FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott

azt gondolom, hogy nincs nagy jogosultságom a romantikáról papolni
long story short: anno hittem benne, mint minden kislány, aki függönyöket aggat magára menyasszonyi ruha gyanánt, álmodozik a szőke hercegről fehér lovon (mekkora klisé!!), aztán az élet jól arcba csapja, sőt, sok esetben egy gyomrost is beküld neki
most ez a (kis)királylány, a várban, a magas torony tetején ücsörög – de nem elég hosszú a haja hozzá, hogy leengedje bárkinek is :D
jó-jó, ez így klassz… szeretek írni, szeretek mesélni, tudjátok
de azt sem merem állítani, hogy minden valóságtól mentes ez a fenti, rövid kis mese
morális tanulság? 0
látom magam körül a rengeteg boldogtalan embert – házasságban, párkapcsolatban, ami romokban, egy hazugság-tömeg az egész és megy a színlelés, a hazudozás
miért? a gyerekek miatt? az anyagiak miatt?
tényleg nem lehet őszintén élni?! nem lehet azt mondani, hogy „kiszerettem belőled?”, vagy azt, hogy „nem vagyok képes életem végéig csak veled szexelni, értsd meg, nem, és nem, ezt nem várhatod el tőlem… baromi unalmas!”
társadalmi elvárások, nyomás, udvariasság, erkölcs, íratlan szabályok?! – mik ezek, amik mentén élünk??
világos, hogy nem tudom, mi a megoldás, akkor arról írnék, nem pedig kérdéseket tennék fel…
csak a magam nevében tudok nyilatkozni: nem hiszek a romantikában, nem hiszek az önzetlenségben, mindig VALAMIÉRT kell nekünk a másik fél…
szexért, megerősítésért, önigazolásért, rajongásért, anyagiakért, sorolhatnám…
ja, bátram mondjátok, hogy egy kiégett nő vagyok – nem is fogok vitatkozni! :D ;)
szívesen mondanám, hogy megannyi jó példa van körülöttem – de nem tudom ezt mondani, mert 1 sincs
egy sem… értitek?!
pedig elég szerteágazó a baráti köröm, elhihetitek…
no, de hogy mi is ez a maszlag már megint Petrától?! a ti kis bloggeretek odáig vetemedett, hogy megnézett egy romantikus filmet
frisset, ropogósat, 2025 nyarának talán leginkább várt szerelmesfilmjét, a ’Materialists’-et
miért ezt? mert annyit tolták az arcomba a különböző late night show-k az interjúkat a 3 főszereplővel: Dakota Johnsonnal, Pedro Pascallal és Chris Evans-szel
igazából mindhármójukat kedvelem, nincs velük bajom
P. P. egyértelműen a kedvencem, odáig vagyok ezért az emberért… naggggyon dögös ÉS még jó színész is
és mondom mindezt úgy, hogy – Isten lássa lelkemet, és elnézést ezért – NEM szeretem a bajszos férfiakat és bevallom, a latin ff.-ak sem a típusaim
sokkal inkább a lágyabb arcú szösziket szeretem, amilyen C. E. – belőle viszont a DÖG és a férfiasság hiányzik
NEKEM! teszem hozzá… ez full szubjektív, Csajok!
azt érzem, hogy kettejükből lehetne „gyúrni” egy ideális pasit számomra
de hogy miért is vetemedek ilyen vérlázító és botrányos gondolatokra?! pont azért, mert a film erről szól
hogy milyen az ideális ff. és nő
hogy ki mire vágyik
hogy megy ma a randizás…
ugyanis főszereplőnk, Lucy (D. J.) egy ’matchmaker’, vagyis társkeresős csajszi; egy ilyen irodában dolgozik, sőt, ő a legsikeresebb párvadász (9 esküvővel a háta mögött – vagyis 9 pár, akiket ő hozott össze és esküvő lett a vége)
teeeeermészetesen ő maga szingli, nem is nagyon hisz a szerelemben, meg ebben az egészben, csak csinálja munkáját; azt viszont jól
ahogy sokszor el is mondj: ez csak matek, meg kis négyzetek, amiket kipipál az ember…
és persze az is teeeeermészetes, hogy majd ő is szerelembe esik (újra, u.abba az emberbe…) és persze, hogy a ’material’, vagyis az anyagi dolgokat felülírja a szerelem
rettenet gagyi, primér történet, amibe beleékelődik egy perfekt pasi is (P. P.), aki egy ’unicorn’, mindenben tökéletes, minden nő álma, de Lucy nem dobhatja be a közösbe, hogy párt találjon neki, mert a férfi L.-t akarja (össze is jönnek, minden szuper, de nincs szerelem… szakítanak :P :))
L. pedig újra összejön a régi nagy szerelmével, aki még mindig csóró, aki még mindig vergődik az életben
de szép történet, hát nem?!?! :D :D
igen, JÓL halljátok az iróniát a hangomban… vagyis a sorok mögött :D
az a baj ezzel a filmmel – a csöpögős romantikán túl –, hogy amikor igazi dráma van benne (L. egyik ügyfele, Sophie (a toronymagasan legjobban játszó Zoë Winters-szel) kapcsán), az is súlytalan
pedig durva sztori
de nem tudtak igazi érzelmeket pakolni bele, mármint elsősorban Lucy vagy az ügynökség oldaláról
D. J., akiről sokszor, sok helyütt elmondtam már, hogy jóval több, mint ’A szürke ötven árnyalata’ vetkőzős naivája és valódi színészi teljesítmény is van mögötte bizonyos filmekben (keressetek rá a nevére a blogon, több mozijáról is írtam már) itt sajnos egy érzelemmentes arcú, „semmilyen” nő
nem igazán kedveltem
amiket igazán el lehetett volna játszani, abban sem volt dráma, feszültség (pl. ahogy felőrlődik a melóban, ahogy unja, utálja, amiket emberek mondanak nekik a vágyaikról, az ideális másik félről stb., ill. az említett Sophie-szál pedig végképp borzalmas, az Ő részéről)
P. P.-nak nincs nagy dolga, csak dögös, gazdag pasinak lennie, azt jól hozza
(btw: tényleg nagyon sok pasi szenved a magassága kapcsán és sajnos tényleg sok nőnek szempont ez a párkeresés során… ez van… :(
a műtét, amiről beszélnek pedig létezik és kb. annyiba kerül, mint mondjál
* más: a pasik másik aggodalma a kopaszodás, ez szinte mindenkit érint és minden ff. nagyon kivan tőle – de itt mondanám el, kedves Urak, hogy ez sokkal kevésbé (vagy egyáltalán nem) zavarja a nőket, mint ahogy azt Önök hiszik…
ha meg már szinte semmi nincs a fejbúbon, nem kell ide-oda fésülgetni, takargatni – le kell tolni az egészet a francba, teljesen OK az is ;)
nekem bejön az is, ha valaki kopasz…)
C. E. az, akinek igazán érzelmes a karaktere, mindenféle magasságokat és mélységeket átél, de ő sem viszi azért túlzásba
viszont még mindig jobb, mint Dakota
mondjuk őt sosem tartottam olyan nagy színésznek, bocsi; ő volt Amerika Kapitány, OK, hozta, amit kell, de pl. a ’Deadpool & Wolverine’-ben (kritika a blogon) sztem. sokkal jobb volt abban a szerepben :D ;)
az egész nekem olyan semmilyen és tényleg, a jobb pillanatokat megélt D. J. szenvtelen arca még mélyebbre húzza ezt az egészet
persze ez 1 vélemény, az enyém, egy kiégett nőé
aki még hisz a romantikában, a szerelemben, a házasságban, annak ez akár tetszhet is, sőt, talán nagyon jó filmnek látja…
el sem hiszem, hogy ez Celine Song rendezése – neki köszönhetjük a csodálatos, hibátlan ’Past Lives’-ot, amiről szintén írtam korábban
nem tudom, lehet, hogy az a kultúrkör jobban az övé volt + ugye valamennyire a saját életéről is szólt… és az olyan hús-vér…
(ugyan olvastam, hogy a rendezőnő ’matchmaker’-ként is dolgozott, 6 hónapot, szóval ebbe is belelátott, de nekem ez messze nem volt olyan mély, mint a korábbi filmje… az IGAZI történet… nagyon megérinti az embert…)
ami itt reális, az valóban ezek a randizási dolgok, az elvárások, hogy ki mit szeretne, hova pozicionálja saját magát, miért megy bele egy kapcsolatba (mit vár, hogy a MÁSIK ÁLTAL ő majd mit gondol magáról…)
nem azt mondom, vannak elgondolkodtató részek, olyan is, amivel rezonálni tudtam
de összességében nem találja a film a maga műfaját
picit ilyen amcsi, csöpögő maszlag – de azért nem annyira
picit dráma – de azt csak kapargatja és befullad
és jah, kb. ennyi
és ezen sajna Pedro Pascal sármja sem segített, meg Chris Evans cuki pofija sem :P
arra meg ki sem térnék, hogy már megint mennyire gáz a magyar filmcím – semmiféle több esélyről nincs szó, max. a párkeresők révén…
Lucy esetében mindig is 1 volt… P. P.-nál (Harry) meg sem lendítette a szerelem szele…
kár ezért a filmért
sokkal több és jobb is lehetett volna :(

(Fotó: framerated.co.uk)

(2025. augusztus 2.)