Minari (2020)
folytatom az Oscar-díjas filmek nézését
tudjátok, hogy az Oscarra (ápr. vége) szeretném mindet megnézni, hogy képben legyek
már letudva a ’Nomadland’ (zseniális!! szerintem – és remélem - viszi a legjobb film díját… + mást is), elkezdtem a ’Mank’-et, amitől nagyon sokat vártam, hiszen David Fincher rendezés + FF + szeretem az ilyen portrékat, ezt a filmes korszakot… ehhez képest eluntam az életemet és abbahagytam a nézését :(
sok díjra jelölték, mondjuk a Golden Globe-on is, aztán nem nyert meg közülük egyet sem (a 6-ból!!) – lehet, hogy itt sem fog
a legjobb filmet tutira nem adnám nekik!!
láttam már a ’Promising Young Woman’-t, ami érdekes film: komoly a témája, mégis eléggé színes, habos-babos a feldolgozás… nekem kicsit elveszett emiatt a dráma súlya
írtam róla kritikát – fent van a blogon
nem rossz film, érdekes, izgalmas, de mint legjobb film?! – én tutira nem jelöltem volna
ééééés megnéztem a ’Minari’-t is, ami AMCSI film, de egy koreai család életét mutatja be a ’80-as évek Amerikájában
cuki-cuki film, igazi családi mozi
de nem Disney-s módon :D :D
érdekesség, hogy a G. G.-on nem jelölhették, mint legjobb film (csak mint legjobb idegennyelvű - azt meg is nyerte, érthető módon), mert a párbeszédek több mint 50%-a NEM angolul van
pfff!
az Oscaron azonban fut a legjobb filmért és a legjobb id.nyelvű filmért is - remélem, az utóbbit megnyeri <3 (a legjobb film meg legyen a 'Nomadland', pls!!)
a 'Minari' nagyon kedves, szerethető, bizonyos pontokon megható, viszont nem sírtam tele vele a kispárnámat… szóval azért annyira nem drámai és nem felkavaró
azt hittem, hogy arra fókuszálnak majd, hogy milyen nehéz lehet egy koreai családnak beilleszkedni, hajtani a nagy Amerikai Álomért, mellette látunk majd egy erős társadalomkritikát – de nem erről szólt
inkább róluk
erről a 4 fős családról + a nagymamáról, aki Koreából hozzájuk költözik (a család már régóta itt él)
a rendező, Lee Isaac Chung a saját életéről forgatott, a saját gyermekkori emlékeit idézte fel és ahogy 1-2 interjúból kiderült, eléggé pontosan (pl. amikor az apa mondja, hogy milyen jó színe van a földnek…)
azt nem tudom, hogy ő maga is szívbeteg volt-e, mint a filmbéli kisfiú, David (Alan Kim – aki egy tündér, csak fiúban <3), de sztem. még ez is esélyes
amit tudunk a családról: az apuka nagy vágya, hogy legyen egy kertje, egy farmja (na, ez mondjuk eléggé amerikai… ;)), emiatt Kaliforniából Arkansas-ba költöznek (a forgatás amúgy még véletlenül sem ott volt, hanem Oklahoma-ban)
neki és a nőnek is az a foglalkozása, hogy csirkéket válogat
konkrétan: megnézik a csibe fenekét, hogy fiú-e vagy lány és eszerint ládákba teszik őket
a fiúknak konyec filma… ők nem hasznosak, rossz az ízük stb.
ez egy elég drámai pillanat: az apa meséli el a kisfiának (azt, hogy a fiúk kevesebbet érnek…)
de amúgy az egész meló kőkemény… gondoljatok bele! egész nap pipipopót nézegetni...
az apa villámgyors ebben, átlagon felüli (micsoda büszkeség! :P), de ő nem erre vágyik, hanem a földre, a kertre és arra, hogy koreai zöldségeket termesszen itt, hiszen olyan sok koreai jön az USA-ba, nekik pedig koreai zöldség kell
ugyan a lánya megkérdezi, hogy nem akar-e amerikai zöldségeket termeszteni, de lehurrogja
rengeteg pénz volt a föld, rengeteg pénz a traktor, sok a meló, de az apa szorgalmas és kiderül, ügyes is
nem néztem ki sokat belőle, bevallom, pláne, amikor elkezdett vizet keresni, de bejön neki a dolog – illetve, egy pontig, amikor elfogy a víz
akkor meg ügyeskedik, csal… de csak lesz zöldség
valahol elnézed a dolgait, mert NAGYON hisz az álmában és rohadt sokat tesz is érte
tiszteled őt
az anya lassú a munkában, ezért hazavisz (!!!) csirkéket, hogy gyakoroljon (!!!)
szegényt tök sajnáltam :(
ahogy a férje egyre jobb és sikeresebb lesz a kerttel, ő egyre szomorúbb
baromian nem egy ilyen kerekeken álló „házra” vágyott, ami beázik egy nagyobb esőtől, messze van mindentől
se emberek, se szomszéd, se templom
kezd megtörni, sokat is veszekednek – nagyon-nagyon nem ilyen életre vágyik
kettejük konfliktusa is mindig ez: kert/farm/pasi álma VS a nő álma/vágyai/jobb élet/család
a pasinak pedig a No. 1. a kert…
mikor megérkezik a feleség anyja (azért jön velük lakni, hogy amíg ők dolgoznak, legyen valaki a gyerekkel és ha a kisfiú szívével baj lesz, legyen mellette segítség), az dob egy kicsit a hangulatán, de csak ideig-óráig
egyszer elmennek templomba, közösségbe, az is kicsit jobb kedvre deríti, de végül csak ácsorog, nemigen beszélget az ottani (full amerikai) nőkkel
a munkahelyén egy koreai hölgy mellett dolgozik, de vele sem alakul ki barátság a melón kívül
a kislány nagyon szép, olyan tipikus kiskamasz
sok szerepet nem kap, nem nagyon van kidolgozva a jelleme
a kissrác (David) itt az igazi főszereplő, azt gondolom, hiszen a szívével kapcsolatos problémák miatt folyamatos aggodalom és figyelem veszi körül
szerencsére nem lesz dráma… sőt!
éééés hát ez a film nem lenne az, ami a nagymama (Youn Yuh-jung) nélkül
meglepődnék, ha a kisfiú mellett nem ő lenne mindenki top kedvenc szereplője
hahahaha… imádnivaló!
nagymamának Korea szaga van, nagymama nem tud főzni és sütni
ellenben nagymama szeret kártyázni – pénzért, tétre, mi másért?! :D – és bokszot nézni a TV-ben
nagyon vagány ;)
a kisfiú nagyon nem kedveli az elején, aztán persze összeszoknak és jóban lesznek
de imádtam, ahogy a kissrác mindig őszintén elmondja, mi a baja a nagyival és meg is „tréfálja” (hahahaha :)), amikor elege lesz belőle – apropó, szívatás: a nagyi arra is cool módon reagál ;)
nem sok segítség a családnak, az tuti
viszont az életrevalóságával, a lazaságával nagyban hozzájárul David egészségi és lelki állapotának javulásához
míg az elején tréfát csinál abból (és meg is alázza a kisfiút mások előtt), hogy bepisil éjszaka („broken penis” :)), amikor igazán szüksége van figyelemre és szeretetre, akkor ott van neki
a vele történt dráma értinett meg a leginkább, nem is az, ami a végén volt a birtokon…
nagyon aranyos az is, ahogyan kezeli David egészségi állapotát: kisfiú, szeretne futni, a szülei meg folyton rászólnak, hogy ne szaladjon, mert a szíve…
a nagyi ebben is segít a maga módján
itt van tehát ez a koreai család, a maguk kis elszigetelt pusztájuk közepén, amerikai emberrel alig találkozunk a filmben, de tényleg…
az az egy, akivel meg igen, ő full bolond
ő Paul (Will Patton), aki egy vietnámi veterán – ő segít majd az apának a farmon
faramuci, érdekes ember
néha riasztó, máskor kedvesnek tűnik
minden vasárnap cipel egy hatalmas keresztet… ő nem megy templomba, így gyakorolja a vallását
mindamellett, hogy tényleg nem 100-as, azért sokat segít, összességében rendes – bár az elején én full féltem tőle, volt bennem egy olyan, hogy valami bajt csinál majd…
ja, és hogy beszéljek arról is, hogy mi az a minari
először azt hittem, egy név – talán a kisfiú neve lesz, de nem
a minari mételykóró – és még ez sem mondott sokat nekem sem
igazából egy olyan növény, ami szereti a vizes, nedves területet és ott nő, nő… mindenféle törődés nélkül… igénytelen
gyógynövény, de közben meg az ételekbe is lehet tenni
sokféle fajtája van
a magokat a nagyi hozza Koreából és elülteti a folyóparton, amiből a végén elég sok lesz – apuka és a kisfia meg megy „szüretelni”
a film vége igazából azt mutatja, hogy a tűz és az anyuka vágya (hogy húzzanak vissza Kaliforniába) ellenére itt maradnak, az apa újabb vízforrást keres és folytatják a kertészkedést
ami számomra szomorú, hogy nem tudni, mi lett a nagyival
de azt gondolom, hogy mivel nem ő megy leszedni a minarit, már nincs köztük :(
igazából nincs nagy „megoldás”, tanulság
nekem max. az volt, hogy ha állhatatos és kitartó vagy (mint a minari), akkor eléred az álmaidat, vágyaidat
OK, itt az apa vágyait :D
de ha belevesszük azt, hogy David állapota is javult itt és a doki megmondta, hogy ne menjenek sehova – akkor talán kicsit az anya is megnyugodott
igazából egy képet, egy szeletet kapunk ennek a családnak az életéből, és a képeken érződik, hogy személyesek (a rendező emlékei)
emiatt nagyon szerethető
nem akar több lenni, mint ami
én imádom az ilyen filmeket: nem kell nagy truváj… egyáltalán nem
csak élni kell az életedet – mindenkié egy egyedi történet <3
(Fotó: vulture.com)
(2021. március 27.)
