Fleabag (season 2) (2019)
heartbroken vagyok!!
ez a sorozat nem érhet véget!
pláne, nem itt és nem így
mármint biztosan lesz majd folytatás, de nem akarok várni rá! MOST akarom!
bár tudom, így is nagyon el vagyok kényeztetve, hiszen ahogy az első évad kritikájában írtam, én most, a 2019-es Emmy-díjátadó után realizáltam, hogy ennek a sorozatnak az idei a 2. évada volt, és bizony van 1. évad is :P
előtte a létezéséről sem tudtam
szóval, míg mások 3 lehetetlennek tűnő évet vártak 2016 óta, hogy megkapják a jól megérdemelt 2. évadot, én egyben letoltam a kettőt
szavam nem lehet
de szavam mindig van :D
basszus, ismertek!! ;)
mit mondjak?! igencsak méltó folytatás
szuper, és simán hozza azt a szintet, mint az 1.; sőt, talán fölé is megy picivel
nagyon ajánlom!
a kritikám – ahogy általában – most sem lesz spoiler-mentes és ajánlott az 1. évadról írtakat is elolvasni hozzá (mert különben lehet, hogy nem értitek majd)
a kezdés már akkorát üt, hogy kész leszel
konkrétan a nyitó képsorok és Frank Sinatra is, de maga az egész rész eszméletlen
ahogy érzed, hogy nő a feszkó, és előbb-utóbb Fleabag robban majd
pedig ő jól van; most tényleg jól van…
de nem tart sokáig :D
az édesapa motyogása, az „ünnepi beszéde”, vagy Olivia Colman beszólásai („Love the Catholics. You can get away with anything.”), a pap, ahogy iszik, cigizik és káromkodik… őrületesen jó pillanatokat kapunk!
a papnál rögtön álljunk is meg egy szóra! :D
szerintem sejtitek, mit fogok mondani…
Andrew Scott (akit pl. a ’Sherlock’ c. sorozatból ismerhettek, mint Moriarty ;)) – sexy as hell… bár tudom, a pokollal jelen esetben nem kéne viccelődnöm :D
Mark Ruffalo fiatalabb kiadásban és még dögösebben
naggggyon rendben van
teljesen egyértelmű, hogy közte és F. között lesz majd valami
ez borítékolható ;)
ezt a bátorságot, amit ez a sorozat bevállal, hogy belemennek ebbe, hogy mi van, ha egy civil és egy pap között romantikus és/vagy szexuális viszony kialakul… hú… a ’Tövismadarak’ óta nem nagyon láttam sehol (és azt ott nagyon szerettük; igaz, Hölgyek?! Ralph atya… hm…)
max. Madonna ’Like a Prayer’-e jut eszembe
más tényleg nem nagyon :P
esetleg picit a ’Young Pope’ – bár ő csak „I’m sexy and I know it” :D – neki konkrét viszonya nem lesz
ez azért nem semmi! és brit sorozat! wow!
no, de térjünk vissza még erre az első részre: az apa házassága, O. C. beszólásai, a tesó elvetélése, Martin újra iszik és iszonyat tapló… ez mind-mind elég (és igen! ez bőségesen elég!!) ahhoz, hogy F.-nek elege legyen és robbanjon
az a pszichodrámai szitu, ahogy előadja, hogy NEKI volt vetélése (nem a nővérének) és egymás helyett nyilatkoznak, mondják a mondatokat… - kész voltam tőle!
a rész azonban nagyon cukin és meghatóan zárul – az az 1 mondat a tesók között elég, hogy tudd: hiába nem beszéltek 1 évet egymással, minden u.olyan lesz, mint előtte
egyértelmű, hogy a papot nagyon megszeretjük – mi is és főhősnőnk is
amikor a pap mondja neki: „You were in my prayers last night.” mire Fleabag, mifelénk (itt is 4. falas „kifelé beszélés” van – hála ég, ez maradt ;)): „Likewise.”
hejjjj… mindent értünk
és TUDJUK, hogy össze kell jönniük valahogy
amúgy a pap is nagyon bírja, ez is evidens
sokáig azt éreztem, hogy a történet igazából erről szól majd: hogy hogyan jönnek ők össze és hogyan tudnak együtt maradni (HA együtt maradnak)… de közben tök sok minden más is történik
picit talán több is, mint az 1. évadban
az apa és a mostohaanya háza táján: lefesti a lányok portréját (amin F. HÁTTAL ül… mennyire megalázó!!! jesszus!!), Sexhibition kiállítása lesz, stb.
F. nővére, Claire életében – úgy tűnik, flörtöl és viszonya lesz (vagy már van) egy ügyvéddel + egy finn kollégájával is, emellett továbbra is keresi önmagát és megint új frizurája lesz… plusz ugye ne feledkezzünk meg a vetélésről sem – az is eléggé durva szál
ééés még ott egy fontos díjátadó is, amit ő szervez + vezényel le
nekem picit az volt az érzésem, hogy túl sok mindent pakoltak bele, nagyon megnyomták ezt a szálat
utána meg függőben hagyták
ezen fel is húztam magam, hogy minek mentünk bele, ha leálltunk, nem tudjuk, mizu, nem varrjuk el őket – de szerencsére az utolsó 1-2 részben azért visszatérünk ezekre ;)
a házassága is végre terítékre kerül, őszinte lesz, kipakol + tesz a szerelmi életéért is (végre bátor lesz és LÉP)
az egyedüli, amit behoztak és nem lett folytatása, az Kristin Scott Thomas szála (Claire egyik kollégája, aki a díjat kapja)
nagy kár, mert abban a pár percben is brillírozik… + reméltem, hogy ő lesz F. barátja
hatalmas a monológ, amit levág a bárban
de itt vannak a régi kedvenceink is:
a bankos pasi – aki sajnos csak 1-2 jelenet erejéig tűnik fel :(
és Harry! Harry! a kedvencem! a síró expasi :D
itt már családos, van egy babájuk is és amikor a pap megkérdezi, hogy mi a relációja F.-gel, azt találja mondani, hogy „I used to be her girlfriend.”
hahahah… so true… mekkora freudi elszólás
imádtam!
F. csodásan beszámol Martinnak, nem is egyszer… de ezen a jótékonysági rendezvényen nagggyon
olyan szavakat használt, amiket ki kéne gugliznom :D
felét sem értettem
mondjuk, Martinnak is van egy jó monológja a film végén, amikor a feleségét akarja visszaszerezni
mindenki király, állat, hozza a színvonalat
mondom, nekem egyedül Claire szála volt picit fura és túl sok is
némely pillanatban annyira botladozott a szerepében, hogy nézni is kellemetlen volt (a díjátadón, amikor a finn kollégának azokat a zöldségeket mondta zavarában)
főszereplőink: F. és a pap azonban nagyon megtolták a sorozatot
lelkileg, érzelmileg
vallás vs. szerelem, szex…
lelkesen néztem őket, ittam minden szavukat
hatalmas pillanatok vannak! a falról lepottyanó képek, a J-Lo szám, a rókás sztorik… (az szerintem egyértelműen ’A kis herceg’-re utalás: a róka, akit meg kell szelídíteni, akit szeretni kell – levágós, nem?!)
ami azonban még nekem sem teljesen világos, az az, hogy a pap miért hallja F. kifelé beszélését?
az nagyon fura (neki is :P)
én csak arra tudok gondolni, hogy azért, mert megismeri, megszereti, és ő látja a valódi énjét… hallja, érzi a gondolatait
vagyis F.-nek nem kéne nekünk, nézőknek kommentálnia bármit is, mert annak az embernek kéne mondania, aki ott áll előtte, tisztán, őszintén
végre valaki (pap), aki nem álságos, nem színlel, nem kell neki a félrevezető cukormáz – ő a valóságot akarja
mi ez, ha nem szerelem?! <3
a templomban a gyónásos rész azt hiszem mindent überel
mondjuk, egy ponton azt hittem, a pap bealudt (az elég vicces lett volna)
de ennél sokkal durvább történik
grrrr… sosem gondoltam volna
hogy EZ és hogy OTT
mondom, ez a sorozat nem viccel… igen komolyan feszegetik a tabukat és súrolják azokat a határokat, amiket sztem. sokan nem tudnak/fognak elfogadni
a vége pedig… ah…
pont olyan jó és ütős, mint az 1. rész
végre nem F. csinál balhét, hanem a nővére, aki szintén VÉGRE önmaga lesz, felvállalja minden érzését
cuki az édesapa is… ezzel a csapdába esett egér allegóriával
jájjj… nagyon beszédes…
Martin kitárulkozását már említettem, hogy nem semmi – ő is piszok őszinte ott
de a legszebb mégis a pap beszéde a házasságról, a szerelemről
aztán a vége meg az, ami
nagyon hiteles, igazi
de én meg heartbroken vagyok és leszek is :(
ahogy F. is az
bár az cuki, hogy próbál mosolyogni és integet nekünk, nézőknek
ha tippelnem kéne, mégis azt mondanám, hogy innentől jön megint a lecsúszás
és persze a „Strangers in the night, two lonely people” – pontosan úgy, ahogy az elején Frank Sinatra megénekelte
(Fotó: theatlantic.com)
(2019. október 23.)
