Jackie / Jackie (2016)
ez a film igazából egy alkotás, egy művészi alkotás - vagyis egy művészfilm
...ami egy borzalmas drámát mesél el
így kell néznetek
én nem vagyok Kennedy-szakértő - viszont sokan azok körülöttem
számos ismerősöm elolvasott és megnézett mindent a családdal kapcsolatban
az biztos, hogy a szokásos portrék, vagy mondjuk az Oliver Stone-féle 'JFK'-t leszámítva eddig egy film készült csak magáról a merényletről: a 2013-as 'Parkland', no meg a Stephen King-sorozat (amit nagyon szerettem), a '11/22/63'
ez mindent Jackie szemszögéből mutat be
és kellett egy ilyen film!
ő egy ikon, egy királynő, kis túlzással, mint Diana a briteknél, csak teljesen más életúttal
hiába szidták, hogy szórja a pénzt, a Fehér Ház felújítása NEM a kedves amerikaiak adójából történt meg, hanem "privát" pénzekből
de hogy ikon volt, az vitathatatlan
a stílusa, az eleganciája, a műveltsége, az intelligenciája
és a tartása... (pedig gondolom, hogy nem lehetett mindig könnyű megőrizni ezt pl. Kennedy nőigyei kapcsán...)
a Kennedy család tipikusan a "gazdagok és szépek" táborába tartozott - ahogy ezt Bobby meg is jegyzi az egyik jelenetben - mondván, rájuk így emlékeznek majd mindig, hogy a "SZÉPEK", pedig mennyi mindent tehettek volna még
és sokan hisznek is ebben
vallják, hogy ha John marad az elnök, nagyszerű dolgokat vihetett volna még végbe
ami először mellbe vágott a filmet nézve az a zene volt - Mica Levi dallamai
sokan nem fognak velem egyetérteni, de nekem nagyon nem tetszett
idegesítő volt
markáns, persze - ahogy a sztori is az, és nem azt mondom, hogy valami csöpögős, litty-lötty zene kellett volna, de engem minden alkalommal felhúzott, amikor megszólalt!
ezzel szemben, amit látsz, az csodálatos... gyönyörű
a színek, a ruhák (Madeline Fontaine simán megérdemelte volna az Oscart!), a berendezési tárgyak, a megvilágítás... meseszép
az alkotók rettenetes mennyiségű munkát tettek bele, az látszik
amikor a Fehér Ház-as "tour"-t forgatták újra, konkrétan 2 hónapon át keresték azokat a bútorokat, festményeket, stb., amik az eredeti felvételen is láthatóak
az említett ruhatervező hölgy pedig szintén nem kímélte az időt és energiát, hogy megtalálja AZT a piros színt, amit Jackie viselt a '60-as anyagon
annak ellenére is, hogy a képek fekete-fehérek voltak a nézők számára (anno)
sőt! direkt több árnyalatból is elkészítette a ruhát, pont a F-F felvételek miatt - vagyis, hogy a szürkének az az árnyalata jöjjön vissza a képeken, amilyennek akkoriban láthatták a nézők
őrület!
imádom ezt a profizmust!
és akkor még nem beszéltem a kameraman, Stéphane Fontaine minden részletre odafigyelő nézőpontjáról sem
olvastam, hogy ő és Natalie Portman éjt nappallá téve együtt voltak, mindent együtt csináltak, szinte összenőttek a forgatás alatt, épp azért, hogy ez az intim hangvétel (a kamera sokszor szó szerint a színésznő arcában van) minél hitelesebb legyem
a rendező, a Chiléből származó Pablo Larrain ragaszkodott hozzá, hogy Natalie játssza el a főszerepet - és miután elvállalta, hagyta játszani
tudta, hogy az Oscar-díjas színésznő az egyedüli, aki hitelesen meg tudja formálni Jackie-t (bár korábban, amikor még úgy volt, hogy Darren Aronofsky rendezi (aki végül a producere lett a filmnek), akkor Rachel Weisz-nek szánták ezt a szerepet)
Natalie természetesen tökéletes döntés volt
ha arról meséltem, hogy mindenki mennyit dolgozott - akkor annak a sokszorosát képzeljétek el az ő esetében
teljesen magába szívta Jackie-t
mindent megnézett, elolvasott, begyakorolta a dialektust
10/10, amit csinál
maximálisan hiteles
állítólag a film 1/3-a olyan jelenetből áll, amit elsőre így, vagyis tökéletesen vettek fel - Natalie-nak (és persze Stéphane-nak) köszönhetően
mindez látszik a filmen is
persze sok kérdést vet fel maga a "helyzet" - hogy miért akart ilyen és ekkora temetést, hogy miért cipelte magával a gyerekeket, hogy miért gyalogolt az utcán - de azt hiszem, ezeket csak akkor lenne jogunk bírálni, ha az ő cipőjében járnánk
elhunyt az elnök
ki vagyok én, hogy felülbíráljam azt, hogy egy feleség, egy édesanya, egy First Lady hogyan viselkedik ebben az esetben?!
tényleg lehet rajta gondolkodni, elmélázni, vitatkozni - de fölösleges
grandiózus volt, az biztos
és méltó az elnökhöz
több remek pillanata is van a filmnek - nehéz lenne mindet felsorolni
szép Jackie és Nancy (Greta Gerwig) kapcsolata, barátsága - az, hogy előtte meg tud nyílni, rá tud borulni a vállára, fel tudja fedni a bizonytalanságát (hogy mit mondjon a gyerekeknek) és lehull minden álarc, meg az a bizonyos tartás is
a kedvencem, amikor Jackie a pappal (John Hurt eszméletlen jó!!!) beszélget
annyira megható, átütő...
ott ismét önmaga lehet, nem kell alakítania, nem kell az ország első asszonyának lennie
sokkoló kategória, amikor kicsit megbomlik az elméje és egymaga jár-kel a Fehér Házban, iszik, cigizik (azt mondjuk folyton), mindenféle ruhákat felhúz és bömbölteti a Camelot-ot - tökéletesen bemutatja azt, hogy fogalma sincs, most mi legyen, hogy ki is ő...
és persze még ennél is sokkolóbb, amikor Kennedy lelövését bemutatják
nem hinnéd, hogy ez ábrázolva lesz, de igen - és a legváratlanabb pillanatban... amikor tutira nem számítasz rá
úgy csapódik az arcodba, mint az a bizonyos golyó :((
drámai, szomorú
és valahogy nem akarnád látni - hiszen Jackie korábban már elmeséli, hogy hogyan tartotta "egyben" a férje fejét/agyát
brrr... nem is folytatom tovább, megértitek, ugye?!
borzalmas
persze nem rossz az a beszélgetés sem, amikor az újságírónak (Billy Crudup) meséli el a történteket
valóban volt egy ilyen beszélgetés - Theodore H. White, a LIFE újságírója volt a "szerencsés", akinek Jackie nyilatkozott
érdekes nézni, hogy kettejük közül ki viseli a nadrágot és hogyan próbálják egymást "lenyomni" - és végül is, azt hiszem Jackie-nek sikerül - teljesen magával ragadja az újságírót... ahogy mindenki mást is
ami/aki számomra egy picit gyenge, az talán a Bobby-t alakító Peter Sarsgaard - aki egyáltalán nem is akarta elvállani ezt a szerepet
a rendező győzte meg
sok esetben megkérdőjelezte, hogy Bobby mondott-e ilyet, így viselkedett-e, illetve nem is hasonlít rá
ennek ellenére a korábban idézett egyik legfontosabb mondat a filmben tőle hangzik el
illetve, amit még a mínusz oldalra tennék, az a forgatókönyv
bevallom, én ennél egy picit többet vártam
vagyis, hogy nem csak ezt a pár napot látom majd, hanem abból is kapok, ami közvetlenül előtte, vagy utána történt
ez nem egy klasszikus életrajzi film
egyáltalán nem
ez JFK meggyilkolása és temetése - ahogy Jackie látta, megélte
én vártam többet/mást - ez talán az én bűnöm
összességében egy grandiózus alkotás - de még egyszer: művészfilm
méghozzá egy olyan főszereplővel, aki simán megérdemelte volna ezért (is) az Oscart...
(Fotó: bbc.com)
(2017. március 1.)
