az ’Only Murders’ az a vígjáték krimisorozat, ami után bizonyosan nyugodtan alszol majd este
csöppet sem lesznek rémálmaid, nem izgulsz, hogy ki a gyilkos és mi történt… szép nyugodtan, ráérősen kivárod majd a következő részt ;)
most is ez történik, hozza a szokott formát, a megszokott recept szerint
az első évadot nagyon csíptem, a másodikkal viszont volt bajom, mondván, „a kevesebb néha több” – telepakolták mindenféle turpissággal, bonyodalommal és csavarral, de közben ezek egyáltalán nem fokozták az izgalmat, csak elvitték a fókuszt erről a 3 szuper karakterről
arról nem is beszélve, hogy az adódó (Amy Schumer!!) lehetőségeket meg nem használták ki eléggé ☹
mindkét kritikámat megtaláljátok a blogon ;)
a 2. ugye úgy ért véget, hogy Paul Rudd feltűnik, mint egy színész Oliver darabjában és meghal, a színpadon
még ki is akadtam, hogy na, EZ a gyilkosság nem a házban történik, ejnye-ejnye – de mindenkit megnyugtatok… OTT lesz majd (az igazi :P)
azt kell, hogy mondjam: sokkal jobb lett, mint a 2.
hála ég
nagyon szerettem <3
ott vannak a ház régi lakói, akiket nagyon csípek, mindegyiknek szuper a karaktere és hozzák is a formáikat
készülnek a darabra, amit Oliver rendez, Charles az egyik főszereplője (énekelnie, sőt rappelnie kell :P) és ugyan Mabel nem részese ennek (ami az elején picit el is szakítja a 2 „öregtől”), de lesz nyomoznivalója bőven (és lássuk be: azért általában ő szokta megoldani az ügyeket ;))
ami pedig külön +: mindhármójuk életében kialakul egy szerelmi szál is (Mabel visszavált a pasikra :D, Charles pedig a börtönben ülő exnője ellenére is új kapcsolatot épít, ha nem is túl sikeresen… de egyértelműen Oliver jár a legjobban ;))
Paul Rudd – mint a ’Death Rattle’ darab főszereplője (nem sokáig :P) – mellett pedig kapunk új szereplőket is
azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy amikor kiderült, Meryl Streep (!!!) szerepet vállal ebben a kis bohém, 10 részes (amik kb. fél órásak) sorozatban, a világon sok-sok ember szíve dobbant egy nagyot
és MÁRIS sokkal lassabban, nehezbben telt a várakozás, hogy végre kijöjjön a 3. évad <3
VILÁGOS, hogy ha a fölkerekség legjobb, legtehetségesebb színésznője (aki még énekelni is nagyon tud! <3) elvállal egy ilyen kis „semmiséget”, arra mindenki figyel majd
óriási volt, hogy megnyerték! nem tudom, kinek az érdeke, de emelem kalapomat előtte…
na, úgy illett, hogy azért erre rákeressek, szóval, tessék: MAGA Meryl S. kereste meg jóbarátait, Martin Shortot és Steve Martint (akik ugye egyben az ötletgazdák és executive producerek is – Selena G. mellett…), hogy szerepelhessen benne
de van egy vicces adalék még ehhez, ami szinte már-már sorsszerű: az egyik alkotó, John Hoffman az írókkal, Dan Fogelmannal és Jess Rosenthallal épp beszélgettek, hogy itt van ez a nő (a történetben), Loretta, aki a színdarabban is játszik majd + Oliver „love interest”-je lesz… ki is lenne jó rá, és említették, hogy M. S. lenne a tökéletes :D
majd mindhárman röhögésben törtek ki, hogy „ja, egy álomvilágban…”
erre eltelt 2 hét és M. S. maga csörgött…
áááá! zseniális!
de ez még mind semmi!
amikor az alkotók Meryllel Zoomoltak, hogy átbeszéljék a szerepét, mondták neki, hogy Loretta, akit majd alakít, gyerekkorában imádta a színházat, miket, milyen darabokat látott, mi volt rá hatással stb.
erre M. hozzátette, hogy 10 évesen az anyja elvitte őt erre a sorozatban is említett darabra (Richard Rogers: ’No Strings’), és elkezdte azt a dalt énekelni, amit az alkotók amúgy is beletettek volna az ’Only Murders’ elejére
annyira ledöbbentek, hogy ez hogy lehet?! Meryl tud erről?!
de nem tudott, Gyerekek – ez a véletlen
de inkább a Sors!
libabőr!!
szóval azon túl, hogy fantasztikusan játszik, maximálisan az övé Loretta szerepe, karaktere, mindene
természetes, és mondanom sem kell, hogy ő olyan mélységet, olyan érzelmeket ad (amúgy is van egy ilyen anya-fia szála, a szerelmi kapcsolat mellett) hozzá, amit a 3 főszereplő közül igazából egyik sem tud
szeretem mindhármat, tudjátok, főleg Martin Shortot (akinek a kis „khm”-je továbbra is a védjegye… haha… zseniális! :D)
de azt is mindig elmondom, hogy Selena Gomez nekem már régóta színésznő… inkább színésznő, mint énekesnő (mondjuk, annak sem rossz) – azért ha valakiben Woody Allen fantáziát és tehetséget lát, az általában nem tévedés ;)
de Meryl feltűnése átír mindent – rajta akár el is pityeredhet az ember, de komolyan – olyan minőséget tesz ebbe a kis habkönnyű vígjátékba, mintha pl. Anthony Hopkins kapott volna egy szerepet az ’Agymenők’-ben
:D
előtte is jó sorozat volt, könnyed, cuki – de ez nagyon felemelte
csak remélni tudom, hogy nem szakítanak Oliverrel és nem tűnik el a 4. évadra (ami lesz, ez már 100% - és nem csak a cliffhanger miatt a végén (természetesen lesz egy újabb gyilkosság és igen, a HÁZBAN), hanem mert a minap meg is erősítették ezt a hírek
és azon túl, hogy színvonalat, minőséget, érzelmeket hoz be, a vígjátéki vénája (akcentusok… ;)) is olyan erős, hogy KÉSZ!
na, leállok a tömjénezéssel és beszélek kicsit a sorozat többi részéről és résztvevőjéről is :D bocsi!!
vannak persze kis lejtmenetek – szerintem pl. teljesen fölösleges volt visszahozni az ellen-podcastot, még akkor is, ha Tina Fey szuper; szerintem nagyon gáz volt Charles "White Room"-os tévelygése és haluzása és Mabel + Charles elrablása is olyan gagyi volt… :(
azt sem értem, miért kell Mabelnek elhagynia a lakást (a sztori szerint értem, de ez semmit nem tett hozzá, hogy már nem ott lakik…)
de az továbbra is adott, hogy mindenki gyanús
megyünk végig mindenkin, mindenki a fókuszba kerül, visszatér a nyomozónő is (akit tök csípek), lesznek új, színes-szagos szereplők (megkapjuk pl. Jesse Williams-et, a szépszemű és „pösze” srácot a ’Grey’s Anatomy’-ból, mint Mabel szerelmi szála) és így tovább
hatalmas beszólások vannak, elsősorban Olivertől (ki mástól?!), csak kettőt írtam le, de többet kellett volna jegyzetelnem :P
„Narcissism should really be more fun than this.”
a színház 1. szabálya pedig: „Don’t feed Hugh Jackman after midnight.”
hahaha :D
azt pedig már nem tudom, ki mondja… de valszeg’ a házban lakó morgós néni vagy a producer asszonyság: „There are 3 types of people: alive, dead and dead to me.”
Matthew Broderick hirtelen megjelenése és karaktere is zseniális, imádom, hogy ennyire viccet csinál magából
olyan nézni ezt az egészet, mint valami baráti kört – sok-sok szuper színész, akik imádják egymást
jutalomjáték
szerencsére ismét kapunk egy kis Sazz-t is (Jane Lynch) – de vele kapcsolatban most ennék többet nem mondhatok, hátha valaki nem látta még az évadot
végig „izgi” – a kritikám elején említett módon: nem tudod, ki tette (vagy kik tették – mindig benne van ez is a pakliban…), de azért az utolsó részekre egyértelművé válik
és azt a kis mini utolsó csavart is ki lehet találni ;)
de aki nézi és szereti ezt, nem azért nézi és szereti, mert annyira ki akarja találni…
hanem el akar mélyülni a sok-sok színes karakterben, az ő egyéni zsenialitásukban, szeretni akarja a 3 főszereplőt, szurkolni nekik
ez tényleg egy ilyen kis desszertdoboz… hetente belenyúlsz és kiveszel egy kis csokikát
lehet, hogy jobb lesz, mint az eggyel előző, lehet, hogy picit kevésbé, de összességében egy nagyon minőségi dobozka és válogatás ez ;) <3

(Fotó: yahoo.com)

(2023. október 5.)