ez a film rengeteg gondolatot indított el bennem, ami jó… és ez azt jelenti, hogy maga a film is nagyon jó
nem a szokásos módon jó – mert sokszor megrázó, gyomorforgató, kiakasztó –, de az biztos, hogy jó
és mivel eddig már 4-szer leírtam a JÓ szót :), gyorsan rátérek arra, hogy miről is fog szólni ez a (már előre mondom: hosszú!) írásom:
magáról a filmről mindenképp
a címéről
aztán a barátságok végéről
és arról is, hogy ezt az egész történetet hogyan és miként kell/lehet értelmezni
kezdjük, a furcsa, nehezen megjegyezhető címmel!
a ’banshee’ egy női szellem, aki/ami a kelta kultúrkörben jelenik meg – hangos visítással jelzik, ha egy családtagja meghal majd valakinek
pontosabban: ha hangosan sikítanak, akkor az erőszakos, fájdalmas halált jelent; ha meg halkabban, akkor békében megy el az illető
sok infót, sztorit lehet találni róluk, ha valakit érdekel
az ’Inisherin’ a filmben egy ír sziget neve, ami a valóságban nem létezik, viszont több helyszínen (több szigeten) is forgattak az Emerald Isle partjainál
a legnagyobb részt Inishmore-ban vették fel (szintén egy sziget, az Aran Islands legnagyobbja a Galway Bay-ben)
amúgy a film címe is erre hajaz a legjobban ;)
de aki részleteiben szeretné tudni, mit hol vettek fel (pl. hol van ez a templom), ezekről is van infó bőven a neten (nem megyek bele, mert akkor tényleg brutál hosszú leszek :P)
egy biztos: csodaszép a környezet! békés, nyugodt és erős kontrasztban van a „nagy szigeten” dúló háborúval, aminek csak a zajai érnek el ide (erről még lesz szó…)
nos, értem, hogy piszok nehéz lefordítani a címet magyarra – a halottak tükrében –, de nekem ’A sziget szellemei’ picit olyan, mintha egy horrort készülnénk megnézni
vagy valami démonos, kísértetes filmet
márpedig ilyenről itt szó nincs
világos, hogy a fordító (gondolom, S. D. – akit tisztelek, szeretek) próbált hű maradni az eredetihez, de ha valaki megnézi a filmet, kiderül, hogy itt is van egy ’banshee’, aki jelen esetben egy élő ember, egy öregasszony
aki úgy jár-kel, mint egy vészmadár és IGEN, egy ponton megjósol haláleseteket, amik meg is történnek, ha nem is pont úgy, ahogy gondolnánk…
szóval, őt hívhatjuk ’banshee’-nak
illetve maga a cím egy zeneműre utal, egy friss darabra, amit Colm (Brendan Gleeson) komponált
de a film fő fókuszában nem (csak) a halál van és nem (csak) ez a zenemű, hanem a két főhősünk, Colm és Pádraic (Colin Farrell) barátságának a vége
+ az ottani emberek élete, sztorijai stb.
de főleg ez a barátság…
én egy kicsit erre fókuszáltam volna a címben, elkerülve ezt a horroros sugallatot – ugyanis félő, hogy a moziközönség nagy %-a nem néz utána annak, hogy mit is takar ez a cím, miről szólhat ez a film és pláne, hogy miért szórják meg mindenféle díjakkal és jelölésekkel…
de ez nem egy horror, nem egy misztikus történet és nincs benne semmilyen szellem
no, a második témám: a barátság
vagy inkább egy barátság vége, megszakadása
ez most független lesz a mozitól, lemegyek személyesbe, OK? ;)
aki ismer, tudja, hogy nekem a barátaim iszonyatosan fontosak; közvetlenül és szorosan a szüleim mögött állnak (akikkel hála ég, nagyon jó a viszonyom)
sok-sok ember „eltűnt”, kilépett az életemből – egyszerűen csak nem hallottam róla többet, megszűnt a beszélgetés stb.
de azzal nincs is gond, ha valakivel nem olyan szoros egy kötelék – hiszen annyi emberrel lehetetlenség is tartani és ápolni a kapcsolatot
DE! aki szoros barát, akivel szinte minden nap vagy hetente beszélsz, közel áll hozzád, mindent tud rólad és viszont – ott nekem fura és érthetetlen, ha valaki „csak úgy” offol
történt ilyen régen, nem egy – és bevallom (ciki vagy sem) piszok nehezen élem meg ezeket
kicsit úgy vagyok az elengedéssel, mint Sheldon az ’Agymenők’-ben ;) (zseniális az a példa ott – ha valaki ismeri…)
nekem kell az OK, a magyarázat
ha az én életemből tűnik el valaki szó nélkül és nem jelentkezik, vagy nem válaszol, egyértelmű, hogy ÉN magamat hibáztatom
vajon mit csináltam? mivel bántottam meg? atya ég, min vesztünk össze, amiről nem is tudok?
és a többi…
megy a kattogás
miközben az élet néha olyan dolgokat dob a felszínre, amit el sem hiszel, vagy arra gondolsz, hogy ilyen csak a filmekben van
két példát írok le:
egy barátom (fiú) egy ponton nem válaszolt semmilyen üzenetemre (még egyszer hangsúlyozom: barátom, kollégám volt – semmi férfi-női sztori nem volt benne, őszintén!)
nagyon rosszul esett… aztán feladtam, nem írtam neki
sokkal-sokkal később kiderült, hogy egy komoly baleset érte (autó-szarvas találkozása) és kiesett az emlékezetéből 15 év (én is „abban” voltam), illetve pl. minden jelszava
így nem fért hozzá a levelezéseihez (FB), de ha hozzá is fért volna, fogalma nem lett volna, ki vagyok (a felesége magyarázta el neki)
iszonyat…
tényleg azt hiszed, hogy ilyen csak a mozikban van, de nem
(ennél jobban nem akarok belemenni a dolgaiba, illetve, hogy mi van vele, még akkor sem, ha nem írtam nevet – de az jó érzés, hogy újra beszélünk, talán ismét mondhatom azt, hogy a barátom)
a másik esetben egy nagyon jó barátnőm offolt, kb. 2 évre
egy ideig „zaklattam”, írtam neki 1-1 sort, de semmi
természetes, hogy az első gondolatom után (vajon mit csináltam rosszul?!) a második az, hogy atya ég, mi történt vele?! ugye jól van? ugye él?... és hasonlók
biztosan sok olyan olvasóm van, aki most ezt nem érti: minek lovagolok én ezen, kit érdekel, ha eltűnt, van 100 baja az embernek, van más barátom stb., stb.
de nem tehetek róla, nekem ez, nekem ŐK fontosak és igenis érdekel, mi történt (nyugalom! ezeknek a gondolatoknak köze van a filmhez is, esküszöm :D)
ennél a barátnőmnél (külföldön él a párjával) kiderült, hogy a pasija agorafóbiás lett (még a Covid előtt) és ez iszonyatosan megnehezítette az életüket :(
kisebb baja is nagyobb volt annál, hogy nekem írjon + nem is nagyon tudta, hogyan mondja ezt el, valahogy szégyellte – pedig semmi szégyellnivaló nincs benne, a pasi briliáns elme, kedves, jó humorú (ahogy a barátnőm is)…
szóval nem „kattant meg”, vagy ilyenek
de azt később mondta, hogy nagyon jól esett neki, hogy „nem adtam fel”, hogy kerestem – mert látni látta a soraimat
sok emberrel megszakadt végleg a kapcsolata, de velem nem, mert érezte, hogy engem tényleg érdekel, mi van vele, velük
de ez csak 2 sztori – ja, és ahol tudom, mi történt
sok esetben nem… és sokáig fájtak, zavartak…
de a fél világot nem tudom és nem is akarom már felhajtani valaki miatt, hogy megmagyarázza, miért tűnt el
passz…
más lett az élete
már nem ért rá, nem fért bele ez neki, hogy velem dumáljon néha
vagy csak már nem kedvelt
esetleg sosem kedvelt igazán és most végre offolt
millió ok lehet
de ezekben az esetekben pontosan úgy éreztem magam, mint a filmben Pádraic (C. F.): tudni AKAROM
de hogy a másik oldalt nézzük (és azt is megértsük) – Colm (B. G.) oldalát…
mi van akkor, ha ÉN szakítottam meg vagy építettem le egy barátságot?!
nem sok ilyen eset van/volt, de a közelmúltban 3 is
régen (egyszer) amiatt volt, mert valaki iszonyat csúnyán a szemembe hazudott és nem tudtam lenyelni, nagyon nem… mert pont tőle nem vártam volna ezt
hagyjuk is… :(
sokáig nem éreztem azt (egyáltalán), hogy emberekkel teljesen meg kéne szakítanom a kapcsolatot – hiszen, miért is tenném?!
ha valaki keres, kedvesen érdeklődik, miért ne válaszolnék?!
viszont itt komolyabb barátságokról, mélyebb dolgokról volt szó
ha nem is u.az a 3 eset, de ha közös nevezőt kéne találnom, akkor azt hiszem valami olyasmi lenne, ami Colm esetében is – no, nem feltétlenül az, hogy az az illető buta, jesszus, dehogy! (mint itt a filmben), hanem, hogy már nincs közös nevezőnk
és amúgy szerintem ez egy kulcs lehet az én életemből eltűnt emberek esetében is
ami fájó, bizony, az, de ha ez van, el kell fogadni
mindenki nem szerethet…
egyszerűen olyan módon gondolkodnak, élnek, tesznek dolgokat ezek az emberek, amik nem azonosak az enyémmel
vagy nagyon távoliak
ez nem azt jelenti, hogy rossz emberek – semmiképp
azt sem, hogy rossz az, amit tesznek, ahogy élnek, ahogy intézik a dolgaikat – ezzel sincs gond
csak tőlem messze állnak
én nem így élek, én nem így gondolkodok…
lehet, hogy egy ponton megváltoztunk – vagy ők, vagy én, esetleg mindketten
lehet, hogy régen is ilyenek voltak, csak most „tetőzött” bennem ez az érzés (ahogy a filmben is…), és kenyértörésre vittem a dolgot
iszonyat fura volt ilyet tenni, hiszen valószínűleg megbántottam ezeket az embereket
viszont mindhármuknak adtam magyarázatot, sőt, esélyt arra is (ellentétben Colmmal), hogy megbeszéljük, átbeszéljük a dolgokat – nem éltek ezzel… de ez már az ő döntésük…
ennél mélyebben már nem mennék bele, mert elunjátok az életeteket… :P
illetve azért sem, mert csak magamat ismételném
nem jó érzés egyik sem: eltűnő embereket „gyászolni”, és azt kimondani, hogy ez most a barátságotok vége
nem lehet szárazon megúszni…
ahogy filmbéli hőseinknek sem sikerül
P. egy tényleg nagyon egyszerű, buta (és még egyszer: a barátaim nem ebbe a kategóriába tartoztak… ;)) ember, aki megeteti az állatait (tehenek, szamár (Jenny)), megfeji a teheneket, eladja a tejet, néha kiviszi őket legelni… és 2-kor már a pubban van a söre mellett
nem olvas, nem csinál semmit
mondjuk, nem is nagyon lehet semmit csinálni ezen a helyen
pubba és templomba menni, max.
kicsi város, kevés emberrel, egy egyszerű, agresszív zsaruval, egy pletykás boltossal, aki a postát is kezeli (és felbontja mindenki levelét), egy „falu bolondjával”, Dominic-kal (aki amúgy a rendőr fia)…
nála álljunk meg egy szóra! Barry Keoghan alakítja, akiért rajongok az ’Egy szent szarvas meggyilkolása’ óta… zseni a srác! (mondjuk a ’Dunkirk’-ben is jó volt)
ő az az ír színész, aki fekete hajú és kék szemű (mint Cilian Murphy) és ezt a típust pont u.annyira kedvelem, mint a szőkés-vöröses vonalat
egyszer volt is szerencsém találkozni (öööö…) egy ilyen fekete hajú ír fiúval, de ezt a sztorit már végképp nem mesélném el, személyes élmények ide vagy oda :D :D
szóval: P. egy egyszerű pasi
minden állátát imádja, családtagként kezeli őket, beengedi őket a házukba is (!!)
főleg Jenny, a szamár a kedvence
a lánytesójával (Kerry Condon) él együtt, egy szobában is alszanak a pici házukban
a csaj főz, mos, mindent ellát, gondoskodik a tesójáról, de ő amúgy sokat olvas, művelt ember és nagyon nem ide való… ez teljesen érthető
túl jó erre a szigetre, ebben a pici közösségben
Colm szintén egy művelt, okos ember, aki emellett farag (mindenféle bábuk, maszkok vannak az otthonában – feltételezem, hogy ő készítette őket), hegedül, és nem csak hogy zenél, de elkezd komponálni egy művet is, amit a kocsmában próbál, gyakorol más zenészekkel (van benne több szólam és pl. dob is)
ő és P. ezeréves barátok, minden nap 2-kor söröznek, viszont C.-nak ebből egy nap elege lesz és elküldi P.-ot a búsba, nem túl sok magyarázatot adva neki, hogy miért
megmondja neki, hogy többet ne szóljon hozzá és ennyi…
P. ettől teljesen kiborul (nagyon megértettem! ;)) és persze nonstop C. nyakára jár, hogy kiderítse, min vesztek össze, mivel bánthatta meg
végül kiderül, hogy C. butának tartja P.-ot, azt érzi, hogy hülyeségeket beszél, folyton az üres locsogását kell hallgatnia és ez lehúzza őt
kb., mint egy energiavámpír
sok idejét elveszi a bullshit, miközben ő az alatt akár zenét is szerezhetne, vagy csak elmélkedhetne az életről
ez van mögötte, de P. ezt sem nagyon érti meg
ahogy a film halad előre, egyre erősebben él az emberben a gyanú, hogy messze nem Dominic a falu vagy a város „bolondja”, hanem P. (nem csak a meg nem értés miatt, hanem más dolgokban is kitűnik a műveletlensége, az egyszerűsége)
ő egy ’kind man’, ahogy mondja, és tényleg AZ!!
kedves, egyszerű, báránylelkű… mint egy kisgyerek
nem érti, hogy a legjobb barátja (igazából egyedüli barátja) miért nem szól hozzá többet
számos fordulat és történés van a filmben, ami nagyon érdekessé teszi, viszi előre a sztorit – ezeket nem mesélném el, majd meglátjátok
de az biztos, hogy egy ponton nagyon gyomorbavágó, vagyis mondom így: HÚSBA (és csontba…) vágóan fájdalmas lesz
kendőzetlenül látunk mindent… jobb, ha szellemileg is felkészültök erre
azt sem ajánlom, hogy kajálás után nézzétek meg a filmet…
C. mindamellett, hogy ebben a kései ’midlife crisis’-ban szenved, mondván: milyen nyomot hagy a világban, céltana az élete stb., még depressziós is (amit a filmben a pappal ’despair’-nek hívnak csak, de ez egyértelműen erre utal)
hiszen ÉPESZŰ ember NEM tesz ilyet, ez teljesen biztos
és hiába szánja ezt büntetésnek P. felé, igazából rohadtul magával cseszik ki…
de szerintem ennek is oka van: egyszerűbb P.-ra projektálni az érzéseit („miattad nem tudok zenét szerezni” – testileg sem (ujjak), szellemileg sem (mert feltartasz)), mintsem szembenézni azzal, hogy ha IGAZÁN akarna valamit az élettől, akár el is mehetne erről az istenverte helyről (ahogy azt más valaki meg is teszi – hála ég… <3)
na ja, csak valszeg’ már öreg, látja, hogy nem lesz belőle Mozart…
viszont az, hogy az idióta depresszióját rátolja P.-ra, hogy őt okolja minden bajáért és sikertelenségéért, az egyszerűen nem fair és nem korrekt
pláne nem ilyen agresszív módon
tényleg nagyon bunkó vele, mégis, amit tesz, azzal önmagának árt
szegény P. meg csak áll és nem érti
megpróbál vagány lenni, beszólni, másként intézni a dolgokat (sőt, egyszer még GONOSZ is lesz :)), hogy ismét felkeltse C. érdeklődését, de ez sem válik be igazán…
vagyis, amikor úgy tűnik, hogy beválna, akkor ott sikerül megint a saját butasága révén elcseszni a dolgot (zenész elküldése a szigetről…)
és emiatt mondom, hogy bizonyos értelemben D. egy sokkal értelmesebb fiú
az ő személyes sztorija (hülye apja + reménytelen szerelem P. lánytesójába) meg nagyon drámai és szomorú…
én tényleg nagyon szerettem őt és B. K. remek!!
P. és C. szálában meg egy ponton eljutunk oda, hogy bár P. legbelül továbbra is egy kedves ember marad, de elengedi ezt a barátságot, sőt, ő sem akarja már többet
képes odáig menni, hogy megöli C.-ot – vagyis, ez a terve
lexarja, hogy erről mindenki tud, nyíltan kimondja, és nem zavarja, hogy ő lesz a logikus gyanúsított és hasonlók… akkor már forr a dühtől
és akkor jönnek még a fordulatok…
a lánytesó távozása, Jenny, a ház…
az öregasszony a jóslataival
a halálesetek
történésből tényleg nincs hiány
lehet izgulni, kattogni, hogy ki hal majd meg, kinek hogy végződik a sorsa
remek-remek dráma, és látjátok, hogy mennyi gondolatot ébresztett bennem is!
utaltam arra is, hogy van mögöttes tartalom, metafora
igen, ez az 1923-as ír polgárháború Észak és Dél között, amikor barát barát ellen fordult, testvér testvért ölt
valahogy erre utal ennek a két barátnak a története, hogy egyik napról a másikra már nem szerették egymást, egymás ellen fordultak és elindult a „háború” – ami látjuk, mennyire céltalan, sőt, közben önmaga ellen is fordul az ember (öncsonkítás)
de nem vagyok egy töri-guru
az biztos, hogy szomorú, amit ott ment, vagy megy még a mai napig is, ha nem is konkrétan véres harcokról van szó
mindkét (még leírni is fura így) Írország gyönyörű, nekem hatalmas szerelem
a kultúrájuk, a zenéik, a meséik, az a nyelv… a tájak… a sör (!! Guinness RULEZ !!)
csodás élmény volt körbejárni az egészet… bármikor visszamennék! <3
aki ismer, tudja, mennyire komolyan szeretem őket, minden márc. 17-én iszom az egészségükre (és Szt. Patrikra is ;))
az utolsó szó jogán pedig köszönet és hála Martin McDonagh-nak: ’Erőszakik’ (még mindig RETTENET ez a magyar cím, de a filmet imádom – mondjuk, ki nem?! ;)… és micsoda élmény újra együtt látni ezt a két színészt! <3), ’Három óriásplakát Ebbing határában’ (mekkora ez is!!)) - szóval 1000 hála neki, hogy kitalálta, megírta és megrendezte ezt a csöppet sem hétköznapi történetet, ezt a szürreális sztorit
ami akár lehetne egyszerű és hétköznapi is – hiszen az alapja az –, mégis kapott egy semmihez nem hasonlítható „ízt”, ami bizony keserédes… vagy inkább csak keserű :(
ezek a karakterek! ez a sok rosszindulat! ez a közeg! KÉSZ!
tényleg nagyon élő, valódi, hús-vér… benne élsz te is…
ha nem is könnyen nézhető (a fent említett gyomorforgató jelenetek miatt), tényleg a 2022-es év egyik legjobb filmje és tarolni fog a nagy filmes gálákon is, joggal!

(Fotó: chron.com)

(2023. január 2.)