A szer / The Substance (2024)
FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott
megnéztem Demi Moore nagy visszatérését (bár igazából sosem tűnt el a vászonról; 2022-ben is volt 2 filmje :P), és igen, elmondható, hogy ez tényleg ütősre sikeredett
ő is és (az őt fiatalon alakító) Margaret Qualley (aki nem mellékesen Andie MacDowell lánya…) is nagyon emlékezetes alakítást nyújt, de főleg Demi (azért neki az érzelmek igen tág spektrumát kell bejárnia a film alatt…)
a mozi 2 erőssége biztosan ők, emellett pedig a színek, a kontrasztok, vagyis a design (awe to Stanislas Reydellet)
a rendező-író-producer Coralie Fargeat egy francia filmes, aki itt kérem egy maximálisan NŐI filmet csinált…
a mozi az idei Cannes-i Filmfesztiválon indult a versenyprogramban és nyert is egy díjat: a Legjobb forgatókönyvet, amiben nem tudok (és nem is akarok) belekötni; tök megérdemelten!
viszont a szörnyeteggel (’prosthetics’) volt némi bajom, de erről később…
mit kell tudni a ’The Substance’-ről?!
azt biztosan NEM tudjuk, hogy MI ez a cucc, mi ez a folyadék, ami elkezd működni az adott illetőben és „megduplázza” őt
az nekem érthetetlen, hogy miért a gerincoszlopon keresztül „lép ki”, születik meg az új, fiatal én
és az is, hogy miért nem a megszólalásig u.úgy néz ki, mint a „gazdatest”
az sem vili, hogy miért pont ennyi idősen születik meg az új ÉN, aki (elvileg) teljesen megegyezik a kiindulással – ez sokszor el is hangzik a filmben, hogy nincs ő meg te, a kettő u.az
nem tudjuk, ki gyártotta az anyagot, mennyibe kerül, ki van a telefonvonal túlsó végén és egy csomó más dolgot sem…
de ezeken ugorjunk át, OK?! mert, ami az ÜZENET, az viszont nagyon fontos:
az öregedés és/vagy az öregedő nők
emellett: az öregedő, 50-es nők a médiában, arról, hogy már nem kellenek, nem alkalmazzák őket (és mivel az író-rendező is ennyi idős, van rálátása erre)
nemrégiben láttam Jakupecsek Gabriellával a beszélgetést a Telex Afterben (a cuki kis F. T.-sal <3), és ezekről is szó esett, sőt, ezen volt a fő hangsúly
nagyon-nagyon fontos téma, és igen jó gondoltok, kérdések hangoztak el!!
pontosan erről van szó: itt ez a sztár, egy egykori színésznő, aki most éppen tornát tart a TV-ben (rögtön beugrott Jane Fonda…), de már „öreg”, senkinek nem kell, rossz a nézettsége – ergo: cseréljük le egy szexi, fiatal nőre
azt azért gyorsan szögezzük le: nem semmi, hogy a 61 éves Demi Moore egy 50 éves (Elisabeth) nőt játszik és simán elhiszed, hogy annyi
bombán néz ki… arról nem is beszélve, hogy mennyire komolyan meg kellett mutatnia magát, nem kevésszer – minden szempontból
le is kellett vetkőznie, meg érzelmileg, lelkileg is ki kellett tárulkoznia, mondhatni: ki kellett „fordítania” magát – szóval, ez több mint egy szimpla visszatérés! ez egy nagyon nagy alakítás tőle; megkockáztatom: élete legjobbja!
azért M. Q.-t is méltatnám; mostanában iszonyatosan jó filmekben szerepel, TOP rendezőkkel dolgozik együtt
a teljesség igénye nélkül: ’Kinds of Kindness’, ’Poor Things’ (Yorgos L.), ’Drive-Away Dolls’ (Ethan Coen), ’Once Upon a Time in Hollywood’ (Tarantino)… és folytathatnám
(a fentiekről szinte mind írtam a blogon, kukkoljátok meg ;), a ’Drive-Away…’ is megvolt, ott még nem tudom, írok-e róla vagy sem)
amellett, hogy különleges szépségű lány, ügyes is, de tényleg (a pasik kedvéért mondom, hogy egy interjúban elárulta, a c*cijei nem igaziak, azt ráragasztották...:P)
mellettük még szerepel Dennis Quaid is a nagy nevek közül, de őt sosem bírtam – Isten lássa lelkemet, bocsánat! –, szerencsére itt meg pláne nem kell kedvelni :P ;)
ha félreteszem azokat a logikai buktatókat, amikről fent írtam – és nekem hiányoztak –, és csak az üzenetet nézem, az tényleg erős
mert nem csak az 50-es nők lenullázásáról szól, hanem a generációk közötti különbségekről is (részben)
a tisztelet hiányáról, a lenézésről (nem akarok általánosítani és ezek NEM az én véleményemet tükrözik – a filmről írok…)
arról, hogy Sue (Elisabeth fiatal énje) hogyan szipolyozza ki az élet utolsó cseppjét is a „gazdatestből”, hogyan nyújtja meg a napjai számát (pedig 7 naponta ugye kötelezően cserélniük kellene…), hogyan akar még élni, élvezkedni, még többet kapni és elérni (érthető módon…), nem gondolva arra, hogy ha még több gerincfolyadékot (azt?!) szív le és az nem termelődik újra, akkor ő is meghal…
vagyis szól a mértéktelen fogyasztásról, amit a testünkkel "csinálunk", nem gondolva a következményekre
arról, hogy mennyire szeretnénk bármi áron, akár erőltetve is fiatalok, szépek, sikeresek, gazdagok lenni/maradni, mivel EZT VÁRJA el tőlünk a Világ; ezért, ennek tapsolnak... a valóság nem kell senkinek :(
mivel ez egy ’body horror’, óhatatlanul vannak benne gusztustalan dolgok
a film elején, mondjuk az első, de talán még a 2. harmadban is ezek sztem. jók, elfogadhatóak, és még ha csúnyák is, valahogy mégis passzolnak
aztán kb. ott, amikor E. elkezd zabálni (csak azért, hogy tönkretegye Sue testét,, hogy vegye már észre magát), majd S. „kihúz” magából egy konkrét csirkecombot, na, ott nekem picit elgurult a gyógyszer… (amúgy ez David Cronenberg előtt volt tisztelgés)
az utolsó 15 perc viszont konkrétan az, amit már nem tudok és nem is akarok befogadni
nekem olyan szintű túlpörgetés, túltobzódás (és nem a kettejük gyilkos verekedése, bár az is elég agresszív – sebaj, ezért van a 18+-os karika!), hogy az már méltatlan a filmhez
ez a szörnylény, aki a lejárt szavatosságú Substance beadása után „keletkezik” nekem nagggggggyon sok, extrán!!!
nem csak undorító, hanem gagyi is egyben
az a rész, amikor a kirúzsozott Demi M. arcát teszi magára és mindenki tapsol neki, az még OK, az szimbolikus – működik a gépezet… azt hiszik, hogy Sue, és most neki KELL tapsolni… az világos volt
de maga az, ahogy ez a lény kinéz, D. M. fejével a teste egy részén, a lepottyanó (m*ll) „darabbal” és hasonlók…
bocsi, nem is folytatom, mert undor, h*nyinger és nem akarom, hogy másnak is felforduljon a gyomra :(
nekem nagy csalódás volt
TÚL SOK!!!
enélkül is érthető és nagyon szemléletes volt minden
az, hogy a sztori így alakul, az OK; a megjelenítéssel volt bajom…
az utolsó pillanatok, az arc a csillagon megint csak szimbolikus (és jah, az is gusztustalan – amúgy ez volt az egyetlen CGI a filmben, a többi mind jelmez és kitömés…)
mi lesz egy emberből?! totális arcvesztés… szó szerint is
nem tudom, ez hogyan „mehetett át” a rendezőn, mert ezt az utolsó negyedórát leszámítva nagyon klassz minden
jó a kamera is, grats Benjamin Kračunnak érte; a designt meg már említettem
szerintem tényleg fontos film, kellett nagyon, kár, hogy a végén ez a képi világ ennyire túlburjánzott
(kedves, drága unokaöcsém, Bence szerint – már pedig neki adok a véleményére! <3 – ez a vicces faktor miatt kellett bele, vagyis, hogy picit lelazuljunk a rengeteg felpörgetett, erőszakos és undorító kép után… abszolút lehet, hogy így van, igazat adok neki ebben)
viszont ha csak 1 pillanatot kéne kiemelnem a filmből, egy olyat, amit sosem fogok elfelejteni, az E. tükrös jelenete lenne, amikor készül a randira, amire végül sosem megy el, mert annyira elégedetlen magával
eszméletlen nagy alakítás, óriási, amit ott csinál Demi
legalább 15x vették fel, mert mindig elégedetlen volt vele – a végén állítólag kvázi használhatatlan volt az arca a sok dörzsöléstől és elkent festéktől
megérte!
EZ a színészi játék!!
az ő alakítása miatt én azt mondanám, kötelező, tanítandó… meglepődök, ha nem kap Oscar-jelölést érte
kár, hogy a film maga erős 4-es lett „csak” :)
amúgy Oscar Wilde ’The Picture of Dorian Gray’-je éled meg itt, csak filmszalagon és nőkkel ;)
(Fotó: chickflix.net)
(2024. november 10:)