tarolt az idei Emmy-n, és joggal
basszus, de mennyire!
emiatt kaptam fel a fejem rá
fantasztikus a történet - de igazából rossz szó a fantasztikus
nem úgy fantasztikus, hogy hű, meg ha
egy egyszerű család élete
de van benne minden
minden, ami csak megeshet egy családdal
vagy az ember életében
Frances McDormand színészi képességeiben senki nem kételkedik - őrült jó a nő
de az a helyezt, hogy mindenki más is! le a kalappal a stáb előtt!
külön kiemelendő Richard Jenkins - hatalmas a pasi
főleg az első részekben a szál Denise-szel, azaz Zoe Kazannal, aki szintén király
az első két rész nem szippantott be annyira, és érdekes módon Frances (Olive) miatt - persze, egy utálatos nő, mindenkinek beszól, semmi nem jó neki, iszonyatosan negatív, mindenkit oszt és NAGYON jól hozza a színésznő, de valahogy mégis többet vártam
én vagyok elégedetlen, tudom...
az ember hozzászokik ahhoz, hogy ez a nő mindent eljátszik, legyen szó terhes rendőrnőről, vagy nagyobb mellekre vágyó fitneszedzőről...
aztán persze árnyalódik a karakter és egyre jobban átlátjuk, hogy miért olyan, amilyen, sokkal több színt kap
amellett, hogy pofákat vág és fintorog, megjelenik mögötte az érzelem is
mindezek ellenére, az elejétől szimpatizálunk vele - mert igazából rettenetesen okos és ahogy ő mondja, neki mindig igaza van
és ne feledjük el azt, hogy ha arról van szó, hogy segíteni kell valakin, hezitálás nélkül megteszi, hatalmas szíve van
a Bill Murray-szál nagyon jót tesz a sztorinak és hát ő meg... egy isten! <3
az 'Olive Kitteridge' drámai, megérint, pedig egyszerű dolgokról beszél: szerelem, család, összetartozás, megöregedés...
nagyon szerettem, emberi

(Fotó: filmtv.it)

(2015. október 11.)