Szabad szavak / Let Them All Talk (2020)
ilyen az, amikor Steven Soderbergh megpróbál egy Woody Allen filmet rendezni?!
szerintem igen
a sztori W. A., a képek, a színek S. S.
és valahogy mindkettőjükből az esszencia hiányzik, az, amiért igazán szeretjük őket
Allen kapcsán ott vannak a meg nem értett művészek, a művészet (itt: irodalom) iránti rajongás és tisztelet, és van 1 csetlő-botló hős is, kicsit „woodys” beütéssel (az unokaöccs, Tyler - Lucas Hedges), de mégsem eléggé béna…
Soderberg védjegyei a színek, a csodálatos képek, az igényes, néha már-már művészi kameramunka (az operatőr Peter Andrews, de „az” is S. S. ;) – aki ismeri a munkáit, tudja, hogy nem először használja az álnevet ;) sőt, az editor (szerkesztő) is ő volt, szintén álnéven - Mary Ann Bernard), a gazdagok csillogó élete, viszont hiányzik a pörgős akció, a humor
OK, ez nem egy akciófilm, vágom, értem, elfogadom, mégis, nem kaptam meg azt, amit pl. a ’Logan Lucky’-ban annyira imádtam (szerintem ott tért igazán vissza régi önmagához, az Ocean’s-filmeket idézve), azt a pluszt, azt a kis többletet, amit a filmjei nyújtanak
ezt a ’Pénzmosó’-ban is éreztem (mármint, hogy benne van a +), ami egy nem túl erős film, de Meryl Streep miatt mindenképp érdemes megnézni – parádés benne (írtam róla a blogon)
no, de mielőtt a végső következtetést levonnám és máris elköszönnék tőletek :), azért menjünk bele a részletekbe is
a trailer nagyon tetszett, vonzott – vártam már ezt a mozit
a sztori pedig kedves, kicsit drámai (a vége nagyon, de az csak akkor derül ki…), igazából hangulatokat, érzéseket ad át – ne várjunk nagy konklúziót, csodát, „megoldást”
akár mondhatnánk, hogy nincs is „rendes” befejezés
van egy neves, Pulitzer-díjas írónő (Alice), aki kap egy díjat, amit Angliában kéne átvennie, azonban nem repülhet (a betegsége miatt – amibe nem mennek bele az elején…)
a kiadójának eszébe jut, hogy megoldható mindez, ha a Queen Mary 2.-vel megy - egy hosszabb hajóút ugyan, de legalább nem röpül
belemegy, azzal a feltétellel, hogy vihet vendégeket, ők pedig: 2 régi, főiskolai barátnője, akikkel jóideje nem volt már kapcsolata, illetve az unokaöccse, akit imád (és ő is Alice-t, ugyanis a családja nem túl fényes… a nagynénje az igazi családja)
a barátnőkkel megpróbálja felvenni a szálat, bár eléggé kevés időt tud rájuk szánni, mert folyton – dolgozik egy új könyvön
a kiadója nagyon bízik abban, hogy ez a díjazott bestseller folytatása lesz – neki a jövője múlik ezen, hogy A. egy sikeres könyvet tegyen le az asztalra
épp emiatt ő is a hajón utazik, titokban (el lehet azért egymást kerülni egy ekkora óceánjárón… de mondjuk, az esély ott van rá, hogy össze is futhatnak – naná, hogy az utóbbi történik ;))
behálózza a helyes kis unokaöcsit nyomul nála, barátkozik vele, minden este taliznak (amit full a nő kezdeményez) – amitől teljesem evidens, hogy a fiatal srác remél valamit, de a csaj végül pattintja, nem akar semmit tőle és kb. úgy tesz, mint aki nem is érti miről beszél a fiú… -, és megkéri, hogy kicsit nyomozzon az ügyben, hogy készül-e már a könyv (ergo: kémkedjen neki)
a srác belemegy, mert bejön neki a nő (aki jóval idősebb nála)
a hajón nem sok nagy sztori vagy történés van, inkább a szereplőket ismerjük meg jobban – de sztem. nem eléggé
emiatt írtam, hogy hangulatok vannak, kapargatjuk csak a felszínt, de az igazi dráma (hármójuk barátsága kapcsán) sosem bontakozik ki teljesen
a lényeg: Alice (a fantasztikus, imádnivaló, mindig kiváló Meryl Streep) egy elegáns, gazdag, allűrös úrinő – kissé affektál, tartja magát, sokszor képekben beszél… de én nagyon szerettem
a karaktert is, meg azt is, ahogyan játszotta (nem azt mondom, hogy ’Az ördög Pradát visel’, annál azért kedvesebb nő, de hasonló… ;))
az egyik barátnője Roberta (Candice Bergen, aki a ’Szex és New York’-ból lehet ismerős, ő volt Carrie főnöke a Vogue-nál :)) egy egyszerűbb nő (minden értelemben), nem igazán érti és értékeli a magas irodalmat :P
az ő célja, hogy bepasizzon, lehetőleg egy minél gazdagabb öregúrral :P
minden rendezvényen részt vesz a hajón és nonstop az egyedülálló pasik körül lebzsel
neki nagyon sok múltbéli fájdalma van A. kapcsán: úgy érzi, hogy a sikerkönyvében az egyik szereplőt róla, az életéről és a tönkrement házasságáról mintázta (na, ERRŐL pl. jobb lett volna, ha több részletet hallunk sztem.) és emiatt még inkább gallyra ment az élete (ezt is csak érintőlegesen meséli…)
azért jött el erre az útra, mert reméli, hogy A. bocsánatot kér tőle… és mint a film végén kiderül, a PÉNZ miatt is
felajánlja neki, hogy elmeséli az élete folytatását, A. megírhatja azt – és tutira siker lenne ez is -, ha kap 30%-ot
A.-t eléggé megviseli ez (mindamellett, hogy sosem vallja be, hogy igaz lenne, amit R. állít – de van egy olyan érzésünk, hogy igaz)
szóval akár bocsánatot is kérhetne, de ez a fordulat – még így is, hogy R. a sértett fél – eléggé xarul jött ki
a másik barátnő Susan (Dianne Wiest) egy intelligens nő, sokkal elegánsabb, műveltebb, mint R.; róla meg az derül ki, hogy eléggé sok pikáns kalandja volt a múltban :P
és itt, a hajón is bepasizik – nem is akárkivel, egy népszerű thriller-íróval, akinek nagy rajongója
ő egész jól elvan az utazás során, szerintem egy kiegyensúlyozott ember, próbál kicsit mediátorkodni a két barátnője között
amikor beszólt nekik, azt nagyon csíptem ;)
…ééééés, nagyjából ennyi
ja, nem, még valami, ami egy kis izgalmat csempész a monoton napokba: A.-nek úgy tűnik, hogy van egy szeretője a hajón
egy afroamerikai férfi, aki titokzatos módon mindig lent van az uszodában, amikor A. úszni megy 3-kor, és minden reggel a szobájából jön ki (ezt az unokaöccs szúrja ki)
az ő kilétét nem fedem fel, mert köze lesz a film végéhez, amit nem spoilerezek el
de amúgy tényleg ennyi: az afroamerikai férfi ki A. szobájából – közös reggeli az unokaöccsel – mindenki tesz-vesz – a két másik barátnő társasozik – A. úszik egyet - Tyler fotózgat a hajón – este négyesben közös vacsora – R. elmegy pasikat kajtatni – T. „randizik” A. kiadójával – Susan a szobájában olvas
és ez megy minden nap
tényleg nem túl izgi
nem tudom, mire számítottam, hogy mi lesz a film kimenetele, de azt reméltem, hogy sok lelkizés lesz, múltbéli csontvázok kiásása és esetleg békepipa elszívása felettük
majd a díjátadó, és passz… a visszaúton nem gondolkodtam már
ehelyett lesz egy váratlan (drámai) fordulat, a film pedig olyan semmilyen befejezéssel ér véget :(
persze, van egy kedves tételmondat, egy összegzés, egy visszaemlékezés, de nem egy tipikus S. S. film ez így
ami a legnagyobb + - és ez nem lesz meglepetés – Meryl Streep
mellette: a csodálatos, lenyűgöző képek, amiért tényleg nagy gratula jár, ugyanis úgy forgatták a filmet egy valós hajóúton, hogy sok utas nem is tudta, hogy film készül éppen…
nem volt nagy stáb, sem felhajtás
nem volt „megcsinált” köd, eső vagy napsütés – azzal dolgoztak, ami volt
kb. mint egy Dogma-filmben
well done!!
a 3. lenyűgöző: a zene… mikor az első jelenetnél megszólalt egy Gotan Project zene, wow, alig hittem a fülemnek (1000 közül is fel lehet ismerni <3)
illetve Caro Emerald ’A Night Like This’-je is legalább ennyire jól esett
de a betétdalok mellett a „sima” soundtrack is szuper – ez sem lesz meglepő -, hiszen Thomas Newman szerezte
azt hiszem, kb. ennyi
tetszett? igen
izgultam alatta? kicsit sem
kiszámítható? nem
humoros? nem eléggé
jó a sztori? igen, de fura véget ér, kb., mint egy művészfilm
jó a rendezés? igen, szuper
szereplők? kitűnőek
ajánlanám? igen, egyszer nézhető
ezt tessék szépen összeadni, átlagolni és akkor már tudtok dönteni, hogy hogyan tovább ;)
(2021. február 28.)
(Fotó: newsweek.com)
