egy kedves barátnőm, Eszter azzal a szöveggel „ajánlotta” (no, azt azért nem… inkább csak mesélt róla…) ezt a filmet, hogy annyira depis és befordulós, hogy a végén kb. öngyilkos akarsz lenni nem túlzott... eléggé komoly pszicho-horror, amiket én sokkal jobban szeretek, mint a „hentelős”…

az első, ami feltűnt és megfogott ebben a filmben, az a narrátor hangja volt (angolul nézzétek, pls – ez minden szempontból fontos!), kb. le is állítottam azonnal, hogy megnézzem, ki ő nos, nem színész és igazából ez az első ilyen jellegű munkája – sőt, talán nem is lesz több Donald Ray…