még premier előtt láttam ezt a filmet, köszönhetően a UIP-nak és Andinak – 1000 hála érte!
egy kedves ismerősömmel mentem, aki úgy érzem, kellően műértő és azt sejtettem, hogy ő nyitott az ilyen (kissé művész) filmekre
mást nem nagyon mesélnék róla, nem célozgatnék… nem tudom, örülne-e neki, szóval inkább hagyom ennyiben…
az biztos, hogy mindketten nagyon jól szórakoztunk, iszonyatosan szerettük a filmet és én napokkal utána is (vagy még mindig…) a hatása alatt voltam
abszolút nem véletlen, hogy Cate Blanchett ennyi jelölést kapott érte – sztem. kb. mindet meg is nyerte eddig és az Oscar is a kanyarban van
100%, nem is, 110%, hogy megkapja
már van egy Oscarja a ’Blue Jasmin’-ért, amiben szintén parádés volt és ezen kívül is millió +1 jelölése – mint legjobb színésznő vagy mint legjobb mellékszereplő
ez a nő tényleg MINDENT eljátszik
egyszerre szép, hideg, félelmetes, kedves, őrült… bármit is hozzon a karaktere, vagy kér tőle a rendezője – ott van, maximálisan
még ’A gyűrűk ura’-ban is tökkkéleteset alkotott, de nem?!
ha szerepel egy filmben, arra emlékezni fogunk
nekem ő, Kate Winslet és Tilda Swinton azok, akik mindig a legjobb formájukat hozzák, talán még Emma Thompson, de ő nem mindig… - de természetesen CSAKIS Meryl Streep után, aki nálam az etalon, a nonplusultra <3
Cate iszonyatosan szerencsés alkat, mert olyan arca van, ami melegséget is tud árasztani, ha kell, de azért elsősorban a drámaibb, hidegebb, ridegebb szerepeket adják neki, nem véletlenül
az a jelent az iskolában, amikor „elintézi” a kislányt, aki zaklatja a gyerekét… hahaha… kész! tudtam, hogy félelmetes lesz :D
no, de ne siessek ennyire előre!
amikor először láttam a ’Tár’ előzetesét, nagyon tetszett
és eleve, C. B. miatt is azt éreztem, hogy látnom kell
majd amikor az ’Otto’-t néztem a moziban, ott is betolták, de már egy másik trailert, és az olyan rettenetes, szinte félelmetes volt, hogy picit elbizonytalanodtam: tényleg akarom ezt?!
tök az jött le belőle, hogy el elvont művészfilmet kapunk
az is evidens volt, hogy a színésznő által alakított karakter leszbikus – ez is benne volt a pakliban, hogy erről szól majd a film, ez lesz a fő vonal, vagyis, hogy (valszeg’) neki mennyire nehéz ebben a férfiak „uralta” világban érvényesülnie stb.
de nem
egyik sem…
ez egy dráma, egy néha ugyan kicsit lassan csordogáló dráma, ami már-már a thriller (hiszen van egy öngyilkosság – és keresik az azt kiváltó valós okot…), sőt, a horror határait súrolja (szellemek…)
közben pedig belelátunk ebbe a világba – egy zenekar életébe, a próbákba
rengeteg szó esik a klasszikus zenéről, a művekről, megy a ’name dropping’, és ha valaki nem ebben a közegben él, akkor valószínűleg nem túl sok ismerős név lesz neki – de azért ettől még érthető volt a film, nyugalom!
az, hogy Karajant emlegetik vagy Barenboim-ot nekem annyiból volt OK, hogy szegről-végről foglalkoztam klasszikus zenével (ha nem is úgy, hogy én játszom… sajna :(), és nekem ezek a nevek mondtak valamit
de messze nem mindenkié, nyugi!
ha pedig valaki attól félne, hogy tele van tolva a film a klasszikus darabokkal és az életét elunja majd közben (amennyiben nem rajongója ezeknek…) – nem így van
sőt, én keveselltem ezeket
sokkal több zeneművet elbírtam volna
a filmnek így is VAN (saját) zenéje, amelyet Hildur Guðnadóttir, egy izlandi zeneszerző (és zenész) hölgy alkotott
de akkor miről is szól ez a 'Tár'?
nos, bármily meglepő is, ez egy #metoo film, csak nem a nő-férfi felállásban, hanem a nő-nő vonalon
merész, nem?!
ilyet még nem láttunk…
semennyire nem sejtettem, hogy ez lesz mögötte
viszont lecsupaszítani sem szeretném, ó, nagyon nem – ez nem egy ’Bombshell’-szerű mozi
egy csodaszép, mesésen rendezett, bevilágított, megkomponált alkotás – a szó legnemesebb jelentésében
egy varázslatos alakítással a közepén
egy nőről, aki tudja mit akar, profi a szakmájában, vezényel, tanít, sőt, maga is próbálkozik a zeneszerzéssel
van egy párja (egy német színésznő, aki nagyon ismerős volt, nos, ő Nina Hoss a ’Homeland’ berlini évadából…), akivel közösen nevelnek egy kislányt (valszeg’ a német nő szülte, de nem igazán derülnek ki erről részletek… az is lehet, hogy a nőnek volt egy korábbi házassága és onnan van… vagy spermadonort kerestek… passz), akinek Petra a neve :)
a karmesternek (Lydia Tár) elkezdenek fura „hallomásai” lenni (a látomásai szó után szabadon…) – vagyis bizonyos dolgokat hall, amik talán léteznek, talán nem
sokszor nem derül ki számunkra sem
az pl., hogy futás közben valóban sikítozott-e valaki az erdőben (ez a hang amúgy az ’Ideglelés’ horrorból van ;) :P), sosem derül ki
nem tudjuk, hogy megbolondult-e, bekattant-e
…esetleg meg fog süketülni?!
sokáig azt hittem, erre megy majd a sztori
aztán lassan kezdjük látni, sejteni, hogy számára az, hogy vonzódik, majd rástartol és akár kedvez is valamelyik zenészének (nőknek), az nem a véletlen műve
és nem is egyszeri eset…
így érünk el majd a korábbi halálesethez (tanítványa volt a lány), beindul némi vádaskodás, vájkálás a múltban – aztán kirobban egy kisebb botrány is…
Lydia pedig elveszít mindent, ami fontos volt számára: a család, a gyerek, de ami ennél is nagyobb csapás: az, hogy ő vezényelhesse le Mahler 5. szimfóniáját, amire ezerrel készült a Berlini Filharmonikusokkal
a mesélés nem szájbarágós, hanem sejtetős
semmit nem erőszakosan tolnak az arcodba – magad jössz rá
és értem is, amiért C. B. ennyire elismerően nyilatkozott (az hiszem a BAFTA-s köszönőbeszédében) az író-rendező-producer Todd Field-ről, hiszen folyamatosan biztatta, támogatta, de közben hatalmas teret adott neki, hogy játszhasson
az egész egy lassan folydogáló mű (158 perc – de én nem éreztem hosszúnak… ebben a jó társaság is segített ;)), szépen építkezik, bontakozik – egyáltalán nem unalmas, sőt, amikor rájössz erre a thrilleres, #metoo-s dologra, még egy új szintet is kap
a film első 5 percében (amikor C. B. áll a kulisszák mögött, épp bemutatják – majd kiül egy színpadra, ahol interjú készül vele) azt mondtam, én már most odaadnám neki az Oscart
csak azért, ahogy ott VOLT, ahogy léztezett
a kis gesztusaival (amiket végig tart… pl., hogy piszkálja a fülét)
és a film zárása is egy akkora húzás, annyira nem számítasz rá, akkorát üt…
azt hinnéd, na, ha máshol nem is, a Távol-Keleten, a Fülöp-szigeteken kap melót, oktathat, vezényelhet… és meglátod, hogy pontosan MIT is dirigál, HOL is van
ezt nem lőném le
zseniális
mint egy óriási pofon!
ez egy remekmű, komolyan mondom!! <3
nem biztos, hogy mindenki értékelni fogja (a hosszúsága, a témája és a klasszikus zene fókusza miatt), de érdemes adni neki egy esélyt
már csak azért is, mert rengeteg találgatás után (vagyis: ÉN találgattam, az tuti :P) kiderült, hogy C. B. a Tár vezetéknevet Magyarországról „lopta”, a gyógyszerTÁR szóból, amit sokszor látott az utcán a kocsiból…
arról nem is beszélve, hogy a szerepre egy magyar professzor asszony, zongoraművész, Virág Emese készítette fel
zseniális ez a nő, komolyan mondom - ahogy magába szippantja a világot, a dolgokat, amennyire komolyan veszi a feladatát, amennyire alázatos...
tiszteljük meg mi is azzal, hogy megnézzük ezt a filmet – miatta
és csakis moziban, lehetőség szerint angolul…<3

(Fotó: movieplayer.it)

(2023. február 26.)