FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott

nehéz lesz ezt a kritikát megírnom
egyrészt azért, mert IMÁDOM a ’Fargo’-t
ez alatt most érthetjük a Coen-féle legendás filmet, és magukat a sorozatokat is
most az utóbbiról lesz szó, méghozzá az 5. évadról
nehéz, mert az elmúlt 4 évadot – még ha mások is voltak, elképzelhető, hogy volt bennünk apróbb hullámvölgy (miben ne lenne?! még a ’Succession’-ben és a ’Ted Lasso’-ban is van :P) – borzalmasan szerettem és szinte hibátlannak éltem meg
mindegyik zseniális volt a maga nemében
ezt most is tartom
sőt, példaként szoktam felhozni, hogy kevés olyan sorozat van, ami ezt tudná produkálni, hogy évadról-évadra majdhogynem tökéletes
amiért nehéz lesz erről írnom, az sajnos az, hogy EZ az évad nem illik ebbe a sorba
szó se róla, a hangulata, a faramucisága, a karakterek (bénázó, botcsinálta „hős” (nekem pl. Gator), szuper, értelmes zsaruk (Witt, Indira), béna, szinte hülye zsaruk (a 2 FBI-os ügynök – elég sokáig…), nagyon gonosz ember (Roy), faramuci, szinte szürreális ember (Ole Munch) stb., stb.) megvannak
ez mind pipa, nagyon „fargós” az egész
viszont sok-sok probléma is van vele – ezekbe mind belemegyek máris...
másrészt azért lesz ezt nehéz megírnom, mert megdőlt ezzel az a bizonyos teória, hogy minden évad szuper, miközben meg BŐVEN vannak előnyei, nagyszerű pillanatai, csodálatos, szuperül játszó szereplői (a legjobb toronymagasan Juno Temple, Dot szerepében – és hála ég, ő a főszereplő is), és emiatt meg szívből ajánlanám
nos, a végén Nektek kell majd döntenetek, hogy belevágtok-e vagy sem
és hogy mennyire illeszkedik a ’Fargo’ sorozatok közé, mármint sztoriban és kronológiában?!
az utóbbit mindjárt végigveszem nektek, az előbbire meg az a válaszom, hogy nem kapcsolódnak annyira szorosan össze az évadok, nincs direkt folytatás, következmény, utalás – szinte mindegy, melyiket nézitek meg, vagy melyikkel kezditek
de a hivatalos, időrendi sorrend amúgy ez lenne:
* Season 4 – 1950 – Kansas City
* Season 2 – 1979 – Fargo
* Season 1 – 2006-2007 – Bemidji
* Season 3 – 2010-2011 – 3 államban, több városban is pörög a sztori
* Season 5 – 2019 – Scandia
vagyis elvileg mindenhogyan ez a legfrissebb ;) (mindről írtam itt a blogon)
máris mondom, mi az, ami a legkevésbé tetszett, de itt is lesz egy ellentmondás
sztem. a leginkább testidegen (ha fogalmazhatok így), az Ole Munch (Sam Spruell – aki zseniálisan játszik! Juno Temple és a kislányát alakító Sienna King mellett ott van a TOP 3 legjobban játszó színész között) szála
mert hogy van benne némi misztikum (ő egy 500 éves ember… és hasonlók…), múlt, mágia, ördögi dolgok és a többi… és tudom, hogy volt már egy ’Fargo’-évad (2.), amelyben pl. feltűnt egy UFO és az is fura volt nekem (bár elvileg történelmi „adatok” igazolják, hogy volt ott és akkor egy csészealj :P), de ez mindent überel
annyira faramuci, szürreális és gáz…
MIKÖZBEN Sam S. valami őrült jó – ahogy írtam is –, és hatalmas hiba lett volna őt kihagyni
én nem tettem volna bele ezt az eredettörténetet (hogy ő egy „sin-eater”), hanem csak hagytam volna ilyen fura, pszichopata, minden érzelemtől mentes szociopata bérgyilkos szerepkörben :D
sokszor eszembe jutott róla Javier Bardem a ’Nem vénnek való vidék’ (és ugye az is Coen-produkció ;)) c. filmből
őt láttam benne…
de Munch még egy adaggal furább és faramucibb
az érzelemmentes agresszió és gyilkolás u.az mindkettejüknél, de J. B. karaktere okosabb, Munch primérebb, jobban ösztönlény
és ha már róla van szó, a vége…
SPOILER! (bár amúgy is mindig van benne, hiszen ezek elemzések és szubjektív vélemények, nem pedig filmismertetések ;))
persze, világos volt, hogy M. fel fog tűnni Dot életében újra, ebben 100%-ig biztos voltam (még akkor is, amikor kiengedte a „veremből”), és tudható volt, hogy el akar számolni vele
de ez az ömlengős, bénázós befejezés…
Gyerekek, ne máááá’!
komolyan?!
ez nem méltó a ’Fargo’-hoz, nagyon nem! :(
persze, legyen happy end, mindenki kapja meg a jutalmát vagy a méltó büntetését, de ez???
OK, megható, de azt hittem, rosszul látok!
most akkor mi lesz, Munch is a család tagja lesz?!
esetleg összebútorozhatna a gazdag anyóssal :D :P
értem én, hogy a sorozaton a végigvezető szál a büntetés-bűnhődés mentén zajlik, ja, meg az adósságok (és azok megfizetése) mentén… de jaj, ezt nem kellett volna
még akkor sem, ha Dot (Juno T.) karakterében benne van ez a kegyelem, a megbocsájtás, a kedvesség
bár ki is tud állni magáért – nem kicsit ;) :D
szóval ez nekem nem passzolt ide
a másik, ami NAGYON nem tetszett, az az egész Lindás rész, vagyis amiről kiderült, hogy Dot csak „haluzta”, kitalálta, nem történt meg valójában
ez a babák faragása, meg a bábszínház
WTF?!
na, ott meg azonnal a ’Beau Is Afraid’ (kritika a blogon ;)) ugrott be – és az szintén nem egy jól sikerült film volt tavalyról (a szememben…)
azt az EGÉSZ részt ki lehetett volna hagyni, pocsék volt – és ugye, mint kiderült, értelme sem volt
ja, bocs, még a ’Yellowjackets’ 2. évada (a szektás banda, lila ruhában) is beugrott róla… (az is sok, ez is sok volt :()
illetve, maradva a „nemtetszik”-oldalnál: az 1-2. rész után valami piszok lelkes voltam, pörgött, izgi volt, Dot karaktere, a megszökés, a védekezés, ahogy a kislányával előkészítette a lakás védelmét (TOP! hahaha… pláne a szögek a baseball ütőben, a "crafts" :D), aztán valahogy leült a dolog
még annak ellenére is, hogy szuper húzás az utalás az eredeti ’Fargo’ mozifilmre (az autókereskedés – az elrabolt feleség… csak itt eléggé a fejére állnak a dolgok ;)), meg van más „áthallás” is - mégsem olyan jó, messze nem
ugyan Jon Hamm (Sheriff Roy Tillman) kellően félelmetes és kellően szemét is (mindegy, kiről van szó – saját felesége, saját gyereke… tökmindegy), mégis, sok pillanatban abszolút nem éreztem hitelesnek
a legjobb jelenete talán a kerti „jacuzzi” volt, amikor jöttek az FBI ügynökök
viszont a leggyengébb meg épp a vége – annyira nem tudta az arca tükrözni a félelmet abban a börtönös jelenetben, hogy az röhej! :(
pedig baromi jó húzás volt, király „fordulat”, ha ezt hívhatjuk annak – csak éppen rajta nem láttam a valódi ijedtséget
szintén gyengus szerintem Dot férje, Wayne (David Rysdahl) – eleinte is naiv és béna, később meg ez még rosszabb lesz
ember nincs ilyen! de tényleg!
és tegyük fel a kérdést: egy ilyen okos, tűzrőlpattant, „tökös” nő valóban egy ilyen pasit akarna maga mellett?!
OK, az előző életéhez képest itt szeretet, szerelem, nyugi van – ideális családi élet
ezt értem…
de ez a pasi több mint szerencsétlen, valami iszonyatos lúzer
vagy lehet, hogy csak én nem csípem ezt a típust?! az tuti :(
de beszéljünk a pozitívumokról is, hiszen azokból is akad, bőven
Juno Temple áll az első helyen – visz mindent… és meg is értem a Golden Globe-jelölést, hiszen kb. nem hiszed el, hogy ez ugyanaz a csaj, aki a ’Ted Lasso’-ban valami egészen mást alakított :D :P
őrült jó választás volt!
a kislányát is említettem, cuki volt, passzolt ide
Ole M.-ról is beszéltem már
akikről még nem (vagy nem részletesen)
a két rendőr: Whitley "Witt" Farr (Lamorne Morris), Indira Olmstead (Richa Moorjani) – az előbbinek sajnos kevésbé látunk bele az életébe, ami nagy kár volt (a ’Linda’ rész helyett pl. mesélhettek volna róla…), a rendőrnőről már annál többet
picit nekem ott is érthetetlen, hogy miért tűri el ezt a semmirekellő férjét (Lukas Gage – akit amúgy nem dobnék ki az ágyamból :P)?! hogy nem rúgja ki előbb?!
és azt is nehezen vette be a lelkem, hogy egy ennyire okos, belevaló, igaz ember hogyan állhat be a gazdag anyóshoz, mint biztonsági főnök?!
1 nap alatt otthagyja a rendőrséget (ezt amúgy hogyan?!) és a korrupt, mindenkit megkenő és manipuláló nő csatlósa lesz?! sok pénzért… azt értem… az nagy úr
de nem volt konzekvens
nekem ezzel ő átállt az egyik rossz oldalra – még akkor is, ha ez az oldal segítette főhősnőnk szabadulását…
mindenképpen a jól játszó színészeket erősíti a ’Stranger Things’-ből ismert Joe Keery mint Gator Tillman
én mindent elhittem neki – a keménykedést is, de főleg az elesettséget, a bénázást, a megfelelni akarást (az apjának)
üdítő volt őt látni egy nem tini-filmben
és hát nem kerülhetjük ki a nagy dobást, a legendát, Jennifer Jason Leigh-t a szétbotoxolt, mimikátlan arcával, ami igazából csak az elején zavart, aztán beláttam, hogy ehhez a karakterhez ez kellett
mintha a rendező direkt megkérte volna, hogy menjen el a klinikára egy arc-tuningra, mert az jól jön ide is :D
szerintem iszonyat hálás ez a fajta gonosz karakter, mármint ezt eljátszani
mintha kaptunk volna egy szereplőt a ’Succession’-ből ;)
én bírtam, minden húzásával egyetemben (ja, és az irodai széke mögött a falon a nagy NO felirat :D hahaha; no meg amikor megfúrta a serif választási kampányát – KÉSZ!)
jópofa volt a 5. résznél a narrátor, aki nem más volt, mint Jason Schwartzman – na, amúgy kicsit ott kezdett visszatérni a sorozat (ha nem is érte el azt a lelkesedést nálam, mint az 1-2.)
természetesen szintén nagyon „fargós” húzás a király soundtrack – az itt is pipa
élen a The Prodigy ’Smack My B*tch Up’-jával ;)
de szintén ütött a 8. részben a Britney-feldolgozás (’Toxic’), tök lassú változatban (az elkövetők: Jeff Russo feat. Lisa Hannigan)
összességében tényleg vannak király pillanatok, de sajnos sok olyan is, amit szívem szerint átugrottam volna
vitt előre a sorozat iránti tisztelet és rajongás, és messze nem bántam meg, hogy megnéztem, főleg Juno miatt, aki valami hatalmasat nőtt a szememben
a ’Fargo’-őrültek úgysem hagyják ki és jól is teszik
és adom, mindig nem lehet 100%-ot hozni, semmiben
szóval, üsse kő, legyen ez így!
megeszem én is a mézes kekszet (bár inkább pogácsának nézett ki P) és gyakorlom a megbocsájtás művészetét <3

(Fotó: koimoi.com)

(2024. január 22.)