minden jó véget ér egyszer... de – hogy egy újabb közhellyel éljek – minden jó, ha a vége jó ;) és ez nagyon jó volt!! igazán megszerettem <3 örömteli, hogy egy kanadai sorozat ekkora sikert futhatott be, hogy – ugyan csak a 6., záró évad után – elismerték…

természetesen már rég letoltam a ’Schitt’s Creek’ 5. évadát – nem sokkal a 4. után, csak picit besűrűsödött az életem és nem volt lehetőségem megírni a kritikát a szokottakkal ellentétben most nem állok neki rangsort felállítani az eddigi évadok között, mert már elvesztettem a fonalat + nehéz…

a ’Schitt’s Creek’ 4. évadában úgy érzem, az alkotók elkezdték megpendíteni az érzelmi húrokat… és ez – gondolom – csak erősödni fog ezek a nagyképű, önző, allűrös emberek elkezdenek egyre mélyebbre ásni magukban, VALÓDI kapcsolatokat építenek ki a környezetükkel + egymással, és az életük…

világos, hogy egy sorozatnál nem lehet minden évad kitűnő és azonos színvonalú ennek ellenére azért szerencsére vannak olyanok, ahol tudják tartani a nívót, sőt, még rá is tesznek egy lapáttal a ’Schitt’s Creek’ 1. évada nem tetszett, szerintem eléggé gyerekcipőben járt, erőltetettek…

azt kell, hogy mondjam: a 2. évad egy olyan minőségi ugrást hozott, amire még csak nem is számítottam! míg az első eléggé elcsépelt és egyszerű volt, itt VÉGRE van történet, vannak sztorik, SOKKAL viccesebb és a karaktereink elkezdtek változni, ÉLNI! lehet, hogy az 1. tudatosan volt…

soha életemben még csak nem is hallottam erről a kanadai sorozatról mostanáig – a 72. Emmy-díjátadóig -, amikor is az utolsó, 6. évaddal taroltak döbbenetes mennyiségű szobrocskát vittek el valszeg’ joggal, szóval ilyenkor mindig felkapom a fejemet, hogy „ebben azért lehet…