be és írtam is róla: ott a humor és az emberi/drámai oldal úgy váltakozik, olyan egyensúlyban, annyira kereken, hogy nem érzel semmi furcsát a nézése közben
itt azonban az a baj – és már az elsőnél is ez volt -, hogy nem tudják, mi az irány
lehet valami FULLOSAN vicces, mint pl. az ’Office’ (ha már Steve Carell), és akkor tartsák magukat ahhoz
lehet valami full drámai, mint pl. az ’Éles tárgyak’ – te is eret vágsz magadon valami éles tárggyal közben, annyira durva… (ne tessék komolyan venni!!)
és persze lehet ez 2 in 1, de nehéz megtalálni a jó arányt
keveseknek sikerül
szerintem nekik pl. nem
és ez a baj ezzel
minden rész inkább valamilyen emberi sztoriról szól (szerelmesek – mi lesz a kapcsolattal; válás; váltsak-e munkahelyet vagy ne; főnöki döntések stb.), mintsem a humorról
van pár emlékezetes pillanat, amik tényleg NAGYON jók, ahogy az első évadban is…
ilyen Tony prezentációja Naird-ről; Naird karácsonyos példája (hárman a fa alatt); a Moutai/Maotai italozás a kínai pasival – majd a végén a kidőlés (volt szerencsém inni ilyet, ejh, nem egy jó ital és tényleg bitang erős…); a fém „szobor” ajándék, amit Malkovich ad át a kínai tudósnak; amikor egymást szívatják; az ’anthem’ kitalálása (és persze az, hogy abban a részben tényleg az lesz a főcím és a záró ;)); a Time cover – az a felirat alatta :D és persze a színdarab is, amit előadnak az oroszoknak
tényleg jó volt
sokat nevettem
vannak erős percek, pillanatok, de ezek csak apróságok
azt érzem, a nyígás mégis több
ezek közül 1 és csakis 1 volt számomra igazán vicces/cuki, de közben megható is: amit a Marsra utazó űrhajós mond a Földről
nekem hiteles volt, szerettem <3
az várható volt, hogy Lisa Kudrow lassan kiszáll, nem is tudom...., ha lesz folytatás, talán már benne sem lesz (mondjuk, nem fog hiányozni)
Steve C. és John M. nekem továbbra is a TOP
Brad továbbra is h*lye, szegény, soha semmit nem ért, kb., mint Joey a ’Jóbarátok’-ban
és mint az első évadban is, nagyon megyek, haladok Tony-val és az ötleteivel ;) <3
Erint nem kedvelem
Ali és Chan szenvedése sok és hosszú
szóval a végén nagyon kellett az a ’Kokomo’… ;) :D
(Fotó: netflix.com)
(2022. február 26.)
