The Sea of Trees / The Sea of Trees (2015)
egy rettenetesen érzékeny és tabu témáról szeretnék most beszélni a film kapcsán, szóval masszívan a 18+-os olvasótáboromnak ajánlanám ezt az írást
én annak a nemrégiben elment barátomnak, aki szintén így halt meg
ha nem is egy japán erdőben... hanem egy budapesti lakás egyik szobájában
egyedül...
a 'Sea of Trees'-t hazánkban nem mutatták be
nem tudom, miért, hiszen Gus Van Sant egy kultrendező, csodálatos, nagyszerű, híres filmekkel a háta mögött
sokan ismerik, szeretik
nem tudom, ez miért akadt fenn a rostán, hiszen a 3 főszereplő is világklasszis (Matthew McConaughey, Naomi Watts, Ken Watanabe)
Cannes-ban mutatták be és a közönség/kritikusok kifütyülték
nos, látva a filmet, teljesen értetlenül állok ez előtt
én láttam már xar (bocs!) és érthetetlen, művészieskedő filmet G.V.S.-tól ('Gerry' - lásd a kritikámat róla itt, a blogon) - na, azt never again!! kínozni tudnának vele
de ez?? mi a baj ezzel a filmmel?
a téma? kényes, igen, de sokan feldolgozták már
valós dolgot tár fel - a mai napig tömegek vonulnak ki ebbe az erdőbe, hogy öngyilkosok legyenek
szomorú, de így van
(durva a film elején a rengeteg tábla, ami megpróbálja elmondani a "túrázóknak", hogy 1 életük van, és az mennyire értékes...)
a film konkrétan izgalmas, fordulatos
érthető, szép, és viszonylag diszkrét...
OK, látunk 1-2 hullát az erdőben, ami felkavaró, persze - az meg pláne, ahogy lehúzzák a ruháikat, mert ők eláztak és fáznak...
de nem mutatja be őket premier plánban (max. azokat, akik már csontvázak), vagy ilyesmi
szóval nem gyomorforgató
nem győzöm eléggé hangsúlyozni: a 'Gerry'-hez képest egy pörgős, akciódús film
jó az, hogy látjuk az erdei "történéseket" - a 2 ember találkozását, beszélgetését (észérvek, agy vs. lélek, szellemek, hit, Isten)
közben pedig azt, hogy mi vezette Arthurt erre a lépésre
illetve a házasságát, a feleségét, a vitáikat, a nő betegségét és halálát (ami NEM úgy történik, ahogy azt várhatnánk... az naggggyon durva rész... sokkoló... épp az élet, a Sors kiszámíthatatlansága miatt)
ez a film - mindamellett, hogy lelkileg felkavaró és elgondolkodtató - szerintem baromian okos és megható
mennyire szép már, hogy itt ez a pasi, épp öngyilkos akar lenni, de meglát valakit, aki segítségre szorul, és azonnal önzetlenül megy és segít
persze, vannak benne furcsa dolgok, meg logikátlanságok is, amik mindig zavarnak...
pl.: ha egyszer találtak egy folyót, miért nem azt követik (ahogy Takumi javasolja is), az tutira vezet valahova!!
amikor A. visszamegy az erdőbe, azt is idióta módon teszi: semmi hátizsák, víz, élelem, vagy elég fonal... azt hittem, basszus, hogy lesz ott még 1 dráma... és sosem jut ki újra :P
szerencsére nem ez történt :)
ennél sokkal szebb...
ami igazán elgondolkodtató, az az, hogy akkor most ugye ott volt Takumi, vagy sem?!
minden jel arra utal, hogy nem...
de akkor honnan jöttek a japán szavak? a lépcső, a sárga, a tél...
miért és hogyan tudhatta ezeket a szavakat?
mi is történt vele ott?!
bevett 1 gyógyszert és behalluzta az egészet?!
kétlem...
sokáig, sokat lehetne ennek a filmnek az üzenetéről és tanulságáról beszélni
de azt valami csodálatos látni, hogy egy ennyire materialista ember hogyan alakul át a végén, hogyan kezd el hinni a "csodákban", a "véletlenekben", az üzenetekben, a jelekben
bevallom: nagyon meghatódtam (a virágos jelenetnél)
aztán azt hittem, vége, de tudak még egyet csavarni rajta, szóval, igazából utána is bőgtem egy sort
tényleg nem értem, kinek milyen baja volt ezzel a filmmel, mert király a rendezés és a színészi játékok is
fantasztikus film!!
ami azonban igazán fontos - és most nem akarok túl pátoszos lenni (de amúgy az leszek) -, hogy ha valaki segítséget kér tőletek, igenis szánjatok rá időt, hallgassátok meg, válaszoljatok neki
az igazán nagy emberek meg szerintem nem csak akkor fordulnak mások felé, ha azok rosszul vannak és panaszkodnak, hanem akkor is, amikor ŐK vidámak és életük egy pompa és ragyogás... de megkérdezik azt a szerencsétlent, akiről x ideje nem hallottak már, nem tudnak róla, hogy mi van vele, él-e még, jól van-e
hiszen AZ az ember ott volt MELLETTÜK akkor, amikor ŐK voltak xarul...
igaz?
nyugalom, nem tartom magam szentnek, és baromi, baromi sokat kell még tanulnom és fejlődnöm, de nagyon szeretek figyelni arra, hogy kellő empátia legyen bennem
nem megy mindig, de törekszem rá
abban pedig biztosak lehettek, hogy ha megkérdezitek, hogy vagyok, az őszinte választ fogjátok hallani, nem csak egy szimpla "köszi, jól"-t
drága, E - ezt neked, érted...
már nem tudok veled lenni, sem segíteni, de örülök, hogy olyan sokáig ott voltunk egymásnak :(
nyugodj békében! nagyon szerettelek...
(Fotó: slashfilm.com)
(2018. december 3.)
