Fény az óceán felett / The Light Between Oceans (2016)
csodálatos dolog, amikor egy szerelem születését nézheted végig a filmvásznon
mert ugye itt konkrétan ez történt
méghozzá egy szerelmes filmben
ott van Alicia Vikander, az egyik legtehetségesebb, legizgalmasabb színésznő napjainkban (nagy kedvencem, tudjátok...), egzotikus küsővel (svéd, mégis úgy néz ki, mintha spanyol vér is lenne benne... :P), aki mindig is rajongott Michael Fassbenderért
a távolból...
hallott erről a filmről, és elintézett egy talit a rendezővel, Derek Cianfrance-szal
bevették, övé lett a szerep
az egész stáb levonult Délre és Ausztráliában, Tazmániában és Új-Zélandon forgattak - csodás, varázslatos helyszíneken
a rendező pedig - a hitelesség kedvéért - arra kérte A.-t és M.-t, hogy ténylegesen költözzenek össze (6 hétre), hogy átérezzék a filmbéli helyzetet
hát, bejött :D
A.-nak mindenképp! mekkora lehetett már az, hogy rajongásának "tárgyával" "kényszerül" együtt éni?!
hahaha
nos, a szimpátia és a szerelem kölcsönös volt... vagyis lett
szeptemberben forgattak, decemberben már egy pár voltak
jelenleg pedig férj és feleség
mi, ez ha nem szép?!
SZÉP! csodaszép!!
messzerű
jelenleg Lisszabonban élnek, ami az utóbbi időkben bekerült a TOP3 városom közé
és még Madonna is oda költözött!
Lisszabon az új New York, vagy tudomisén... :)
gyönyörűséges volt látni ennek a szerelemnek a kibontakozását, kialakulását 2 órában
olyan nagyon a film nem is érdekelt (kis túlzással...), mintsem az, hogy nekik, ennek a cuki párosnak hogyan alakul a kapcsolatuk
nos, ez a szerelem annyira hiteles a vásznon, hogy nem is lehetne jobb
A. V. ahogy néz a pajkos, barna szemeivel erre a pasira... ah! játszani nem lehet ilyet! :D
mindezt Alexandre Desplat csodás zenéjével aláfestve
amint megszólaltak az első dallamok, már tudtam, hogy ezt nem Kis Pista szerezte (hanem min. Nagy Sándor) :) :D
ugyan nagyon hosszú a film, de a sztori gyorsan beindul
nem az van, hogy órákig bámuljuk a tengert és a naplementét, arra várva, hogy legyen már valami, hanem kb. a 10. percnél már tali, a 20.-nál szerelem, összeköltözés, a 30.-nál már jön a dráma (a babák elvesztése)
ha nem is szám szerint így van, de értitek...
tényleg felpörög minden
a film felénél náluk van a baba, megtudjuk, ki az anyja, stb.
utána azonban elkezdődik egy olyan morális-érzelmi györtődés ebben a 2 emberben (megtartsuk a gyereket, vagy adjuk vissza az igazi anyjának), ami engem, mint nézőt is felőrölt
világos, hogy mi a HELYES döntés, de közben meg ismered és szereted ezt a 2 embert, láttad, hogy mi történt velük - pláne az anyával!!
jah, de van egy másik szál is, egy másik anyával
ő is siratja a gyerekét és a férjét is
igazából kapásból 2 szerelmi történetet kapunk - mindkettő szép és "izgalmas" a maga nemében
talán nekem a végére kicsit sok lett a dráma, nagyon elhúzták
pláne Isabel (A. V.) vonalát: haragudjon-e a férjére, amiért visszaadta a gyereket, bukjon-e vele, vagy hagyja csak őt (a férjet) veszni?!
mennyit ér a szerelmük?! vagyis mi "ér" többet (és az ÉR itt most egy csúnya szó!): a gyerek, aki igazából sosem volt az övüké, vagy a szerelmük, ami mindig is az övüké volt
kicsit sok a vergődés, és persze nem csak az ő oldalukról
a másik nő (Rachel Weisz szuper, mint mindig) oldaláról is
mennyire, mennyire szép a mondat, amit a férje hagyott rá: “You only have to forgive once. To resent, you have to do it all day, every day.”
bár tudnék így élni!!! :)
azt hiszem, ez az élet egyik - ha nem A - legnagyobb bölcsessége
a film vége szép, de nem csöpögős
szerettem...
több, mint 2h és nem akciódús - előre szólok!
itt inkább a lelkedben dúlnak a viharok... no meg az óceán felett...
(Fotó: spicypulp.com)
(2018. szeptember 17.)
