PREMIER: sosem írtam még dokumentumfilmről
tudom, ciki, de ez van…
nem igazán az én műfajom és eléggé műveletlennek érzem magam emiatt, hiszen rengeteg zseniális alkotás (szó szerint!) készül ezen a fronton
de legalább, ha zenészek, énekesek életéről néznénk doksikat!! legalább annyi… az még illő is lenne a zenei érdeklődésem miatt, de még az sem igazán :(
jó-jó, azért már láttam párat és mindig rá kell jöjjek, hogy mennyire jók, semmivel nem kevesebbek, mint egy bármilyen film
de nem ezek vannak többségében
Petra szégyelli magát
Petra sarokba áll
és ehhez is, hogy EZ a mostani élmény megtörténjen, egy HH (h**ós-h*****ős) vírusnak kell levernie 3 napra a lábamról
illetve kellett egy kedves főnök, aki azt mondja, hogy pihenjek, feküdjek és nézzem meg ezt a filmet
milyen gyógyító tanács volt! <3
a címe ismerős volt, hiszen követem az Oscarokat, rémlett is, hogy nyert, méghozzá abban az időben, amikor Covid volt (2020) és ilyen speckó díjátadó gála volt (az asztalok messze egymástól)
rémlett a köszönőbeszéd, de azért a film után vissza is néztem – és így már abszolút megvolt
de bevallom, anno nem kaptam kedvet – az érzelmes, kedves, mély köszönőbeszéd ellenére sem –, hogy megnézzem
pedig megtehettem volna
viszont mindennek eljön a maga ideje, ennek most jött el
szerencsére ekkor már nem kellett minden 5. percben a fürdőbe rohannom a tüneteim miatt, szóval nyugodtan végignézhettem ezt a csodálatos, megindító filmet
1,5 óra, kimondottan szuper a felépítése (doku ide vagy oda), bizonyos helyeken izgalmas, máskor megríkató – hiszen az életről szól
dráma, öröm, szomorúság, érzelmek… halál… minden van benne
még egyszer: az ÉLET maga
csak a víz alatt
az óceán varázslatos, kiismerhetetlen világában játszódik, ahol – lássuk be – nem tölt túl sok időt az ember
nem ott él
úszik, lemerül, búvárkodik (én azt sem űzöm, sajna…), gyönyörködik a halakban (Vörös-tenger <3), de kb. ennyi
persze vannak, akik ezt komolyabban művelik, tényleg sokszor merülnek, a világ minden pontján, de az átlagember inkább fürdeni, úszni szeret, nem megy mélyre
pedig érdemes lenne!
a természetfilmeket nagyon szeretem: mindegy mi a téma – állatok, növények, dzsungel, jégmezők, óceán
szóval OK, doksikat ilyen szempontból szoktam nézni, ilyen formán…
de olyat, amit egy polip és egy ember kapcsolatát, viszonyát – később: barátságát – mutatja be, még nem láttam még
valszeg’ mert nem is készült
teljesen új a megközelítés, igazi TÖRTÉNETE van (amit nem spoilerezek el, mert tényleg van benne minden…), ami semmivel nem kevesebb, vagy pláne nem értéktelenebb a mi, humán kapcsolatainknál
tényleg zseniális…
és sosem gondoltam volna, hogy ennyire közel lehet kerülni egy vízi élőlényhez, ami hihetetlenül intelligens
megállunk a kis házi kedvenceknél, kutya, cica, néha egy hörcsög…
de mennyire érdemes kifigyelni azokat az élőlényeket is, amelyek elvannak a kis világukban, élik a mindennapi életüket, annak minden nehézségével és örömével – és mindezt befogadni, tanulni belőle
az meg, hogy még közel is enged magához… tényleg, szó szerint egy barátság alakul ki vele: döbbenetes!
azt hiszem, rengeteg olyan élőlény él körülöttünk, amelyektől csak tanulni lehetne
ahogy a hangyák, méhek felépítik az életüket, birodalmukat, megszervezik a munkát
ahogy bizonyos állatok gondoskodnak egymásról, a kicsinyeikről
ahogy elsiratják az elpusztuló társaikat
és hosszasan sorolhatnám…
amilyen túlélési, párosodási taktikáik vannak, ahogy rejtőzködnek, vagy éppen, ahogy udvarolnak egymásnak
ahogy megküzdenek a területükért, a nőstényekért
vagy az, ahogy épp a nőstények csábítják el a hímeket
varázslatos…
de mindez az víz alatt, egy polippal?!
tényleg elképzelni is nehéz, hiszen olyan kis csúnyácska, ragadós, csápos, nyálas lény… nem az az első gondolatod, hogy „jaj, de megölelgetnéd” :D
ugye??
tudom, van, aki meg is eszi – én nem élek ezzel (ízlés dolga)
de látni azt, ahogy él, ahogy túlél, ahogy utódjai lesznek… és minden mást, ami ezek után történik…
már ez is egy élmény!
az pedig tényleg a nonpluszextra, hogy közel enged magához egy embert (Craig Foster)
a film felépítését már említettem, vetekedik egy bármilyen élőszereplős, forgatókönyvön alapuló sztorival
de tény, nem 1 nap alatt készült el ;)
3 évnyi munka van benne, a forgatócsoport, illetve az alkotók (Pippa Ehrlich, James Reed) pedig konkrétan ott éltek a Foster családdal (ff., feleség, fiú), hogy mindezeket rögzíthessék
C. F. maga kezdte el videózni mindezt, láthatóak ezek a felvételek, de egy ponton (mikor látta, hogy itt egy valós kapcsolat alakul ki) bevonta a bandát és ők is forgattak
a csapat tagja volt még a producer, Ellen Windemuth és a kameraman, Roger Horrocks, a helyszín pedig Dél-Afrika (Cape Town, False Bay)
Craig és a polip barátsága – 1 évben
láthatjuk is a napokat, hónapokat, ahogy telnek, dokumentálva a legfontosabb mérföldköveket…
fontos megemlíteni, hogy C. szabadtüdős merülésekkel ment alá, ugyanis 6 percig képes visszatartani a lélegzetvételét (Pippa pedig 4 percig), szóval így pláne nehéz lehetett forgatni, barátkozni, hiszen mindig fel kellett jönni levegőért (ezt említette is, hogy volt, amiről majdnem lemaradt így)
elismerésem!
és a Sea Change Projectnek is!
amikor pedig azon rinyálok és sóhajtozok, hogy mennyire rohadt nehéz az élet, nem gondolok bele, hogy nem 1, (jó esetben) 3 évem van arra, hogy EGYEDÜL ellássam, megvédjem magam egy fix területen, hogy egy ponton pár perc alatt gondoskodom kell arról, hogy utódot nemzzek, majd beadjam a kulcsot örökre
hanem 60-80
van családom, vannak barátaim
több társam is lehet
én döntök róla, lesz-e utódom, és ha igen, mennyi
ha baj van, kérhetek segítséget, fordulhatok orvoshoz
bízhatok a Sorsban, Istenben, vagy amiben csak akarok
dolgozhatok többet, kereshetek több pénzt
sokféle módon kifejezhetem magam
változtathatom a külsőmet, a lakhelyemet
elutazhatok bárhova
és sorolhatnám…
a polip nem csak Craiget tanítja, mindannyiunkat…
kötelezően megnézendő! <3

(Fotó: deadline.com)

(2024. február 23.)