The Human Voice (2020)
az elmúlt hónapban rettenetesen sok melóm volt
0, azaz nulla kritikát írtam, mint látjátok...
szerintem nemigen volt még ilyen :(
ez van, ilyen ez a popszakma :D
az azonban szerencsés, hogy nézni néztem dolgokat: egy sorozatot is, végig (majd érkezik arról is a beszámoló), illetve egy rövidfilmet is – utóbbiról írok most
tudjátok, van az a helyzet, amikor úgy estek haza, hogy K.O., de mégis, néznétek valami értelmeset
mert az agyatoknak, meg a lelketeknek kell…
egy sorozat rész – ami normál esetben 40, 50 perc – túl hosszú, egy filmről nem is beszélve
erre volt szerencsés megoldás a ’The Human Voice’, Pedro Almodóvar első angol nyelvű filmje, ami mindössze 30 perces
1 szereplője van, egy kamaradarab (szó szerint is, mert abból készült), illetve a főszereplőnk egyszer elmegy egy boltba, baltát venni :P :D, ott még van kb. 2 szereplő – de az nem fontos
zseniális!!!!
tényleg pikk-pakk megnézed, és akkora kultúrfröccs, hogy az kész!!
imádtam, őszintén…
amúgy tipikus Almodóvar: színes, szagos, hangos… és az érzelmekről szól ;)
de ha még azt is elárulom, hogy ki a főszereplő, akkor tutira „megveszek” jópár embert ;)
Tilda Swinton
róla 1 adalék, amire a film nézése közben jöttem rá…
ha egy kicsit más a genetika, Tilda S. lehetett volna akár David Bowie, és fordítva is!! nem?!
T. S. vékony, magas, maszkulin, az arca is kicsit pasis… érdekes, különleges, nem feltétlenül nőies
D. B. pedig a hasonló alkatával és megjelenésével – ilyen szempontból – eléggé nőies; és akkor arról most nem is beszélek, hogy a saját neméhez (is) vonzódott
R.I.P. :(
Bowie pop-rocksztár, de amúgy színészkedett is
Swinton pedig játszott már rocksztárt, az általam is górcső alá vett ’Vakító napfényben’ (’A Bigger Splash’ (2015)) című filmben
szóval, tényleg nagyon hasonlóak egymáshoz
de ez csak egy mellékzönge…
a film egy színdarab alapján készült, melyet Jean Cocteau írt
a darab 1928-ban született, ’30-ban állították színpadra és szintén rövid, kb. 50 perces
1 női főszereplője van, ahogy a filmnek is
egy telefonbeszélgetés zajlik, amelyben egy nő az exével beszélget, aki épp másnap készül elvenni egy másik nőt
5 évet voltak együtt, a nő full depis, ami érhető is, azt hiszem :D
a darabot rengetegen színpadra vitték azóta, készült már filmes adaptáció is + millió-millió utalás van rá, más művekben (így már egy korábbi A. filmben is – ’Nők az idegösszeomlás szélén’)
Almod. egy kicsit változtatott csak ezen…
nagyon komoly, hogy a főszereplőnő (T. S.) egy hangárban lakik, abban van úgy „felállítva” a lakása, mint egy színházi kellék – tisztelegve a darab előtt
kicsit a ’Dogville’ jutott eszembe… és nem csak emiatt, hanem a vége miatt is ;)
hahahaha… bírtam
mindkét filmben ;)
a díszlet mellet (ami csodálatos… szóval gratula érte Vicent Díaznak) – és természetesen T.S. jelenléte mellett, amiről külön szót ejtek!! – ami még főszerepet játszik, az a ruha, a ruhák
T. S. csodddddálatos ruhatára
ezt Sonia Grande állította össze és van benne Chanel, Balenciaga (Demna Gvasalia) és Dries Van Noten is, de nekem inkább az előzőek tetszettek
annyira T. S.! és annyira Almodóvar!!
ez az egész tényleg félórányi hibátlan mestermű
ja, bocsi-bocsi, majdnem lemaradt: a zene…
Alberto Iglesias – igen-igen, ő Alm. kedvence, harcostársa, és most is tökéletes klasszikus dallamokat komponált a filmhez
no, de térjünk rá T. S. kisasszony remekelésére…
tudjátok, hogy nagyon csípem őt, őrült nagy tehetség
itt a bizonyíték, hogy nem kell csodaszépnek lenned, nem kell hosszú, barna haj – ha tehetséges vagy, akkor az átüt mindenen
és nála átüt, de még mennyire!
jesszusom!!!
csodálatos a finomsága, az agressziója, a magyarázkodás, a mentegetőzés, a számonkérés… az érzelmek hullámzása
persze sztem. kicsit kattant a nő, de valahol meg jó látni és átélni azt a spektrumot, amin egy szakítás után átmegy az ember
a vége pedig teátrális, grandiózus és nyugalom, nem lesz köze a baltához… azt előbb használja :D :P
csak ajánlani tudom!!!
a kutyus meg egy extra + pont :D
(Fotó: architecturaldigest.com)
(2021. október 2.)
