Testvérlövészek / The Sisters Brothers (2018)
láttatok már olyan westernt, ami csak nyomokban felel meg a szokásos westerneknek?!
nos, mert ez a film ilyen
mondhatjuk, hogy egy művész-western ;)
minden szempontból különleges:
Jacques Audiard első angol nyelvű filmje
és az első olyan western, amit egy francia rendezett
biztosan ciki, de sajnos nem láttam a rendező úrtól egy alkotást sem
a nevét már hallottam, de gondolom, az nem számít :D
a kritikusok imádták - Velencében neki adták az Ezüst Oroszlánt, ami ugye a legjobb rendezőnek jár
viszont a közönség nem komálja annyira
ahogy - sajnos - én sem tudom hova tenni
ami egyértelműen nagy előnye:
gyönyörű, MESESZÉP tájakon forgatták
hozzátenném: egyik sem az USA volt, hanem Spo., Fro. és Románia
ami pedig szintén +: a zene (Alexandre Desplat - és többet nem is kell mondanom ;))
de maga a sztori lassú és sok helyen unalmas
(egy 2011-es regény alapján készült, amit a kanadai Patrick DeWitt írt)
hiába van teleszórva nagyszerű színészekkel és összességében jól is játszanak, valahogy annyira fura az egész
vagyis: nem szokványos
mondjuk, ettől érdekes is
hiszen a westernek általában nem arra fókuszálnak, hogy mi van akkor, ha valaki lenyel alvás közben egy pókot és az belepetézik a gyomrába/szájába (sorry!!! ez van :P), vagy hogy milyen egy aputálás fűrésszel (ott végig takartam a szememet)
a cuki oldalon pedig szép azt látni, hogy az egyik főhősünk mennyire megszereti a lovát, mennyire kötődik hozzá és hogy elkeseríti az elvesztése
OK, van benne verekedés és lövöldözés, persze, de én azt érzem, hogy a film pont azokat a képeket és érdekességeket akarta bemutatni a Vadnyugatból, amiket eddig nem, vagy csak kevésbé láthattunk
ami jót
ez teszi érdekessé
de valahogy mégsem volt az az érzésem a végén, hogy "hű, de jó film", vagy esetleg, hogy "na, ezt tutira megnézem még egyszer"
teljesen meg tudom érteni, hogy van, akit beszippant
és el lehet ismerni a sok-sok erősségét
de itt most rólam beszélünk... és engem nem győzött meg
ott van a két tesó: az egyik (Joaquin Phoenix) sokat iszik, agresszív, és ő akar lenni a "helyi Jani" - esze ágában sincs megállapodni, megnősülni, vagy abbahagyni a bűnözést
egyre többet akar... és részben ez lesz a veszte...
a másik, az idősebb (John C. Reilly) azonban nagyon szeretne kiszállni a bűnöző-bizniszből és van egy szerelme is, akiről nem tudunk meg sokat
ő egy kedves, érzékeny ember
logikus, hogy nem ő a "tökös gyerek" kettejük közül :P
ők vannak az egyik oldalon
mennek, hogy elkapjanak egy vegyészt, aki kifejleszett egy vegyületet, amit ha beleöntünk a vízbe, kimutatja az aranyat (este kell csinálni, és az arany jól láthatóan csillog a mederben)
ez azért eléggé meggyorsítja az aranymosást
kb. mintha dinamittal horgászna valaki :P
a másik oldalon ott van Jake Gyllenhaal, aki hobbi-író, de nem mellékesen őt is azért küldte a nagyfőnök, hogy találja meg a vegyészt
ő ment elsőként, és ugyan elfogja a pasit (Riz Ahmed), de végül jóban lesznek, sőt, üzlettársakká válnak
na, ekkor érkezik meg a két tesó és nekik is döntést kell hozniuk: vagy engedelmeskednek a főnöknek, vagy esetleg ők is beszállnak az aranykereső-vállaltba :)
sztem. sejthető, hogyan döntenek
nem is célom tovább mesélni a sztorit
viszont a hangsúly nem a történeten van, vagy azon, hogy ki gazdagszik meg, esetleg hagyja ott a fogát
hanem az emberi viszonyokon
ennek a 4 embernek a viszonyán
korábban is említettem: mindannyian kitűnően játszanak
különösen John C. Reilly
természetesen a pénz és a hatalom utáni mérhetetlen vágy nem győzhet csak úgy "simán"
akkor nem lenne igazi western, azt hiszem :)
nos, nem is győz
de még így is örülhet, hogy ennyivel megúszta...
sajnos azonban sok jó ember nem ússza meg :(
a top kedvencem a fogmosós jelenet volt (volt több is belőle)
na, látjátok, erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy nem egy szokványos western ;)
ilyet azért nem sok filmben látni - hogy a főhőseink hogyan tanulnak meg fogat mosni :D
a másik kedvencem pedig a vége: vagyis, hogy ez a két csibész hazamegy az anyukájukhoz és újra gyerekek lesznek :)
a filmben ez egy snitt - és úgy olvastam, hogy tényleg úgy is vették fel, vagyis a színészek a kamera mögött gyorsan ruhát cseréltek és beugrottak az új jelenetükbe
az szép volt... és művészi - szintén
érezhető, hogy zagyván beszélek róla, mert nem tudom egyértelműen azt mondani, hogy rossz film és azt sem, hogy jó film
hangulatokat ad át és (ahogy írtam korábban is) az emberi viszonyok kerülnek a fókuszba
ha valami nem szokványosra vágytok, akkor tetszeni fog ;)
(Fotó: miamijewishfilmfestival.org)
(2019. március 31.)
