A vezércsel (1. évad) / The Queen's Gambit (season 1) (2020)
a minap a metrón láttam egy csajt, amint éppen a ’The Queen's Gambit’-et olvasta, eredetiben, angolul (Walter Tevis regénye, ’83-ból; döbbenet, hogy eddig még nem filmesítették meg! mondjuk, olvastam, hogy Heath Ledger szerette volna, csak sajnos túl fiatalon ment el… :()
szóval, amikor láttam a csajt, egy cinkos mosoly ült ki az arcomra, hogy „igen, hahó, én meg épp nézem a sorozatot! de jó!” – de persze a maszkom alatt ez nem látszott :P
remek a sorozat, iszonyatosan imádtam
és gondolom, a könyv is az
ugyan minisorozat, de az egyes részek hosszúak, sok minden történik bennük, nincsenek üresjáratok
végignézhetjük, ahogyan ez a csodálatos tehetség, ez a hányatott sorsú kislány végül beteljesíti az álmát – ha nem is könnyen
bevallom, a 6. részt nézve azt hittem, full dráma lesz a vége – és nem csak annyi, hogy veszít Borgov ellen, hanem hogy felemészti magát az életmódja miatt
szerencsére nem ez történt…
igazából annyi dráma és fájdalom volt közben, hogy kijárt nekünk (és neki is ;)) a happy end
amikor full fehérben, mint egy KIRÁLYNŐ végigsétál a parkban – kész…
övé a világ, a világ pedig az ő sakktáblája :)
a sok izgalom és fordulat mellett ami még igazán csodálatos, az a pici politikai felhang benne
’60-70-es évek, orosz-amerikai ellenségeskedés, KGB, miegymás
világos, hogy amikor az orosz sakkjátékos jön az USA-ba játszani, őt is figyelik, „követik”, „védik” az orosz honfitársai, és Beth esetében is u.ez történik: nem hagyják, hogy egyedül utazzon ki
megy vele egy ügynök, aki megtilt neki kb. mindent
nem mehet ki a szállodából, nem kontaktálhat senkivel, nem veheti fel a telefont, nem nyithat ajtót senkinek és figyelnie kell, hogy Borgov (vagy a többi orosz) nem ad-e neki valami „jelet”
félnek, hogy befűzik és orosz kém lesz?!
jesszus, persze, biztosan voltak anno ilyen sztorik – akár épp sakkjátékosok (vagy más sportolók) kapcsán -, de ez kissé túlzás
és annyira szép, hogy amikor a reptér felé mennek (a győzelme után, haza az USA-ba), az ügynök meg mondja, hogy mi lesz majd a programja, kikkel találkozik (Fehér Ház, elnök stb.) és miket kell majd mondania, egyszerűen kiszáll az autóból (mint ’Az ördög Pradát visel’-ben a csaj, kb. ;)), és elindul
elmegy a parkba, ahol egy csomó öreg bácsika sakkozik egymással
ők persze felismerik a sztárt, a győztest – hiszen minden és mindenki róla beszél -, és szívből gratulálnak neki, ahogy Borgov is, a játék végén
nincs semmi „jel”, semmi befűzés, semmi gyűlölködés, hogy ő amerikai és nem orosz
egyszerűen tisztelik és elismerik azért, amit tud
csodálatos!
(OK, lehet, hogy kicsit idealizált is, passz, de én elhittem ;))
azt is nagyon szerettem, hogy ugyan két férfiember szívét is brutálisan összetörte (segítették a sakkban, tanították, gyakoroltak vele… és persze utána beleszerettek :P), vérig sértette és lexarta őket, ők nemes módon felülemelkedtek ezen, összefogtak és segítettek Beth-nek a legnagyobb szükségben (hogy milyen módon fejezze be a játékát Borgovval – ugyanis elnapolták a játszmát, és volt ideje este készülni a folytatásra)
az más kérdés, hogy persze nem tudta azt csinálni, amit Harry és Benny javasoltak, mert Borgov sem hülye és valszeg’ ő is készült minden módon
meg nem is lett volna szép, ha a fiúk segítségével nyer
Borgov nem azt lépte, ami „elvárható” volt és Beth maga mászott ki ebből, megoldotta a szitut és nyert
így az igazi ;)
mindjárt belemegyek jobban is a szereplőkbe, színészekbe, de előtte hadd dicsérjem meg az alkotókat is
Scott Frank és Allan Scott készítették a minisorozatot, a meseszép képeket, fényeket, látványt pedig Steven Meizlernek köszönhetjük
de az egész csapat előtt le a kalappal: a ruháktól a makeup-ig
minden profi és gyönyörű
döbbenetesen indul az egész sztori: itt ez a kislány, az apja elhagyta őket, az anyja öngyilkos lesz, de úgy, hogy azt tervezte, a kocsiban (amivel nekihajtott egy másik autónak) haljanak meg mindketten: ő és a lánya is
horror…
Beth nevelőotthonba kerül, ahol nem szenved sokat, mert okos gyerek, kedves, szófogadó, és rögtön lesz egy barátja is, Jolene, a dörzsölt, nála jóval idősebb afroamerikai csajszi személyében, aki kioktatja a legfontosabb tudnivalóról: a „vitaminok” (értsd: NYUGTATÓK!!!) közül a zöldet este vegye be – vagyis, amikor beönti a szájába a kis pohárból az osztásnál, ne nyelje le (csak a sárgát)
a zöld ugyanis tényleg erősen nyugtat – Beth esetében pedig „látomásokat” okoz – a hálóterem mennyezetén megjelenik előtte a sakktábla (3D-ben; a bábuk fejjel lefelé lógva :P), ő pedig millió játékot lejátszik
mindez persze a fejében történik, hiszen nagyon komoly észt és matematikai tudást örökölt a sajna bekattanó anyjától – mégis, ő úgy hiszi, a pirulák miatt van mindez
és nagggggyon csúnya az, hogy az otthonban benyugtatózzák őket, rettenet, viszont Beth sajna rákap, full addict lesz :( (sokáig… később is…)
Jolene hatalmas figura (Moses Ingram), végig vártam, hogy mikor bukkan fel újra… tudtam, hogy neki jönnie kell még – és jön is, amikor Beth-nek épp a leginkább szüksége van rá, mert már mindenkit ellökött maga mellől (a korábban említett két pasit, H.-t és B.-t is)
zseniális karakter, és jól is alakítja a színésznő
csak imádni lehet… a humora, kész :D
Beth-et 3 életkorban látjuk: egész piciként, amikor az apja elhagyja őket, aztán az intézetben – amikor elkezd sakkot tanulni a takarító és egyben „mindenes” bácsitól -, illetve fiatal felnőttként: 16-20 éves kora körül
a 9. éves Beth-et megszemélyesítő Isla Johnston szinte teljesen kezdő, alig szerepelt még valamiben – de csodás! nekem ő szinte jobban tetszett, mint az idősebb Beth
iszonyú cuki kiscsaj, közben meg dörzsölt, talpraesett, karakteres
az ő „története” ott zárul le, amikor lép egy nagyon durvát – hehe :D -, sajnos pont az addikciója kapcsán…
utána vált a kép és a már kamasz Beth-et látjuk (Anya Taylor-Joy gyönyörű, mint egy porcelánbaba… és nagyon jól áll neki ez a vörös haj)
szerencséje lesz, mert örökbe fogadják – aztán ez sem könnyű és egyszerű, mint látjuk…
azért az elég nagy szívás, ha a mostohaapád is lefalcol (mint az apád anno), és egyedül maradsz a mostohaanyáddal, aki meg nonstop iszik és nyugtatókat szed
jah, és borzalmas a stílusa, ami a lakberendezést illeti… de ez mellékes :P
hoppá! nyugtatók! sejthetitek, hogy azokra Beth is „rájár”, sajna :(
B.-nek iszonyatosan nagy hullámvölgyek vannak az életében, nagyon keménynek kell lennie, hogy túlélje – pl. a sulis megaláztatást az ócska ruhái miatt (a m.anyja minimál pénzt költ erre), azt, hogy kb. senki nem neveli, senki nem törődik vele
mennyire hiányozhatott akkor neki a cuki takarító bácsi, Mr. Shaibel (Bill Camp), a mentora, a tanítója, a mestere… és barátja
hiába akarja folytatni a sakkot, arra sincs nagy nyitottság – egy táblát sem vesz neki az anyja :(
akkor történik változás, amikor B. titokban elmegy egy versenyre (a Mr. S. által küldött 5 dollárból benevez, amit sosem ad meg neki (mármint a 10-et, amig beígért neki) ez amúgy nekem nagy csalódás volt… tök azt hittem, hogy visszaküldi neki, vagy esetleg még a jövőben is ír neki, keresi, bármi…), amit megnyer, és a mostohamami rájön, hogy ebben pénz van
biznisz… piaci rés…
utána leáll a piával (egy időre) és managelni kezdi Beth-et, folyton azt hazudja, hogy beteg (hogy ne kelljen suliba mennie) és mennek a különböző versenyekre
mindezekért még van pofája %-ot is kérni, de B. nagyvonalú, és nem a kért 5%-ot adja meg neki, hanem 10-et
ezen a furcsa, üzleti alapon, de mégis nagyon jó lesz a viszonyuk, elkezdenek kötődni egymáshoz, mindketten összeszedik magukat
(szegény Beth, szerintem örül, hogy végre van egy kvázi-családja és nagyon-nagyon-nagyon szomorú, hogy ezt az egy embert is elveszíti… akkor piszkosul sajnáltam… neki nagyon gyorsan kellett felnőnie, és kétszer is :()
Beth full kikupálódik, szuper ruhákat vesz, frizu, smink, minden
természetesen – ahogy korábban utaltam rá – erre a férfi (csak az…) sakkjátékosok is felfigyelnek, mindamellett, hogy jó az agya és nagyon tehetséges
a két fő pasi: Harry (Harry Melling – a ’Harry Potter’-ből és a ’Buster Scruggs’-ból lehet ismerős) – nem egy jó faszi, viszont kedves, cuki
amikor az élet úgy hozza, nagyon sokat segít Beth-nek
ő full belezúg a csajba, de B. kb. lakótársként néz rá, a szexet sem élvezi vele
viszont örül, hogy a m.anyja halála után van valakije, akihez kötődhet
amikor H. belátja, hogy esélyes sincs – mármint, hogy azt „kapja” B.-től, amire ő vágyik -, emelt fővel lelép
B. kb. akkor látja be, hogy megint elveszít valakit
és ahogy írtam, jönnek az újabb hullámvölgyek: a pia, a pirulák
(azt azért tegyük hozzá, hogy a mostohája ezeknél „diszkréten” félrepillantott, sőt, Ő kínálta meg alkohollal… szörnyű volt nézni is :()
aztán jön Benny (Thomas Brodie-Sangster – a ’Love Actually’-ből a kissrác <3, aki azóta persze jópár filmben szerepelt már, pl. a ’Maze Runner’-ben is) – na, őt nagyon bírtam
ez a westernes, cowboy-megjelenés, haha... :D
iszonyat laza, jópofa a stílusa, aztán ő is csak beleesik a „csapdába”, mármint szerelmes lesz Beth-be
de hiába, Fiúk, ugyanis a csajnak természetesen egy olyan pasi kell, akinek ő nem (vagyis igen, de bonyolult a szitu… mondjuk, azt a szállodás jelenetet nem értettem… biszex a csávó? aki bejött a szobába, az egyértelműen a PÁRJA volt, nem egy barátja, ugye??)
ő Townes (Jacob Fortune-Lloyd), aki tényleg grrrrr… megértem Beth-et
teljesen evidens kettejük vonzódása és xar, ahogyan alakult
mondjuk az, hogy később Townes ezt kb. számon kéri rajta és még B. kér elnézést, azt nem értettem
a kellemetlen szállodai szobás incidens után sztem. az a minimum, hogy B. nem akart vele már beszélni… T. meg nem igazán magyarázkodott, nem kereste
de a happy end nem lenne teljes, ha ő nem bukkanna fel a végén
logikus, vártam is már
minden jó, ha jó a vége
és itt tényleg minden kerek és happy lesz
sok-sok szenvedés és kínlódás után
higgyétek el, nem volt alaptalan az a gyanúm, hogy csúnya és nagyon drámai lesz a vége – de hála ég, nem az lett!
kijár nekünk egy kis boldogság – ezekben a napokban meg pláne :P
az alaptanulság azonban (nekem) az, hogy igenis becsüld meg a barátaidat, ne lökd el őket – amúgy meg egy igazi barát akkor is barát marad, ha ellökted
ha hívod, hogy segítsen – segít
sőt, hívnod sem kell – látja, érzi, tudja, hogy baj van és Ő emeli fel a telefont
emellett meg: kellő eltökéltséggel és akaraterővel minden legyűrhető, legyőzhető, minden elérhető – csak ki kell tartanod!
U.i.: nem várható 2. évad, sajna
a könyv itt ér véget
pedig szívesen néznék ebből még
nagyon szerettem <3
(Fotó: newyorker.com)
(2020. november 14.)
