FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott

azt hiszem, csöppet sem meglepő, hogy vártam ezt a filmet – és NEM Zendaya vagy az édeshármas miatt (rögtön szögezzük le: amit látni a trailerben, az a MAX, ami történik közöttük, szóval nem kell semmi durvára (vagy túl szexire) számítani… :P)
mondhatni, hogy ez egyértelműen nem akart korhatáros film lenni, gondolom azért, hogy a fiatalabbak is megnézhessék
szóval, igen, mindamellett, hogy Zendayát szeretem, mint színésznőt, nagyon tehetségesnek tartom (főleg az ’Euphoria’ sorozat miatt – kritika a blogon ;)), sőt, jól is énekel (’The Greatest Showman’ – kritika szintén a blogon ;)), nem miatta néztem meg a filmet, hanem a nagyszerű rendező, Luca Guadagnino miatt (akinek a hátát láthatjátok az írásomhoz csatolt fotón :D)
neki köszönhetjük az alábbi filmeket: ’A Bigger Splash’, ’Call Me by Your Name’, ’Suspiria’ (a 2018-as feldolgozás) és a ’Bones and All’ – ezekről IS mind írtam a blogon
voltak még korábbi filmjei is (3), amiket nem láttam (MÉG) és idén jön tőle még a ’Queer’ is, Daniel Craiggel, ami már a címében is sejteti, hogy miről szól majd :P
az olasz mester nagyon nagy kedvencem, és ugyan nem vagyok profi kritikus, sem szakértő, de azért ennyi filmjét látva igencsak fel lehet fedezni bizonyos „ismertető jegyeket” nála…
ilyen pl. az erotika-szexualitás, a nyílt beszéd a homoszexualitásról (ebben ugye személyes érintettsége is van), a szép, művészi képek, beállítások (még akkor is, ha horrorról van szó ;)), a jó zene (nem először dolgozik együtt Trent Reznorral és Atticus Ross-szal) stb.
azt fontos leszögeznünk, hogy NEM egy teniszfilmről beszélünk
(abból van már RENGETEG; jól mutatja, hogy pl. én is írtam a ’Battle of the Sexes’-ről és a ’King Richard’-ról is, de láttam a ’Wimbledon’-t és a ’Match Point’-ot is (utóbbi Woody Allen), és azokat is nagyon szerettem… de ezek mellett is millió +1 van még…)
bármennyire is központi szerepet játszik benne, és mindhárom főszereplő profin teniszezik (az egyik lesérül, belőle meg edző lesz), ez NEM a játékról és a nyerésről szól
vagyis, DE, PONT ARRÓL, csak nem a teniszpályán
az a „csatatér”, a színtér, ahol lejátsszák az igazi harcot, küzdelmeket, de többről van szó, mint egy meccs megnyeréséről…
pont ez a jó benne és ettől (is) izgi
ez valójában ennek a 3 embernek (Tashi – Zendaya; Patrick - Josh O'Connor; Art - Mike Faist (akiről 1 pontig, még a tariler megnézésekor azt hittem, hogy Domhnall Gleeson (nagy kedvencem) – de kiderült, hogy nem… viszont az is, hogy nem egyedül én tévesztem össze őket, vannak erről jó kis cikkek a neten ;) :D) a kapcsolatáról szól, és a szerelmi háromszög „szára” nem is teljesen evidens minden irányban
az, hogy a 2 fiú között ez most „túl a barátságon” :D, vagy sem… háááát, nehéz eldönteni
1 pillanat erejéig úgy tűnik (és ahogy az elején is írtam: nincs szex!), de nekem előtte és utána is inkább barátok, nagyon jó barátok, amiben valóban „beleköp” Tashi, vagyis Z. karaktere
hiszen elindul a versengés, hogy kié legyen a lány – végül mindkettőjüké lesz
ez pedig sosem jó… és nem is könnyű…
és egy háromszögben mindig van 2 olyan érintett, aki „benne van”, 1 pedig, aki kimarad – és világos, hogy neki a xar
ez amúgy 3-as barátságokban is mindig így van… akár lányok, akár fiúk között…
az meg pláne nem szép, ha 2 ember együtt van, de közben ebből a 2-ből az egyik a „kívülálló” a 3.-kal találkozhat, vele tesz ezt-azt (és igen, itt van szex is, de nem látjuk, nem mutatják)…
az már árulás, megcsalás
szóval nálam egyértelműen Tashi karaktere a ludas, ő rondít bele ebbe a szép és idilli barátságba – amiből persze ki tudja, lett-e volna valaha más is… mind a 2 srác egyértelműen hetero, annak is állítják be magukat, csajoznak is bőven (főleg P.), de azért annál a jelenetnél (+ a szaunásnál) 1 perc erejéig elgondolkozol ezen
amúgy én L. G.-tól ennél picit durvább dolgokat vártam, bevallom, báááár a ’Call Me by Your Name’-ben (ahol EGYÉRTELMŰEN ez a központi téma) sem volt semmi igazán botrányos (OK, a barackos jelenetet leszámítva, sztem. :D)…
ez a film nézhető, kellemes, fordulatos, akár még izgalmasnak is nevezhető, de hogy nem rágtam le a 10 (mű)körmömet, az is biztos :D
egy picit visszakanyarodva a teniszhez: rajongója vagyok a sportnak és bizonyos játékosoknak is (csak a ff. tenisz érdekel, bocsánat :P), itt a filmben pedig azért elég sok meccs és jelenet van, és felmerül a kérdés, hogy a 3 főszereplő játszott-e
igen is és nem is
6 hétig edzettek rá intenzíven (Zendaya 3 hónapot, Brad Gilberttel), és leginkább Mike-nak (Art) volt ez szenvedés – nagyon nehéz jelenetei voltak
sokszor úgy oldották meg ezt, hogy a színészek csak a teniszütő nyelét tartották (nem volt meg a hálós „feje”), és így nagyobbat, erősebbet tudtak ütni – a többit meg utána odatették CGI-jal :D
még az is cuki teniszes kikacsintás, hogy a 3 karakter neve az A, T és P kezdőbetűket viseli, vagyis ez az ATP-re utalás (The Association of Tennis Professionals)
ha valami negatívumot kéne említenem – amellett, hogy azért nem haltam bele az izgalomba + picit ennél „erősebb” jeleneteket vártam –, az az lenne, hogy az időbeli ugrások – bár érthetőek voltak – szerintem el voltak túlozva
vagy az, hogy folyamatosan feliratozták: „most”, „13 évvel ezelőtt”, „12 évvel ezelőtt”… és sorolhatnám...
nonstop!!
azt értem, hogy a történet szempontjából így volt izgi, nem akarták, hogy minden kiderüljön (vagyis, hogy T. és P. egyszer már korábban is félreléptek, amikor T. már Arttal volt…), de szerintem idegesítő volt a sok ide-oda ugrálás
a vége természetesen zseniális!
nem okozott csalódást, és teljesen érthető, hogy mi történik itt
az, hogy mi lesz EZUTÁN, az már más kérdés
marad „egyben” a régi 3-as?
Z. lesz P. edzője?
az, hogy ki nyeri a meccset, a legkevésbé sem fontos – sokáig annak tűnt, de ebben az utolsó pillanatban, a „megoldásban” már nem fontos
az meg, hogy Z. miért üvölt fel, és ugye pont azt a mondatot mondja, mint a saját, korábbi meccsénél, amikor nyert, és amire a fiúk utalnak is neki – nos, ez is kettős
dühös is lehet (sztem. amúgy az – nekem EZ a megfejtésem… ő nem ezt várta, hanem azt, hogy VALAKI győzzön), meg akár elégedett is (de ezt kevésbé hiszem :P)
a lényeg az, hogy a fiúk „egyesültek”, itt a nagy baráti ’reunion’, és látszik, hogy nekik ez fontos volt
a csaj egyértelműen egy éket vert közéjük, és sztem. L. G. rendező fejében is ez járhatott a készítés alatt – bár ez egy erős tipp (a sztorit nem ő írta, hanem Justin Kuritzkes)
szóval maga a film szerintem egy olyan 7-es kb., de ezzel a végével, ezzel a befejezéssel egy picit felfelé kanyarítanám az egészet – sokat „mentett” rajta
az a rész, amikor P. „jelzi” Artnak, hogy mi is történt (lejjebb teszi az ütőt), az sztem. maximálisan kitalálható – nem hiszem, hogy ne fordult volna meg mindenki fejében, hogy ez lesz az igazi bosszúja… pláne, hogy ezt a jelet csak ők ketten ismerték, Tashi ugye nem
szóval AZ vágható, de ami igazán a végén van (ugrás-ölelés), az nem
és tényleg a BEST, ami csak elképzelhető
nagyon rendben volt
szórakoztató, jó kis film ez
ha nem is a legjobb tőle, de teljesen OK! ;)

(Fotó: nytimes.com)

(2024. május 25.)