tudjátok, hogy mennyire imádom a ’The Great’-etaz első és a második évad is isteni volt <3ez a humor, KÉSZ!minden módon kihasználják a lehetőségeket (képi, verbális, ááá, minden zseniális – a maga brutális módján, természetesen… Orlo halála pl.?! haha… már bocsi, egyáltalán nem vicces (és pláne…

az idő drága dolog, nem szeretem másokét vesztegetni, rabolniés annak sem örülök, ha az én időmet nem tiszteli valakiaz pedig, hogy egy ember mennyi időt szán valamire (vagy valakire) – megint csak érzékeny dologhányszor mondja valaki: „nem volt időm rá” – és jaj, én mennyire nem hiszek ebben……

manapság igazán nem áll messze a fiataloktól, hogy mindenféle őrült kihívásokon (kvázi: mered vagy sem?! bátorságpróbákon) vegyenek résztsajnos megy az őrület a neten, a TikTokonmillió módon és műfajbanrégen még „csak” azon röhögtek, hogy milyen kellemetlen és fullasztó érzés egy kanál fahéjat…

nekem viszonylag későn lett Barbie babám, akkor sem sokhiába én magam vagyok a megtestesült mesehős, a legkisebb LÁNYunoka, egyik nagyszülőm sem érezte úgy, hogy el akarna kényeztetni(lehet, azt mondtam, hogy úgy szeretem őket, mint a sót?! ;) passz!)vagyis… nem sok ilyen emlékem van (ami persze nem…

a ’The Crowded Room’ minisorozatot kétféle módon lehet nézni:1. mivel egy valós történeten (illetve az azt leíró 1981-es regényen, a ’The Minds of Billy Milligan’-en (író: Daniel Keyes… és ha ismerősen cseng a neve, ő írta a ’Virágot Algernonnnak’ c. művet is) alapul, utánanéztek, ki is volt Billy…