FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott...

ismét elővettem egy régi kedvencemet, amit részben nagyon jó nézni (a dráma ellenére is), másrészt nagyon jó nosztalgiázni azon, milyen volt kamasznak és szerelmesnek lenni
milyen érzés, amikor valaki a sötétben „véletlenül” hozzáér a kezedhez (lehet ez egy mozi vagy akár a koleszban a tévés szoba is :P)
milyen úgy táncolni, hogy valakivel összeér az arcod
csodálatos pillanatok voltak ezek!!! és hol vannak már?!
ma minden dirr-durr, bumm bele… és nem tudom, a mai tizenévesek átélnek-e még ilyen dolgokat vagy tényleg csak az megy, ami az ’Euphoria’-ban?
remélem, hogy nem…
és remélem, hogy lassan indulnak bele az életbe, a szerelembe, a kapcsolataikba – mert a szív könnyen reped, a lélek könnyen törik :(
féltem őket
féltenem kellett volna magamat is… ennél jobban
de amikor az ember „benne van”, nem gondolkodik, csak tombolnak a hormonok
mondjuk azt, hogy én megúsztam, itt vagyok, élek, írok nektek
de van, aki nem ilyen szerencsés :(
a kamaszkor anno is nehéz volt, most is az
a túlféltő, szigorú szülők
a bully-ing
a szerelmek, akik otthagynak…
bocsánat, ha ma kicsit személyesebb leszek, de elvégre ez egy blog, ami igen, szól a filmekről is, de közben rólam is
a másik meg, hogy ez a film annyira fontos nekem
több ok miatt is
CSAK személyesen tudok róla írni <3
egy ’Titanic’ filmfesztiválon láttam (de amúgy Cannes-ban debütált), talán az egyik első olyan film volt, amit ott láttam
és két dologba is „szerelmes” lettem (értsétek jól…) – egyrészt abba, ahogy Sofia Coppola filmet ír és rendez (azóta is követem a munkásságát… sajna nem minden filmje lett ilyen jó, de ez a TOP-ban vszerepel <3) – nagyon másképp, mint a papája
és egyáltalán nem visszaélve a nevével és a „kutyabőrrel”
másrészt, a francia duó, az Air zenéjébe
elektronikus, álomszerű, nyugtató, nagyon precízen megkomponált
tényleg egy tök más világba visz… nem zúzda :D
ez a film soundtrack azóta kultikus lett
(és ugyan nekem a ’Moon Safari’ album a kedvencem tőlük, arról is az ’All I Need’ (a mélysége miatt), de ez a zene is annyira egyben van! <3)
el sem tudom mondani, milyen fantasztikus volt élőben látni őket még anno a Pecsában (beltér)
alig volt ember a koncerten, szerintem kb. senki nem tudta/tudja, kik ők és nem jöttek el sokan
max. ennek a filmnek a rajongói…
picit olyan, mint a Zagar (Zságer Balázst mennyire imádom, mekkora koponyának tartom! <3) és a ’Kontroll’ c. film – ott is mind a kettő kultikus lett és kiegészíti egymást
a Zagar zenéje tempósabb, energikusabb az Air muzsikájánál, az övüké „bealvós”, de a jó értelemben
azt hiszem, az álomszerű volt rá tényleg a legjobb szó
egy biztos, tökéletes a film, minden pillanata és nagyon sokat hozzátesz ehhez a zene
ha még nem mondtam volna, ez volt S. C. első rendezése, és így első közös munkája Kirsten Dunst-tal is, viszont nem az utolsó… :P
(amúgy szerepet ajánlott Alicia Silverstone-nak és Scarlett Johanssonnak is, de nem fogadták el; mondjuk Scarlett főszerepet kapott Sofia következő filmjében ;))
a sztorit is S. C. írta, igaz, egy könyv alapján (Jeffrey Eugenides az író és 1993-ban jelent meg a regény), amit szerintem nagy vonalakban követett (ott nem „sikerül” a végén mind a 4 lánynak az öngyilkosság, Mary túléli a sütős dolgot, de 1 hónappal később túladagolja magát és ő is meghal :()
amiért iszonyatosan erős, az a kontraszt, a mélyben meghúzódó feszültség
itt ez a gyönyörű 5 lány (de rögtön az elején már csak 4 lesz… :(), tényleg olyan, mintha a napsütés áradna ki belőlek, szépek, ügyesek, okosak – minden ifjú, kamasz és felnőtt férfi odáig van tőlük
mégis boldogtalanok
hogy Cecilia mért volt az, nem igazán tudjuk, hiszen akkor még viszonylag „normális” életet éltek
van egy brutálisan bigott anyjuk (a füstös hangú és zseniálisan játszó Kathleen Turner, aki teljesen mást alakít, mint mondjuk a ’Californication’-ben :)), aki a széltől is óvja őket, meg egy cuki, jó fej apjuk (James Woods), aki azonban kussol a felesége mellett
a végére meg még meg is bolondul egy kicsit
akkor, amikor a sztori indul, még járhattak suliba, kontaktálhattak emberekkel, igaz, fiúkkal akkor sem
nem bulizhatnak, nem ülhetnek mások kocsijába (ha pl. srácok vezettek) és hasonlók
sajnos nem sok részlet derül ki ebből, mutathattak volna valamivel több példát is, hogy megértsük, mitől voltak frusztráltak
mert így nem nagyon érteni
OK, valamennyire ez egy rejtély is akar maradni, hiszen a sztorit narráló Giovanni Ribisi ezt többször ki is hangsúlyozza; a végén is
az, hogy a legfiatalabb (13!!) követi el elsőként az öngyilkosságot… hű, az különösen durva, hiszen neki még annyi minden nem is maradt ki az életéből, mint a 16-17 éves nővéreinek…
amúgy a lányok közül Kirsten Dunst (Lux) mellett (aki a megtestesült Lolita – szexi, csábító, gyönyörű, de valahol ott van az ártatlanság is benne…) a Ceciliát alakító Hanna R. Hall a legerősebb (még ha rövid is a szerepe)
Istenem, annyira csodálatos látni ezt az egész kapcsolatépítést és –kialakítást a fiúkkal, a bált, a Homecoming Queen és King választást, a csókot a lelátók alatt, az első szexet…
a film eleje nagyon depi, aztán ezen túllendülünk, beindul ez a ’70-es éveket idéző, cuki kamaszkor-idézés, majd amikor az a bizonyos első szex megtörténik Lux és Trip (Josh Hartnett – aki szintén piszok jó ;) és ki NE lenne oda egy ilyen tinédzser fiúért?! :P) között, ott bedől ismét a rendszer
Trip viselkedése iszonyatosan szomorú és felháborító – azt gondolod, hogy ez egy örökké tartó szerelem lesz közöttük, de nem, csak a strigula kellett neki :(
borzalmas törés ez egy fiatal lánynak
szerintem sokan átélték tiniként… (én is valami hasonlót, de nem pont így)
az tuti, hogy nőként és emberként is rettenet ezt megélni
hogy nem kellesz, hogy csak egy „darab” hús vagy… :(
óriási törést okoz – a pasik nem is gondolnak bele, mekkorát (ezt az egész korszakot nagyon hitelesen bemutatja a ’13 Reasons Why’ c. sorozat 1. része, amiről írtam is)
és igen, IGEN, egy fiatal lány az ő maga érzékeny lelkével eljuthat oda, hogy ne akarjon tovább élni
1 percet sem…
ezért iszonyatosan nagy a felelőssége a kortársaknak, a tanároknak, a szülőknek – hogy észrevegyék a jeleket, HA vannak
de amúgy szerintem mindig vannak
itt a szülők reakciója Lux „kihágására” (mindenki hazaér a buliból, de ő csak hajnalban), hogy teljesen bezárják a 4 lányt
de még ott is benned van nézőként a remény, hogy ez azért még jól is alakulhat
és még egyszer: nem látsz annyi példát a szülői tiltásra, esetleg agresszióra
a lányok ugyan nem járnak suliba, depiznek, de ügyesen tartják a kapcsolatot a környékbeli srácokkal, Lux tovább folytatja – immáron nem szűz – életét a háztetőn (amit a srácok persze lelkesen kukkolnak)… és ez is amúgy egy tipikus „válasz” lehet egy kamaszlány részéről
mondván, ha már @nak van elkönyvelve, akkor az is lesz – kissé leegyszerűsítve…
de ugye nem tapasztalja meg azt, hogy milyen csodás, ha szerelmes vagy – azzal az emberrel lefekszel – majd után egy pár lesztek, jártok…
(ami a normális lenne)
ha csúnya szóviccet akarnék gyártani ebből, azt mondanám, Lux-nak nem adatott meg ez a luxus… :(
boccccs!
visszatérve tehát a hangulatra: Sofia C. gyönyörűen azt érezteti velünk, hogy minden rendben van, a lányok ugyan sínylődnek a szobafogságban, de mégis, valahogy élnek
az a telefonálós-zenebejátszós rész a TOP kedvencem a filmben <3
annyira édes… és annyira ötletes
kár, hogy már a mozi elején van a narrátornak egy olyan mondata, hogy C. volt az első, aki elment… vagyis azonnal tudod, hogy lesz több veszteség is :(
sajnos lesz
azon a ponton, amikor megnyugodnánk, hogy a csajok „kiszabadulnak” és akár világgá is mennek a 4 kis szomszédban élő rajongójukkal - beüt a krach
de ez is olyan finoman van érzékeltetve
sokkoló, persze, drámai, igen – de nem tolják az arcodba a halálukat
emiatt írtam az elején, hogy ha valaki egy ilyen rendezéssel debütál, azonnal látod, mennyire ért a dolgokhoz
mennyire jó az egyensúly itt is!
és talán nem is (csak) ez, ami megüt a végén, hanem a narrátor utolsó mondatai, hogy bizony az élet ment tovább a külvárosban
mindenki élt tovább, le sem xarták, elfeledték, mi történt
a házba is új pár költözött (amúgy a regényben – azon túl, hogy elköltöznek – el is válnak a szülők…)
egyedül a fiúk nem felejtenek
a mai napig emlékeznek rájuk
a Lisbon lányokra
az öngyilkos szüzekre :(

(Fotó: intofilm.org)

(2022. december 11.)