FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott...

rég láttam olyan filmet, ami ennyire megviselt volna :(
iszonyatos…
miközben mindent úgy „tálal”, úgy mutat, hogy szinte nem mutat semmit
és mindez sajnos NEM fikció, nagyon is valóságos
ha rákerestek Rudolf Franz Ferdinand Höss SS-tiszt életére, megtalálhatjátok, hogy valóban így és itt éltek a családjával, a feleségével, az 5 gyerekükkel
a „Paradicsomban”, az „Édenben”, ahogy az asszony hívja
az auschwitzi koncentrációs tábor mellett
ott a csodás kert, a zöldségekkel, az udvar, a medence, tényleg egy „földi Paradicsom”, a magas kerítésen túl pedig füstölögnek a kémények, mindennapos (minden órás) a kiabálás, sikoltozás, lövöldözés, a tüzek
Istenem! belegondolni is őrületes
hogy ezt valaki így „lenyelni”, mondván: ez a feladat, ez az életünk
olvastam anno Merle: ’Mesterségem a halál’ c. könyvét is – az is erről a pasiról szól, csak ott Langra változtatta a vezetéknevét
hú, Gyerekek, keresem a szavakat, még mindig, mert ez borzalmasan sokkoló…
ez az érdektelenség, ez a hozzáállás
és igen, persze, „érted”, hogy nem 1, nem 2 embernek ez volt a „feladata”, hogy ezeket a táborokat működtessék, méghozzá a „leghatékonyabb” (leírni is borzalom!!!) módon, ez volt a MUNKA, sőt, jutalom járt érte, ha jól csinálták
nekik is volt családjuk, életük (?!), de az, hogy ezzel hogy lehet élni, hogyan lehet „megbékélni”, lenyelni, félretenni… ?!
érthetetlen
felfoghatatlan
és nagyon-nagyon sokkoló…
a film azonban mesteri, tökéletes, minden szempontból
szerintem a legjobb Holokauszt-film, amit valaha láttam, nekem sokkal megindítóbb, megrázóbb, mint a ’Schindler listája’ – nem kritizálva természetesen annak a nagyságát
az is tökéletes
de ez pont azért „tetszett”…
…á, ez is nem jó szó, inkább legyen az, hogy jobban értékelem, elismerem… de semmi nem elég jó szó, mert ezt látni, erről tudni, hogy mindez megtörtént… rettenet…, hogy ennyire ÁLLAT az ember… és megtörténik ma is, máshol, máshogy… hát semmit nem tanulunk? nem fejlődünk?!
átfogalmazom!
a film nézőpontja jó, az, hogy a borzalmakból nem igazán látsz semmit, mégis, a bőröd alá kúszik
talán borzalmasabb is, mintha látnád
neked, mint nézőnek is meg van húzva a határ: ott a nagy kerítés
de minden (!!!) pillanatban elborzaszt, az, hogy valaki itt él, hogy TUD élni, hogy boldog, hogy ezt OK-nak tartja, hogy itt NEVELI a gyerekeit (akik kb. mind csődtömegek… az egyik szegény kislány holdkóros, a baba nonstop sír (miért is lenne boldog és nyugodt?!), a nagyfiú folyton bully-zza a kisebbet és sorolhatnám…)
ha utánanéztek R. Höss életének, van 1-2 beszámoló (elsősorban a nekik dolgozó lengyel kertészektől, varrónőktől, szolgáktól) a gyerekekről, hogy miket csinálták, hogyan alázták őket, mármint a „szolgákat”, hogyan „játszottak” egymással
bele sem megyek… :(
de mitől is lettek volna nyugodt, békés, kedves gyerekek?! őket nem tudom hibáztatni
ebbe születtek, szerencsétlenek :(
de az, ahogy az ANYA él, viselkedik, az a legkritikusabb (mindamellett, hogy a férjet sem mentesítem, semmitől!)
nem véletlen, hogy Sandra Hüller (Hedwig Höss szerepében) nem is akarta elvállalni a szerepet, sosem akart Nácit játszani… de aztán végül elfogadta
hidegrázós ez az érzéketlenség
az, amikor a meggyilkolt zsidók ruhái hozzá kerülnek, átválogatja és kritizálják (!), meg viccelődnek rajtuk a többi SS feleséggel együtt
sütizés, kávézás mellett…
befogadhatatlan!
nem „kell” ahhoz bármi borzalmat is látni, gázkamrákat, halottakat :(, hogy tudd, értsd, igazi sötétség valakinek a lelkében is lehet
az, ahogy sztoriznak ezek a nők…
az egyikük elmeséli: „képzeljétek, gyémántot találtam a fogkrémben… haha, a kis cselesek, trükkösek (már nem emlékszem, milyen német szót használ, bocsánat!), haha”
az a „fő”, hogy vele nem tud senki „trükközni”, mert most, hogy megtalálta ezt, még több fogkrémet kér majd a táborból, hátha lesz még bennük drágakő
ÉRTITEK?!
ilyen, és ehhez hasonló borzalmak
percenként
nagyon, nagyon nehéz nézni! de közben meg „jó” film, KELL ilyen!
és nem csak amiatt, akikről konkrétan szól – persze, az a legfontosabb! –, hanem a mai kornak is KELL
a mai borzalmak és horror miatt :(
mellettünk történik, sokszor velünk, közöttünk
agresszió, háborúk, emberek elrablása, fogva tartása, kínzása
hú, nagyon a közepébe ugrottam, ne haragudjatok, kezdem elölről
szóval, Jonathan Glazer brit forgatókönyvíró és rendező munkája
amúgy neki magának is vannak zsidó gyökerei és gyakorolja is a vallást
a forg.könyvet Martin Amis 2014-es regényéből írta (amitől azonban sokban eltért: ott a szerelmi rész vaskosabb, erősebb, és sok esetben komikus a nyelvezete (hogy még inkább jelezze az olvasónak, mennyire szürreális, ami itt zajlik…), illetve Amis nem használta a szereplőknél a valódi nevüket)
csöppet sem mellékesen Cannes-ban megnyerte a Grand Prix-t (vagyis a nagydíjat) és a FIPRESCI-díjat is
teljesen megérdemelten…
a mai Oscarnak 5 jelöléssel indul neki, és sztem. 100%, hogy a Legjobb idegennyelvű film díját viszi, de talán még mást is…
rögtön a film elején arcon csap, hogy sokáig csak a címet látod (ami angolul van, de a film nyelve német – innen jöhetett a fenti kategóriában a jelölés; de amúgy, mint Legjobb dráma is jelölt… sztem. nem nyeri el, de ha megkapná, egy szavam sem lenne…), egy fekete háttér előtt
percekig (4 percig…)
és szól a zene, ami minden, csak nem kellemes
a zeneszerző, Mica Levi szintén zsidó gyökerekkel bír a nagyapja révén
normális zenét szerzett a mozihoz, de Glazer kiszedte, mondván, ide nem kellenek dallamok – és igaza volt
ez a film elején (+ a végén is van) pont elég
összesen amúgy 14 perc a filmzene (amiből 10 perc az eleje és a vége együtt, vagyis nettó 4 perc hallható a filmben)
ha hangot, „zenét” hallunk, azok mind a fent említett szörnyűségek, illetve valamilyen hangszer (szinti biztosan, de van talán valami más is – arra nem találtam infókat :()
emellett katonák, sikítozó, kiabáló emberek, tűz, lövések, félelem, terror (sok hang egy 2022-es párizsi tüntetésből származik, és mivel az aus.-i táborban akkor voltak francia származású zsidók is, nem volt gond, ha francia szó elhangzott) – ezek Johnnie Burn sound editor ötletei voltak amúgy
de nehéz elkülöníteni, hogy mi zene és mi „csak” hang – Levi is használt egy kórust, akik sikítozva „énekeltek”
nem is ragozom, rettenetes és gyomorba vágó az egész
HA a képek nem lennének elegek…
HA a szavak, a szövegek, mondatok („ladung” – szállítmány – mindezt az emberekre használják…) nem lennének elegek…
a film 22. percéig nem látuk foglyokat
és akkor sem „rendesen”
hiszen valamilyen nagy gazban menetelnek, hajtják őket
de sosem látunk arcot
csak halljuk a beérkező vonatokat, meg minden mást
egy, azaz 1 foglyot látunk teljesen, egy zsidó nőt, akit Hoss „hozat”, hívat magához, szexuális céllal
hála ég, az aktust nem látjuk, csak a tisztálkodását utána…
ahogy lemossa a „mocskot” a „szennyet” – és itt most nem csak megcsalás (a feleségével szemben), maga a szex (sp**ma) „szennyét” értjük… :(
abban a tisztálkodásban más is benne van…
ahogy abban is, amikor a legnagyobb boldogságban fürdenek, strandolnak, horgásznak, vagy éppen csónakáznak a gyerekeivel a közeli idilli folyóban, a táborból pedig beleeresztik a vízbe a hamut…
igen, az EMBERI hamut :(
az a rohanás, az a tisztálkodás, ami utána megy…
Istenem…
a filmben az egyedüli emberi szál az a 2 rész, ami fekete-fehérben van: ezeket sötétben, infravörös kamerákkal vették fel
ott egy kislány, akit láthatunk, hogy élelmet rejt el a munkaállomásokon (bánya stb.) a zsidó foglyoknak
a kislány az, aki fehér, hiszen ő adja ki a hőt a hideg kövek között, szóval szinte ragyog – minden módon, minden jelentési szinten <3
érdekes, mert itt is eszünkbe jut a ’Schindler listája’, ami végig FF-ben van, kivéve a kislány piros kabátját
itt fordított a helyzet: a szó szerint idilli kert, ház és családi élet a színes, és ez, az IGAZ emberi megnyilvánulás színtelen
amúgy ez is egy valódi szál: Glazer találkozott azzal a lengyel nővel (akkor 90 éves volt, azóta sajnos már elhunyt), aki valóban ezt tette, kaját vitt ki a raboknak
az ő ruháiban van a kislány, az ő biciklijével!
ha még más emberi vonulatot is keresünk, talán a nagymama megnyilvánulása ilyennek vehető, kis mértékben (hogy otthagyja őket)
de tegyük hozzá, az elején ő is örvendezett, büszke volt, dicsérte a család csodaszép életét
ami az emberi morált illeti: afelett nem léphetünk túl, hogy Rudolf és Hedwig egy férj és feleség
ugyan külön ágyban alszanak, mindenki kiéli a szexualitását vagy így, vagy úgy (brrrr… H. esetében nincs fix tény, de valszeg’ az az üvegházas jelenet azzal ért volna véget, ha látjuk), de elvannak, a maguk módján szeretik egymást („na klar!”), még viccelődnek is (disznóröfögés), nevelik a gyerekeket
iszonyatosan kétes érzés látni, hogy ez egy család, ez egy pár, élik az „álmukat”
ez a nőnek a jólét, a kert, a növényei, de sztem. valójában se nem boldog, se nem szerelmes
csak nem gondol bele, hol van, mit csinál
az meg, hogy ő még MARADNI IS akar itt, nem megy a férjével Berlinbe, amikor azt előléptetik… tökéletesen mutatja, meddig érnek el az ő vágyai
itt ez a „csodálatos”, még egyszer: „földi Paradicsom” – csak nem hagyja már itt?!
maximum Olaszországba vágyna…
undor módon beszél a személyzettel – és nem csak a víztócsás, leüvöltős részre gondolok, hanem arra, amit a reggelinél mond annak a szegény lengyel lánynak
de hát tudjuk, ő a „Königin von Auschwitz”
szavaim nincsenek erre…
:(
de tény, ő így él, ennek megfelelően
a férjének meg ez a munkája, amit szeret, imád, egy percig sem gondolja, hogy ezzel baj lenne, sőt, ahogy az elején írjam, még „fejleszt” is a „hatékonyság” érdekében
és hát muszáj a film végéről is beszélnem, szóval furán hangzik, hiszen TUDJUK, ismerjük, mi ennek a történetnek a vége, de itt most a rendezői bravúrra és megoldásra gondolok
no, ne „tarantinói” megoldásra gondoljatok :(
sajnos semmi ilyen…
itt Hitler és a német vezetés nem ég el egy moziban…
viszont a maga nemében ez nagyon ütős, szóval, aki nem látta még a filmet: SPOILER!
a film vége felé Höss felhívja a feleségét, Hedwiget egy party-ról (aminek nem tudom, mi volt a helyszíne, mi az a gyönyörű épület – sajna nem találtam cikket róla), mondván, „haza”megy Auschwitz-ba, mert újabb – ahogy fent is írtam – „szállítmány” érkezik (méghozzá Mo.-ról!) a táborba, és kell az ő szakértelme
az asszonyt pedig kb. nem is érdekli
fáradt, lefekszik
semmi öröm
de a pasi sem jobb (eddig sem volt az) – azt meséli neki, hogy ezen a csodaszép és elegáns party-n az járt végig a fejében, hogy hogyan lehetne elgázosítani ezeket az embereket (!!), hiszen túl magas a mennyezet (valami palota, villa)
értitek???
beteg, de nagyon
majd megy hazafelé, sétál lefelé a lépcsőn, egyedül és 2x is kidobja a taccsot
no, nem mintha ez a bűntudat jele lenne, csöppet sem, hiszen korábban egy orvosi vizsgálaton elmondja, hogy minden OK, jól is alszik
mondhatnánk: szép kép, beh*nyt magától… de sztem. ez csak felénk, nézők felé egy zseniális rendezői fogás
ez IS
de most jön a lényeg: snitt, és azt látjuk, hogy a jelenlegi A.-ban, vagyis ma, most, a takarító hölgyek épp takarítanak
mármint a kiállítási területet
porszívóznak, port törölnek…
sokkoló
a leginkább szívbe markoló – és nálam ott tört el a mécses –, amikor azokat a vitrineket mossák le, fényezik, amelyeken belül cipők vannak
rengeteg cipő…
ami meg sem közelíti azt a mennyiséget, ahányan valójában elhunytak ott :(
nagyon-nagyon megrázó
majd snitt, újra Rudolf, aki megy lefelé a lépcsőn, mintha mi sem történt volna…
vége…
vagyis jön Levi újabb nem túl kellemes zenéje
de ezek után semmi nem kellemes :(
az élet sem…
úgy JÓ ez a film, hogy mondom, minden pillanata borzalmas
a színészek tökéletesek, a gyerekek is
amiről szól – arra pedig nincs bocsánat
Glazer nagyon jó rendező, ez vitán felül áll, minden pillanatnak jelentése és jelentősége van
érdekesség, hogy a házban és a kertben is fix kamerák voltak felszerelve, az vette a szereplőket, amiatt, hogy teljesen bele tudják élni magukat abba, ami történik
kvázi, „intim” környezetet teremtve ehhez a borzalomhoz
800 órányi nyersanyagból vágtak meg mindent, a vágóasztalon derült ki, mi lesz közeli vagy éppen távoli kép, hol látjuk a szereplők arcát
mindenképpen látni KELL, tanítani kéne
de nem olyan alkotás, amit mostanában újra akarnék nézni…

(Fotó: latimes.com)

(2024. március 10.)