még mielőtt megijed valaki, hogy micsoda világvégés filmet ajánlok én itt, Karácsony előtt… és amúgy is van elég bajunk a világban…
nos, az ’Armageddon Time’ arra utal, hogy a ’80-as években (amikor játszódik a film) Ronald Reagen elnöksége alatt olyan kifejezéseket tett a homoszexuálisokra (!! attya ég !!), hogy kb. ők okozzák majd el az ’armageddon’-t, újra megtörténik majd az, ami Szodomában és Gomorrában…
iszonyat…
ez a beszédrészlet a filmben is elhangzik, nem félrebeszélek…
ezt James Gray, a film írója és rendezője is kihangsúlyozta, hogy annak idején, amikor gyerek volt (erősen önéletrajzi a film, róla szól, az ő kamaszkoráról) ez ömlött a TV-ből és Reagen folyton az ’armageddon’-ról beszélt
emellett a filmben felcsendül a The Clash-től az "Armagideon Time" c. dal is
de kb. ennyi „világvége” van benne
nem kell parázni ;)
ez a film egy cuki coming-of-age dráma, egy kisfiú (az "egykori" Gray) mindennapjairól
a sulis nehézségekről, a bullyingről, a barátsáságról egy afroamerikai fiúval (aki amúgy is bukott egy évet, rebellis és MÉG „fekete” is… abban a korban…)
kisebb-nagyon lázadásokról, tanulási nehézségről
egy családról, aki súlyos teherként cipeli a múltját, a zsidóságát, azt, hogy Ukrajnából származnak
megél egy iskolaváltást (elit magánsuli), azt, hogy elszakítják a barátjától
közben a bátyja nonstop agresszorkodik felette, az apja néha elveri – de amúgy jó szándékú, egyszerű ember
és a nagyon speciális barátságát a nagyapjával, aki a legközelebb áll hozzá a családban
lesz haláleset is, meg erkölcsi-lelkiismereti önmarcangolás…
szóval, kb. minden, ami egy ennyi idős kiskamasszal történik (most lépett fel a 6. osztályba)
(egyedül a szerelem maradt ki, de az nem hiányzik, nem kellett már ide…)
csodaszép film, nagyon életszerű – és itt is bebizonyosodik, hogy az élet maga írja a legjobb történeteket, mert majdnem szó szerint ez történt Gray-jel kiskorában (OK, nem számítógépet loptak, hanem valami mást, de pl. a zsarus szál már így volt)
érdekesség, hogy Gray édesapja nem élte meg a film bemutatóját és a rendező azt nyilatkozta, hogy talán „jobb” is, mert félt tőle, mit szól hozzá – talán a verések miatt?! (ugyan csak 1 ilyen jelenet van, de az jól látszik, hogy a srác nem először kapott… és ugye később is retteg, hogy az apja csak ne verje meg…)
ami viszont pozitívum, hogy az elnyomó bátyuska nem sokkal a filmben történtek után nagyon jó viszonyban lett az öccsével, támogatta, segítette a magánsuliban is, és a mai napig is jó a viszonyuk, szinte barátok (bele akarták ezt is tenni a filmbe, de nagyin kilógott és végül kivágták :()
a valóságban pedig ez az afroamerikai barát eltűnt, sosem találkoztak újra… :( sőt, később kiderült, hogy ’86-ban meghalt egy drogos balhé következtében
nagyon sokrétű a film, tényleg szól az életről, a mindennapi problémákról, a vallási/faji hovatartozásról – pláne az adott politikai korban
ad egy tökéletes képet (hiába csak egy szeletke ez…) a Reagen-erából
az állami versus elit magániskolák közegéről
a családról, a szeretetről
mennyire-mennyire szépséges Anne Hathaway (az édesanya) viszonya a fiához, ahogy hol szereti, hol leszidja – de akkor is érezteti, mutatja, mondja, hogy szereti, hogy elfogadja
csodálatos anyaképet láthatunk általa
és nagyon szerethető Jeremy Strong (’Succession’ ;)) apafigurája is, az egyszerű ember, aki a SEMMIBŐL jött és beházasodott egy gazdag, befolyásos zsidó családba – ennek a drámája, ahogy ezt ő megélte
a szigora, de mégis a nevelése, ahogy a fiát (fiait) próbálja az általa helyesnek vélt útra terelni
egy EMBER… a maga minden jó és rossz tulajdonságával együtt
és természetesen toronymagasan kitündököl Anthony Hopkins, mint a nagypapa – aki/ami nemcsak egy nagyon hálás szerep volt (hiszen iszonyú cuki, kedves, szerethető, bölcs… igazi nagypapa), hanem megint azt kellett játszania, mint a ’The Father’-ben (kritika a blogon ;)) – a saját megöregedését, leépülését… (és itt a halálát is... :()
amikor fekszik a kórházban, nagyokat sóhajt, lélegzik… Istenem, azt kértem, hogy még nagyon sokáig legyen közöttünk!
egy ilyen jó ember, egy ennyire jó színész!
és milyen lehet ezt neki megélni, eljátszani… közben mi fut végig az agyán, mennyire mélyen gondol bele az elmúlásba… :(
és hát végül, de nem utolsó sorban beszéljünk a kisfiúról, Paul-ról is (Banks Repeta kitűnő alakításában), aki nekem olyan volt, mintha Saoirse Ronant láttam volna fiúban :P (nagyon hasonlít rá…)
annyira tökéletes, amit hoz, minden apró gesztusa
de nem rossz az afroamerikai fiú, Jaylin Webb sem
emlékezetes pillanatok, beszélgetések, az a crazy vacsora… én nem tudom, hányszor vették fel, hányszor gyakorolták el, hogy az ilyen legyen
ennyire tökéletes, életszerű és hibátlan
örültem Jessica Chastain 3-4 soros szerepének is, amiben TERMÉSZETESEN átütő…
mégis, azt hiszem, mindannyian a nagypapa és Paul közös jeleneteire és lélekemelő pillanataira emlékezünk majd ebből a filmben
én nagyon szerettem
még akkor is, ha „nincs” vége, nem lezárós…
nekem tetszett ez az „elegem van mindenből, undorító ez az egész”-elsétálás… :P
meleg szívvel tudom ajánlani <3

(Fotó: filmlinc.org)

(2022. november 28.)