nekem viszonylag későn lett Barbie babám, akkor sem sok
hiába én magam vagyok a megtestesült mesehős, a legkisebb LÁNYunoka, egyik nagyszülőm sem érezte úgy, hogy el akarna kényeztetni
(lehet, azt mondtam, hogy úgy szeretem őket, mint a sót?! ;) passz!)
vagyis… nem sok ilyen emlékem van (ami persze nem jelenti azt, hogy nem történt ilyesmi, max. én nem emlékszem rá…)
nincs olyan kép, hogy valamelyik nagyszülőm csokit vagy pénzt dugna a zsebembe, és hasonlók
drága Nene (az egyik nagypapám nővére, aki a nagyszüleimmel élt… nem volt se férje, se gyereke) volt az, akinél mindig volt savanyúcukor <3
tudjátok, az, ami ilyen narancsgerezd alakú volt és az egyiknek citrom-, a másiknak narancsíze volt
na, abból sokat kaptam ;)
meg Nene nagyon bírta a Kapucínert a kávés íze miatt, de mindig „Kazincbarcikának” hívta, mert nem tudta ezt a szót megjegyezni… :P
imádtam őt! nekem ő volt nagymamám helyett a nagymamám <3
állítólag az anyai ágon lévő nagypapám nagyon szeretett, sokat játszott velem (ez halványan megvan <3… sajnos ő ment el legelőször, nem nagyon emlékszem már rá… ), de nem nagyon tudott semmit sem adni nekem, mert eléggé egyszerűen éltek
ők voltak a vidéki nagyszülők
a városiaknál meg max. az a kedves emlékem van, hogy a nagymamám elegáns zöld (!) üveg (!) teásszettjéből ihattam a teát reggelente, ha ott nyaraltam
velük élt Nene - ő játszott velem sokat
de hogy miért is kezdtem ezzel a „DRÁMAI” :D emlékkel… nos, hogy jelezzem: nem nagyon volt kitől Barbie-t kapnom
anyukám állatian utálta ezeket a babákat, mondván, nem lehet játszani velük és még csak öltöztetni sem lehet őket – ja, és mindez sokba is kerül…
ebben mondjuk tök igaza volt (régen tényleg eléggé egyszerűek voltak ezek a babák – nem volt sem kellék, sem ház még… semmi)
amúgy sem voltam egy hisztis, követelőző gyerek, elfogadtam (de persze, valahogy minden gyerek úgy van vele, hogy van olyan játék, aminek semmi értelme, drága is, de MINDENKINEK van, menőségi-faktor… nekem is KELL!)
jaj, eszembe jutott még egy emlék… hogy szó ne érje a ház elejét: a városi, viszonylag jobb módú mamától kaptam egy faliszőnyeget, ami Misa Mackót, a ’80-as orosz nyári Olimpia kabalaállatát ábrázolta – de olyan rémisztően nézett ki esténként, hogy full paráztam tőle (pár éves voltam csak) és le kellett venni a szobám faláról :P :D
(tényleg nehéz gyerekkorom volt, lássuk be ;))
ennyit a nagyszülőkről… vagyis mégsem!
az első Barbie-utánzat babámat (aminek talán Petra volt a neve?! vagy lehet, hogy később az egyiknek volt az a neve?! már nem tudom) ettől a városi mamámtól kaptam és piszkosul boldog voltam
pont úgy nézett ki, mint Barbie… karcsú derék, formás láb-kéz (amiket egy apró nyomás hatására mikromilimétereket, de meg lehetett hajlítani), cici – minden, ami kell :D
egy ruhája volt, természetesen
ha jól rémlik, egy ideig odáig voltam érte, aztán amikor egyszer őt is bevittem a fürdőkádba (ahogy sok gyerek teszi ezt), utána a haja úgy nézett ki, mint valami szénaboglya, úgyhogy szépen megnyírtam
rövidre… és szerintem nagyon trendire ;)
arra emlékszem, hogy hátul hagytam egy vékony hajszálat, amit befontam (tudjátok, akkoriban az menő volt, pl. a fiúk is néha hagytak egy hosszú tincset a rövid hajukból – amúgy BORZALMAS „divat” volt ez :P)
egy a lényeg: sztem. menő és trendi lett, és utána valahogy többet is játszottam vele
azt hiszem, nekem a Barbie (és utánzat babák) EZT szimbolizálja: hogy mind szépek, mind egyformák – de nincs bennünk egyéniség
(aztán ezen később próbáltak változtatni az alkotók (több/kevesebb sikerrel…), ahogy ez a filmből is látszik, de valahogy mégis csak u.olyanok)
az emberekkel is így vagyok: imádom a szépséget, a szabályosságot (amúgy mindenben, nem csak az emberekben), de mindezt jócskán felülírja az egyéniség
nem szeretem az ilyen „megcsinált”, tökéletes, szimmetrikus, csak a külsejükre figyelő embereket, mert sokkal többet ér, ha van IQ és humor
és kit zavar egy ferde fog vagy egy orrsövényferdülés, ha az illető kedves és empatikus…
nincs igazam?!
visszatérve a Barbie babákra: mintha később kaptam volna talán igazit is, de mondom, sztem. max. 2-3 ilyen típusú babám lehetett
nem okoztak túl sok örömöt :P
hogy végre rátérjek a filmre is!
ha az ’Oppenheimer’-nél írtam a ’Barbenheimer’-hatásról, itt sem kerülhetem meg
zseniális marketingfogás volt, mindkét filmnek sokat hozott, de mivel a ’Barbie’ a populárisabb, egyszerűbb, mainstrem(ebb) téma, világos, hogy nekik többet
azóta is veri a nézettségben a sokkal komolyabb (viszont tartalmasabb) ’Opi’-t
számomra továbbra is érthetetlen, hogy a szülők MIÉRT viszik el erre a filmre a gyerekeiket?! ennek semmi köze a babákhoz, sem a játékhoz… a téma komoly, olyan kifejezések röpködnek, mint pl. fasiszta vagy patriarchális, a viccek és a humor full felnőtteknek szól… és sorolhatnám
érthetetlen, hogy nem néznek utána!! (lásd még, hasonló: ’Kedvencek temetője’ kritikám a blogon)
a ’Barbie’-t két részre tudom választani:
a nagyon vicces részre
az „üzenet” (feminista) részre
a vicces rész szerintem amúgy dominál, viszont nekem picit az volt az érzésem, hogy Greta Gerwig (a rendező-író) és a pasija, Noah Baumbach (jelen esetben, mint író – de amúgy ő is rendező) azt szerették volna igazán elérni, hogy az ÜZENET átmenjen
és erre még rátérek…
a humor nekem full a vizualitásból fakad, a műanyag világ megjelenítéséből: a tenger hullámaitól a házakig, abból, hogy Barbie-t „leröptetik” az otthonából (hiszen a kislányok is csak úgy levették a babájukat a ház felső emeletéről…), meg pl. olyanokból, hogy B. nyugodtan átsétál a háznál lévő kis tavon, hiszen MŰANYAG, nem esik bele, nem süllyed el, nem igazi víz
szakadtunk ezeken E. K.-val a moziban, sztem. bőven több volt a vicc, mint amit reméltünk
nagyon szórakoztató a babatípusok bemutatása is
szuper, hogy a Mattel (a gyártó) kellő önkritikát gyakorol ebben
remek, hogy végigveszik, mik voltak a bukások, hogy benne van az evő és kakkantó kutya, a terhes B., Allan (Ken baba mellett volt ő is, csíkos pólóban)
sok-sok érdekességet megtudunk, hiszen hozzánk (sztem.) ezeknek a babáknak csak egy bizonyos %-a jutott el
van elnöknő, afroamerikai baba, minden, ami kell
sok-sok Barbie, akiknek a neve mind Barbie :D és minden reggel köszönnek is egymásnak: „hi, Barbie!” – majd jön a válasz: „hi, Barbie!”
rengeteg-rengeteg képi és verbális humor, no meg Helen Mirren, mint narrátor (remek be- és kiszólásai vannak ;) azok tényleg ütnek!)
már az eleje is óriási, amikor az ’Űrodüsszeia’-ból megszólal a zene…
a gyerekek meg elkezdik összetörni a normális babáikat… - remek paródia!
a humorral nincs gond, 10/10-es
ha valamibe bele akarnék kötni ezzel kapcsolatban, az sajnos Will Ferrell lenne, mint a Mattel elnöke
tudjátok, hogy nagyon imádom őt, feltétel nélkül elfogadok mindent tőle
viszont itt nekem több esetben is picit erőltetett volt a számára megírt mondat vagy tett (azt pl. semmilyen szinten nem értem, hogy miért kellett a többi pasival átmenniük Barbielandbe, ha ott semmit nem tettek hozzá a történethez?!)
ezt sajnáltam… szeretem őt és tud ennél SOKKAL jobb is lenni
Margot Robbie és Ryan Gosling viszont teljesen hibátlan – legyen szó a Barbielandes korai énjükről, a humoros, naiv oldalukról és arról is, amikor átkerülnek a való világba, majd vissza B.landbe
nagyon klassz az átmenet, a karakterfejlődés, -változás – minden variációt remekül hoznak
tudnak drámaiak és szórakoztatóak is lenni
nagyon jó 1-2 cameo is – Dua Lipa, aki betétdalt írt a filmhez pl. Mermaid Barbie, de imádtam John Cenát is, aki az ő „párja”, vagyis Mermaid Ken :D
Allant Michael Cera alakítja, aki páratlan pl. a ’Juno’-ban (kritika a blogon), de sok más vígjátékban is bizonyított már ;)
jók voltak ezek a kis felismerések
természetesen Kate McKinnon az egyik leghumorosabb, mint Weird Barbie – de tőle ez szinte borítékolható
vagyis, picit összegezve: Barbieland kinézete, az ottani történések (az elején), a karakterek, a ruhák, a humor – mind-mind hibátlan
a bajok ott kezdődnek, amikor bekúszik a kötelező sztori, vagyis amikor valaminek történnie is kell a filmben…
Barbie-val elkezdenek bajok lenni (a halálra gondol, narancsbőrös lesz a combja stb.) és emiatt át kell mennie a való világba és meg kell találnia azt a kislányt, aki játszik vele – ugyanis valszeg’ annak a gyereknek a negatív gondolatai váltják ki ezeket a negatív változásokat
B. és Ken átmennek – míg B.-t mindenki lenézi, kinézi (túl pink, túl happy), addig Ken menőnek érzi magát, rájön, hogy a kinti világot a ff.-ak uralják és ez a normális
leszakadva B.-ról, „kiműveli” magát a témában, visszamegy B.landbe és elkezdi felépíteni a patriarchális társadalmat, ahol (végre) a pasik (a Kenek) az urak, a B. lányok meg kiszolgálják őket, rajonganak értük
B. megtalálja a kislányt, meg az anyukáját (ugyanis kiderül, hogy ő játszott titokban a lánya B.-jával (WTF?!) és az ő bajai „szálltak át” a Barbielandes B.-ra…)
na, ez a bizonyos anyuka az, aki a feminista szöveget tolja, pláne, amikor B.-val átmegy ő is B.landbe (a kislánya is megy velük) és ott látják, hogy Ken mindent átalakított
az összes B. lány szolgálja a Keneket, „agymosáson” estek át és vissza kell őket hozni, észre kell téríteni őket
vagyis ez a kinti (ember) édesanya lenyom egy nagy spícset nekik (mondjuk, abban van némi igazság, bár irtó feminista és egyoldalú...), egyesével, a B. babák meg rájönnek, hogy „jajj, a pasik irányítanak mindent, ez nagyon nem jó így” és kitalálnak egy visszavágást
női fortélyokkal és taktikával (teszik a buta nőt a pasiknak...) félrevezetik, elcsábítják a Keneket, akik a pasis féltékenység miatt egymásnak esnek, harcolnak, közben meg a B. lányok visszaveszik a pozícióikat, a házaikat, a hatalmak
a Kenek megszívták
kérdem én: TÉNYLEG ez a megoldás? ez a film végkifejlete?!
ezzel tudott előállni Greta G. és Noah B.?!
nekem ez annyira sztereotip, feminista és igazából semmit nem old meg
B.landben újra a csajok uralkodnak, a Kenek kb. labdába sem rúghatnak (max. kegyből…), Kent nem szereti Barbie, nem kell neki, vagyis Ken kb. újra másodrendű, ő egy senki (ahogy a film elején is volt, és basszus néha igazán sajnáltam... tök szomorú volt így látni :()
se háza, se csaja – ahogy az elején
a való világban meg szintén minden u.az
tessék???
ennek most akkor mi értelme volt?!
mert ha valami kompromisszum kialakul B.landben, a főszereplő B. meg visszamegy a való világba (mert ott akar élni) és ott elkezd valamit tenni azért (ha nem is pink ruhában…), hogy kint jobb legyen a nők élete, több megbecsülést kapjanak stb.
mondjuk, pl. felveszik a Mattelhez, mint tanácsadót… vagy ilyesmi…
akkor azt értem
persze, vicces volt a végén ez a poén – de PONT nem ért semmit
mert ugye mindannyian azt hittük, hogy B. egy állásinterjúra megy, nem?! evidensnek tűnt
erre nőgyógyászhoz, hahaha
OK, vicc – de pont megint egy tipikus női dologról szól… és nem a változásról, nem arról, amit az anyuka papolt
szóval: cuki, vicces film
de túl nagy akar lenni az üzenet, a megoldás pedig nem megoldás, ha u.az visszaáll, ami régen volt
ha semmi nem változik…
se kint, se bent :(

(Fotó: bbc.com)

(2023. augusztus 6.)