régóta terveztem megnézni ezt a filmet, mert csupa jót hallottam róla
elém került néhány szalagcím, hogy mekkora durranás, és persze az sem utolsó, hogy Cannes-ban megnyerte a fődíjat, vagyis a Palme d'Or-t
egyelőre elég frissek és vegyesek az érzéseim a filmmel kapcsolatban…
de a végére a vegyes inkább a negatív felé billen, sajna
a legnagyobb bajom az, hogy mintha 3 különböző mozit néznénk (és kb. annyiszor is álltak le a Covid miatt… :(), nagyon mások lettek a részek, és sajnos pont a vége nem tetszik
mesélem…
már a film elején belőjük az irányt: szegények vs. gazdagok; egyszerű emberek vs. milliárdosok
láthatjuk a modellfiúkat, a válogatást, hogy milyen az H&M „arc” (az a hétköznapi embereknek szól – Nektek és nekem… a modellek szépek, kedves mosollyal az arcukon) és láthatjuk, milyen zord, agresszív és dühös arcot kell vágni a kifutón a Balenciaga márkánál (amit csak kevesek engedhetnek meg maguknak)
pár hónapja amúgy valaki feltett egy B. divatbemutatót, és valóban: minden modell úgy nézett ki, mintha épp indulna, hogy felgyújtson egy házat… :D
ezek a képkockák irányba tesznek minket, meghatározzák, miről szól majd a film, milyen lesz a hangulata
ja, és nagyon „mókás”, hogy a modelleknél a riporter srác megjegyzi, hogy a B.-nál úgy kell nézni a fogyasztókra, a vásárlókra, hogy maximálisan lenézze őket a modell
kb., hogy „te sosem leszel ilyen, mint én, sosem leszel ide tartozó”
ÍGY adják el a terméket, értitek?! lenézéssel…
nos, ez csak pár képkocka a svéd kultrendezőtől, Ruben Östlundtól, akinek ez az első angol nyelvű alkotása
(és az első, amit én láttam tőle, bocsi… :P)
az 1. rész Carl és Yaya rövid története
igazából egy vacsora, és annak a kifizetése körül kialakult vita, nem több
1 szeletke az életükből és a kapcsolatukból
de sokkal többről szól, mint arról, hogy ki fizesse ki a vacsorát
szól a nemi szerepekről, a beidegződésekről (hogy mi a „feladata” egy nőnek és férfinak), szól a manipulációról, a nagyvonalúságról, az ígéretekről – amit nem tart be az egyik fél… és sorolhatnám
tényleg egy „ki fizet?”-en pattan el a dolog, eléggé összevesznek, sok minden az asztalra kerül, és valahol meg tudod érteni őket, vagyis inkább Carlt (Harris Dickinson – aki nemcsak szép és szexi, de pl. a liftes jelentnél látjuk, hogy ügyes is… amúgy a többi pillanatban eléggé mamlasz, sztem.)
Yaya (Charlbi Dean) ellenben játszik vele, kihasználja; igen, ő az igazi manipulátor; neki csak az a célja, hogy majd egy gazdag pasi „trófea felesége” legyen, ahogy mondja
végül színt vall, ki is békülnek, nevetnek rajta… az azonban látszik, hogy elsősorban Carl van oda a csajért
(zárójelben jelezném, hogy Charlbi Dean idén, 32 évesen elhunyt, ez volt az utolsó filmje… volt már korábban elég sok baja, pl. a lépét is el kellett távolítani (ez a hosszú vágás a hasán, ami látszik a bikinis jelenteknél…), most a tüdeje omlott össze valami vírus hatására… nagyon szomorú :( Isten nyugosztalja!)
ez egy rövidke rész
a 2. a ’The Yacht’ címet kapta
Yaya – aki modell és influenszer – ingyen kap egy hajóutat, ahová Carlt is elviszi (kb. ő a fotósa), mindezt azért, hogy lőjön pár Insta-sztorit magáról, reklámozva a hajót és az utat
(a yachotot, ami eredetileg az Onassis családé volt… a stáb 9 napra bérelte csak ki, de így is egy vagyonba került – és szerencsére be tudták fejezni a forgatást még a lezárások (Covid) előtt)
ez a rész volt a kedvencem
egyrészt láthatjuk, hogy hogyan mulat a milliárdos, hogyan nyaralnak, szórják a pénzt, esznek-isznak, napoznak egész nap, miközben a csóró személyzet körülugrálja őket
vannak a helyes lányok és fiúk, akik hostessként kiszolgálják őket – ők fehérek (bocs, direkt fogalmazok így…), beszélnek nyelveket, szépen mosolyognak, tökéletes fogsorral
vannak a thai (?) / ázsiai takarítónők és egyéb munkások (szintén távol-keletiek) – ők egy külön „kaszt”
és még ennél is „lejjebb van” (bocsi, de tényleg így mutatja be a film, nem én vagyok rasszista…) a munkás, a szerelő, az, aki a dokkot sikálja – ők általában afroamerikai emberek
(illetve itt voltak görögök is, hiszen görög szigetek körül hajóznak)
teljesen az ’Életrevalók’ juthat eszünkbe róla, azzal a kivétellel, hogy ezek az emberek nem lázadoznak, beletörődnek a sorsukba, dolgoznak – a PÉNZÉRT
az egyik legzseniálisabb jelent, amikor Paula (Vicki Berlin) eligazítást ad ezeknek a host/hostess fiúknak és lányoknak, kihangsúlyozva, hogy a vendégnek mindig igaza van, sőt, amit a vendég kér (legyen az pl. illegális szer, mindegy…) a válasz CSAK az lehet, hogy „yes, madam”, „yes, sir”
és utána együtt skandálják, hogy ha jól végzik a dolgukat, sokat mosolyognak, akkor a végén talán szép nagy jattot kapnak, vagyis jön a PÉNZ!!
ijesző egy picit, majd látjátok…
de szerintem a valóságot tükrözi
a hajó tele van iszonyat gazdag emberekkel, akiknek semmi nem számít és tényleg ugráltatnak mindenkit, mindenféle baromsággal is
az egyik legjobb pillanat ebből, amikor látjuk, hogy érkezik egy helikopter a yachthoz, ahonnan ledobnak egy sárga bőröndöt a vízbe
megy érte egy motorcsónak, kiemelik (fent maradt a felszínen), és el sem tudod képzelni, mi van benne… milyen kincs, milyen életmentő dolog, milyen fontos papír vagy pénz…
majd a bőrönd bekerül a konyhába – és a szakács kivesz belőle 3 doboz Nutellát…
igen, egy vendég ezt óhajtotta, szóval beszerezték… :D
a másik ilyen, amikor az orosz nőci kitalálja, hogy a kis „beszélgetőtársa” (egy csini hostess-lányra tapad rá) üljön be helyette a jacuzziba – mindegy, hogy épp egyenruhában van és dolgozik…
aztán még jobb ötlete támad: az EGÉSZ személyzet „pihenjen” és ússzon, vagyis csússzanak le a yacht oldalán a felfújt csúszdán a vízbe
a vendég szava márpedig parancs, szóval MINDENKIT (igen, a keleti takarítónőket, a fekete szerelőcsávót… mindenkit) felszólítanak, hogy fürdőruha fel és „tessék jól érezni magunkat” a vendég kedvéért
de van még több ilyen sztori (vitorlavásznas… :)), mindet nem lőném le
beteg…
ezek között az emberek között Carl és Yaya még egész normálisnak tűnik (bár Carl egyik „bejelentése” is elég komoly következményeket von majd maga után…), és a kapcsolati fronton sem történik sok minden, max. egy kis féltékenykedés
a legcukibb egy brit házaspár, akik úgy mesélik el a vacsora közben, hogy a fegyverekből, gránátokból gazdagodtak meg, mintha csak az unokáikról mesélnének
kőkemény…
amúgy Östlund tudatos célja volt, hogy ne úgy állítsa be a gazdagokat, hogy csúnya, gonosz emberek, hanem lássuk a kedves, emberi oldalukat is
hát, látjuk… :)
mondjuk ennek a konkrét házaspárnak az egyik legemlékezetesebb a halála :P jááááájjjj
nem lehet mást mondani rá, mint, hogy vicces
feketén vicces… morbid...
és hát ott van az orosz házaspár, annak is a ff. tagja az, aki különösen szórakoztató – és fontos szerepe lesz végig
mégis, azt hiszem, mindenki arra a pillanatra várt, amikor Woody Harrelson kapitány végre kidugja az orrát a kabinjából és Captain’s Dinnert tart
az igazán luxi vendégek pedig nemcsak kezet foghatnak, hanem együtt is vacsizhatnak vele
ez a vacsora nem sikerül túl jól… :D :D
hogy finoman fogalmazzak :P
óriási vihar van ugyanis, minden dől és csúszik – és az utasok a legnagyobb gourmet fogások közepette kiokádják a belüket
HA most valaki fennakadna ezen az erős fogalmazáson, javaslom, hogy nézze meg a filmet és rájön, hogy még nőies voltam :D
ugyanis hosszú perceken át nézhetjük ezt… nem túl kellemes látvány…
SENKI ne vacsi vagy evés közben/előtt/után nézze a filmet, azt javaslom… ;) :P
ha ez mind nem lenne elég, a kapitány és az orosz ’King of the Shit’ (ahogy magát hívja) jól elvannak, annyit vedelnek, hogy nekik semmi bajuk nem lesz – a részegségen kívül
és jól átbeszélik a marxizmust, leninizmust, a kommunizmust és a szocializmust…
egy ponton már a hangosbemondón keresztül – vagyis minden utas hallja, bárhol is hány(kódik) éppen…
picit a Titanic katasztrófáját nézhetjük végig újra, csak ez rosszabb :)
végül az lesz, hogy megússzák, nem borul fel a yacht, viszont másnap reggel egy kalózcsapat (mármint nem Jack Sparrow-ra kell gondolni…) ellátja a bajukat
snitt
jön a 3. rész, a pár túlélővel, akik kivetődtek egy lakatlan szigetre
’The Island’
ha azt hinnénk, hogy örülnek, hogy élnek, és csak a túlélés számít, meg egymás segítése – nagyon tévedünk
itt is megvannak a kasztok, a rasszizmus, egymás lenézése
és persze kiderül, hogy a gazdagok (és szépek) a világon semmihez nem értenek: nem tudnak főzni, halat fogni, halat pucolni vagy éppen tüzet gyújtani
ehhez egyedül az egyik távol-keleti takarítónő (konkrétan: a WC-felelős) ért, aki az egész csapatot eteti, viszont nagyon ügyesen és okosan kiköveteli a tiszteletet és kinevezi magát kapitánynak
nekem ez a rész hosszú, üres, tök semmilyen, egészen addig, amíg ez a nőci (aki nem éppen mai csirke) szemet nem vet a szexi Carlra, úgy, hogy Yaya is a túlélők között van és mindez előtte történik
eleinte Y. még csak azt mondja C.-nak, hogy ne szexeljen vele, ne legyen semmi, néha féltékenykedik, de nekem ez is olyan gyorsan „le van keverve”
és azt sem értem, hogy AZ a Carl, aki a film elején épp a nemi szerepek sztereotipizálásán puffogott, most miért megy bele, hogy a keleti nő „@vája” legyen, már bocsánat…
vagy hívjuk kitartottnak 
kb. a Pet Shop Boys egyik zseniális dala jutott eszembe: ’I love you, you pay my rent’
csak itt: én szeretlek – te halat fogsz nekem
ismét egy nő, aki manipulálja (cseberből-vederbe)
és utána az a beszélgetés… hogy szakítson-e Y.-val, meg hogy vállalják fel „nyíltan” a kapcsolatukat a többiek előtt?!
what??
mindenki hibátlanul vágja, hogy mi zajlik kettejük között és milyen típusú a viszonyuk
és mondom, Yaya is fura
nekem az egész üres, elhúzott – de ezt már írtam feljebb
a vége egy óriási fordulatot hoz, és akkor teljesül be igazán az ’Élősködők’ – akkor lesz ez a film is olyan, és az indíttatás is
viszont hogyan is jutottunk el ide?!
egy zseniális, csupán párbeszédből álló kamaradarab (1. rész)
egy még zseniálisabb, szürreális fekete komédia és szociodráma keveréke (2. rész)
majd egy nem tudom mihez hasonlítható 3. rész
persze, persze, ebben is van társadalomkritika, meg dráma is (a legvége), de nekem nagyon nem jött be
mi az üzenet? mi a megoldás? hogy csak így törhetsz ki a kasztodból?!
de hogy?! nem maradhat minden így a végtelenségig...
miközben látjuk, hogy az emberek nem változnak igazán: az orosz a halott feleségéről is leveszi a gyűrűt és a láncot – mintha az bármit is érne neki hajótöröttként
és csak nem jön értük senki, semmilyen mentőcsapat…
értem a végét, az utolsó pillanatot, a döntést (Carl futását mondjuk nem, hiszen ő nem tudhatta, mit talál majd a két nő a sziget másik oldalán…), mégis CSAK erre kihegyezni a filmet… nekem picit kevés volt
kár…
tudom, hogy mindenki isteníti a mozit, szerintem is szuper, de én máshogy fejeztem volna be
valahogy úgy, hogy a többiek is benne legyenek – ne csak ez a szerelmi (?) háromszög
apropó, háromszög: az én ’triangle of sadness’-em most eléggé sad…
vagyis szomorú :(

(Fotó: mymovies.it)

(2022. november 26.)