Egy kivételes barát / A Beautiful Day in the Neighborhood (2019)
az egyszerűen nem fair, hogy egy film 5. percében már bőgök!
komolyan!
az egy dolog, hogy Tom Hanks mindig mindenben tökéletes (kb. Clint Eastwood ilyen még a ff.-színészek közül), már az is elérzékenyíti az embert, hogy ennyire jól játszik
de az, amikor egy ilyen kedves, okos, empatikus és szerethető embert alakít, és AZOKAT mondja, amiket mond – az szemétség!! :D :D
a film valós sztorin alapul, de nem 100%-ig követi a tényeket (amit sajnáltam, mert sztem. kár volt ezeket megváltoztatni, viszont gondolom, a drámai hatás kedvéért tették)
van egy újságíró, Tom Junod (most 62 éves), akinek megjelent ’98-ban egy cikke az Esquire magazinban, "Can You Say... ’Hero’?" címmel Fred Rogers-ről
Mr. Rogers egy ikonikus figura volt az amerikai televíziózás hőskorában
rettenetesen komolyan vette a dolgát és mindent nagy alázattal kezelt
úgy érezte, hogy a felgyorsuló, zajos világban muszáj, hogy néha kicsit megálljunk, lelassuljunk és jobban figyeljünk az érzelmeinkre, azok kifejezésére - pláne a gyerekek esetében
Istenem! minden szava arany, komolyan mondom! mennyire-mennyire fontos (lenne) ez ma is…
egy őrületesen nagy figura volt (74 évesen hunyt el, 1 hónappal a 75. születésnapja előtt, 2003-ban)
érdemes részletesebben is elmerülni az életében, rákeresni műsoraira, nyilatkozataira
ha megnéztek 1-2-őt (vannak ilyen „top 10 sentences”-videók róla a YouTube-on), ki fogtok feküdni
hiába „régi” a felvétel, minden szava kincs és totálisan igaz ma is
a leginkább népszerű tőle a ’Mister Rogers' Neighborhood’-sorozat, ami ’68 és 2001 között futott és gyerekeknek szólt
voltak (Rogers mellett) állandó, visszatérő, élő (felnőtt) szereplői és bábok is, amelyeknek R. kölcsönözte a hangját
beszélgettek, énekelgettek, sok interjú is volt
amellett – most kapaszkodjatok meg -, hogy szó volt a válásról, a haragról, a szomorúságról, a hazugságról és minden más alapérzelemről (+ azok kifejezéséről), a shownak gyakori vendége volt pl. fogyatékkal élő (kerekesszékes stb.) gyerek vagy pl. egy színesbőrű rendőr, akivel – és ha eddig nem kapaszkodtatok, most tényleg tegyétek meg! – Mr. R. közös lábfürdőt vett (kis lavórban)
értitek, mekkora szó volt ez anno?!
egy lábvízben áztak, ja, és utána odaadta neki a törölközőjét is (OK, most ne akadjunk fenn a higiéniás elveken, „csak” az ÜZENETET nézzük, rendben?! :D)
eszméletlen, amit csinált a pasi!!
logikus módon, imádta mindenki
mivel totál rákattantam, a film megnézése után még órákig olvastam róla, néztem interjúkat, anyagokat vele
iszonyatosan komolyan vette az egészséget, a sportot, minden reggel sokat úszott
szomorú, hogy mégis egy komoly betegség, gyomorrák vitte el :(
50 évig élt házasságban a feleségével (Joanne), akitől 2 gyereke született (ott volt az ágya mellett, amikor R. meghalt); mindketten imádtak zongorázni, sokszor együtt zenéltek, 2 külön hangszeren – ez a filmben is benne van
J. besegített a film elkészítésébe is, és természetesen maximálisan elégedett volt Tom H. játékával
Rogers színvak volt és vegetáriánus, harcolt a szőrmék viselése ellen
sosem ivott, sosem dohányzott
millió+1 dolgot olvastam róla
tényleg hibátlan ember volt…
nem is értem, miért nem készült róla eddig film, hiszen rengetegen példaképként tekintettek rá, vagy ihletet merítettek a műsoraiból
(amúgy 2018-ban készült egy doksi is róla)
vallásos, hithű ember volt, mégsem a vallás nyelvén szólt a nézőihez, hanem annak alapigazságait, üzeneteit „fordította le”, adta át
soha nem beszélt vallásról vagy politikáról – nem szerette volna, hogy bármi mellé vagy ellen odaállítsák őt
mindamellett, hogy tényleg egy nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott ember benyomását keltette (kb. Joshi bharat :D), rengeteg harag, kétség volt benne…
lehet, hogy a rák is ezért alakulhatott ki… ha mondhatok ilyesmit… :(
a gyerekműsoraiban (volt másik is) a beérkező levelekre személyesen válaszolt, illetve később volt ebben egy segítsége, viszont ennek ellenére mindet elolvasta és saját kezűleg írta alá
őrület, ugye?
most már tényleg leállok, mert magáról a filmről még alig beszéltem :)
no: a mozi elsősorban NEM Fred Rogersről szól (sajna), hanem sokkal inkább Tom Junod-ról, akinek a neve itt Lloyd Vogel
kiderül a családi háttere, az apjával való viszonya, a drámai múltja (fiatalon elvesztette az anyját) és a jelenlegi kapcsolatából is kapunk ízelítőt (valami CUKKERBORSÓ a kisfia… ahhh <3)
mint újságíró, elég xar híre van, minden interjúalanya utálta, így amikor kiderül, hogy F. R.-szel lenne a következő köre, R. „emberei” mindenképpen le akarják beszélni a tévést arról, hogy találkozzon Lloyd-dal (ez a valóságban is így volt :P)
mit lépett erre R.? sejthetitek… bekérte Junod (Vogel) összes cikkét, mindet elolvasta és természetesen igent mondott az interjúra :D
jellemző volt rá, hogy ahelyett, hogy válaszolt volna a neki feltett kérdésekre, ő kérdezett a riportertől.. szerette volna jobban megismerni :D
Junod-dal életük végéig barátok maradtak
J. azt nyilatkozta, hogy az életének épp egy pocsék szakaszában volt, amikor találkoztak (látható a filmben… :P), és bár minden módon tiltakozott ellene (ez is látható), Fred R. őt is „beszippantotta”, mint mindenki mást
a kedvességével, a türelmével, a nyugodtságával… a szeretetével <3
csodálatosak ezek az emberek és milyen messze vagyok én ettől :(
Rogersnek eleve olyan volt a mosolya, hogy az maga a teljes elfogadás, a nem ítélkezés, a megnyugvás
az a bizonyos 5. perc, amikor bőgtem, arról szól, hogy bocsássunk meg azoknak, akik ellenünk vétettek, ne őrizzünk magunkban haragot – és ugye MINDENKINEK van olyan valaki az életében, akire haragszik, nem?!
mert megbántott – akarva vagy akaratlanul
mindegy melyik, bocsássunk meg neki (és ez rohadt nehéz...)
egy olyan dolog is benne van a filmben, ami igazán legendássá vált, hozzá fűzhető és több helyen is elmondta ezt (hol 10 msp-et kért, hol 1 percet a közönségétől)
a feladat: hunyjuk le a szemünket és 10 msp-ig (de sztem. az 1 perc hatásosabb), némán gondoljunk azokra az emberekre, akik segítettek, támogattak minket az életünk során
ezt sem úsztam meg sírás nélkül
sztem. senki nem fogja... :P
nálam az máris taccs, hogy közülük többen nem élnek már :(
Rogers úgy zárja le az idő visszaszámlálását, hogy ezek az emberek most mennyire hálásak lehetnek neked, amiért gondoltál rájuk
értitek??
ÉN vagyok hálás, ÉN – NEKIK
és ezt is annyira fantasztikusan fordítja át, úgy, hogy benne van a köszönet NEKED, amiért TE most hálával gondoltál rájuk
az életének a fő üzenete az volt (a gyerekműsorában is), hogy mindenki egyedi, mindenki tökéletes és pont úgy jó, ahogy van
mindig ezzel zárta a műsort: „You've made this day a special day, by just your being you. There's no person in the whole world like you, and I like you just the way you are.”
most is tiszta libabőr vagyok
HÁNY gyerek kapja ezt a szüleitől? hány gyerek érzi úgy, hogy maximálisan elfogadják, szeretik?
és hány felnőtt?!
nos, Junod/Vogel semmiképp (hogy egy kicsit ismét visszatérjek a filmhez, mert megint csak R.-ről beszélek :D :D)
borzalmas a viszonya az apjával, akit Chris Cooper alakít, nagyon színvonalasan
viszont az, hogy a tesója esküvőjén összeverekedtek, nos, ez nem igaz
konkrétan: a húgának nem is volt esküvője soha :P
(erre utaltam az elején, hogy sztem. ez a dráma miatt került be, de szükségtelen volt)
amikor a filmben R.-ről vagy a műsoráról van szó, az csodálatos, kitűnő
amikor az újságíró szenvedéseit nézzük, az nem tetszett mindig
sztem. ez Matthew Rhys miatt volt – el tudtam volna mást képzelni ebben a szerepben, aki jobb lett volna
nem is tudom… vagy nem volt eléggé drámai vagy TÚL drámai volt az alakítása :(
minden más OK volt
szuperek a retro képek, a valódi filmbevágások (Tom H. arcát odatették az igazi R. testére :D), a sátor építése (ami szintén megtörtént, viszont a műsorba nem vágták be… (itt, a filmben igen), később (1982), egy Letterman műsorban játszották le R. szerencsétlenkedését :D
én szívesebben néztem volna csak Hankset és mindent, ami körülötte van, kevésbé érdekelt az újságíró, de értem, hogy el akartak mesélni egy történetet
esetleg lehetett volna akkor tovább vinni, és bemutatni, hogy életük végégig barátok maradtak – az csak egy félmondatból derült ki -, annak talán lett volna még értelme
így – amikor a srácról volt szó – sajna sokszor unatkoztam, lelassult a film
amikor Hanks/Rogers volt a képernyőn, olvadoztam… ittam a szavait…
mennyi, mennyi csodálatos ember él körülöttünk!
mind filmet érdemelne! <3
és mi a csudának csinálnak millió remake-et, amikor ITT élnek közöttünk ezek a nem hétköznapi hétköznapi hősök?!
mert Frank Rogers az volt
ez nem kérdés <3
(Fotó: indiewire.com)
(2020. november 7.)
