Palm Springs / Palm Springs (2020)
újra és újra átélni egy napot – méghozzá NEM egy általad választott napot – rettenetesen unalmas és monoton dolog
de van benne lehetőség…
pl. hogy egy csomó mindent megtanulj (magadról, másokról, új képességekre tegyél szert, stb.), hogy jobb ember legyél
hogy millió olyan dolgot kipróbálj – szinte következmények nélkül -, amit másként nem mernél, vagy nem tennél meg (agresszió, öngyilkosság, extrém viselkedés, vki. megölése és a többi, és a többi)
de összességében azért uncsi, lássuk be
kicsit, mint a karantén :)
az biztos, hogy alaposan megismered és kiismered azokat az embereket, akikkel ott „ragadtál”, ami szintén lehet jó is és rossz is
még jobban megszereted, vagy éppen megutálod őket
de az egyenlet végén az van, hogy legyen már vége! hadd csináljak végre valami mást! (nekem mindenképp… :P)
egy biztos: láttunk már ilyen filmet és sorozatot is, bőven
a legemlékezetesebb példa ugye az ’Idétlen időkig’ (a borzalmas magyar címével), amit nem tudok eléggé méltatni
Bill Murray miatt, természetesen <3
de a sztori, az ötletek is remekek
a ’Boldog halálnapot!’ is egy jó példa erre, kis krimivel, horrorral fűszerezve (mindkét részt imádtam és írtam is róla a blogon)
a sorozatok kapcsán meg pl. a ’Westworld’ jut eszembe, ami picit hasonló sémára épül, ha nem is teljesen így
nos, a ’Palm Springs’-ben is erről van szó: egy cuki, de elég szerencsétlen srác kerül a ’loop’-ba, és egy ponton egy lány is (illetve kiderül, hogy egy Roy nevű fickó is benne van már rég, de ő nem minden ismétlődő napban szerepel, ugyanis nem a történés helyszínén lakik, és ő dönti el, mikor megy oda (az esküvőre))
amikor az „első” napot látjuk, az ember kb. nem ért semmit
itt ez a srác az esküvőn, a hozzá nem illő barátnőjével (mindketten vendégek, nem ők házasodnak), a fiú (Nyles) egy Hawaii-mintás ingben megy este a vacsorára, sőt, a ceremónia alatt már pukkant egy dobozos sört, stb.
látszik, hogy sokat iszik, unja az egészet (és az életét is), és nem akar itt lenni
akkor mi még nem tudjuk, de neki ez már a SOKADIK ebből a napból, világos és érthető az apátia :D
a buli során végig a menyasszony nővérének tetszeleg, rástartol – megteheti, hozzátenném, hiszen az ő barátnője éppen mással szexel
végül a csaj (a nővér, Sarah) is bekerül a ’loop’-ba, akaratán kívül
mikor rájövünk, hogy N. már sokadjára élte ezt meg, teljesen vágjuk azt is, hogy valszeg’ Sarah-val sem most jött össze először – de ezt nem árulja el a lánynak (természetesen azért, hogy ez később egy jó kis dráma forrása lehessen :P)
na, nem sztorizok tovább, úgysem szeretem elmesélni a filmek történetét – inkább jöjjön, mit gondolok róla
az első benyomásaim ezek voltak:
Nyles (Andy Samberg) – helyes, cuki, béna a karakter, de jól játszik
Sarah (Cristin Milioti – ’Így jártam anyátokkal’) – naggggyon túltolja, minden mozdulata túlzó (az elején mindenképp…)
pl., ha veled történik, hogy bekerültél egy ilyen ’time loop’-ba, és ott van veled az, aki már milliomodjára átélte ezt, logikus, hogy elkezded kifaggatni, hogy mi ez, mi hogyan van, nem pedig elrohansz… NEM??
a csaj nagyon sok ekkor
később lesznek jó pillanatai és a játéka is normalizálódik, de az elején nagyon nem bírtam
a helyzet (az ismétlődő napok) persze rengeteg komikumot tartogat magában (a kedvencem, amikor N. elmeséli, hogy kikkel szexelt eddig vagy kikkel akart :P)
vannak új, friss ötletek, de olyan részek is, amiket nem értek
pl. hogy a srác hogyan nem emlékszik arra, hogy mit dolgozott korábban?! (egy ponton felmerült bennem, hogy talán nem is létezik és csak S. agyában „született meg” ez a társ, de nem, nincs ilyen fordulat)
ez vicc! és nem hiszem el!
ahogy az sem derül ki, hogy hányszor élte már át ezt a napot
hogy nem kérdez rá erre a csaj?!
egyre evidensebb lesz, hogy a srác full szerelmes lesz, és egyre kevésbé bánja, hogy lett egy társa a „mindennapokban” :D :D
szép áthallás ez a kapcsolatokra
vagyis, hogy mit választ az ember: a magányt, vagy inkább azt, hogy egy társsal éld át a mókuskereket és a napi gyötrődéseket
a lány is kötődik, aztán egy ponton úgy tűnik, mégsem annyira fontos neki a srác, hiszen konkrétan „eltűnik” (ott nagyon nem érted mizu van, hiszen, ha meghalnak, azonnal kezdődik újra u.az a nap)
el is kezdődik a nap, de a lány nélkül: nincs az ágyában, se a szállodában, se a lagziban
mint kiderül, nem halt meg, nem tűnt el, csak minden hajnalban elrohant tanulni az idősíkokról, az időutazásról, stb.
mondjuk, az baromian nem volt korrekt, hogy erről nem szólt N.-nak
aki szegény tök kibukik, gyászol és depressziósabb lesz, mint valaha
Roy élete és példája nekem egy kicsit szintén túlzó, majd szájbarágós
ő is akaratán kívül kerül a ’loop’-ba, de igazából N. rángatja bele
emiatt iszonyat pipa a srácra és számos módon megpróbálja megölni
ez is hol vicces, hol érthetetlen
mert hiába dühös rá (tök jogosan), azért ez kicsit sok…
végül (és itt jön a szájbarágós „de szép is a házasélet”-rész) belenyugszik abba, hogy minden napja u.az, otthon, a családjával, a gyerekeivel (akik közül a kisfiú minden nap locsolja a kutyaxart :D :D hahaha… a legjobb!) – és ez jól van így
a felesége szép, ereje teljében van, ő már öreg, de még bírja valamennyire
így élvezi a napot
…ami persze mindig u.az… és pl. sosem látja majd a gyerekeit megöregedni
értitek, mire céloztam?
a nonstop gyilkolás sok, ez az „örökké boldog vagyok” meg nekem álszent…
szóval, ilyen jellegű dolgok miatt a film eléggé billeg – de lehet, hogy egyedül vagyok ezzel, mert a kritikák nagyon szerették és a Sundance-en is tarolt
a humor faktor tényleg ütős, jópár olyan vicc van, amin szakadtam
ezt a javukra írom ;)
a szerelmi szál hol kedves, aranyos, de azzal nem tudtam mit kezdeni, amikor a csaj ennyire kivonta magát mindenből, majd utána megtalálja a megoldást, hogy hogyan törhet ki a ’loop’-ból, és nem érdekli, N. vele megy-e vagy sem, mert neki egyedül is jó az élete
mármint, EZT megértem, hogy valaki így érez, így akar élni, csak nem értettem a korábbi romantikát… mert tök egyértelmű volt, hogy ő is szereti a srácot
ilyenekre gondolok… kis hullámvölgyek… logikátlanságok...
és sajnos a vége is nekem pont ezen bukott el, ugyanis:
ha sikerült a közös robbanás a ’loop’ közepén, újra átélték nov. 9-ét, az esküvőt (nem tudjuk, arról nincsenek képek), majd jön nov. 10-e, ami egyértelmű (hazatér a házaspár, akiknek a házában medencéztek nov. 9-én), akkor OK, ezt vágom
viszont, a háttérben megjelennek a dínók (igen, Gyerekek, ennyire szürreális film! :D), amiket begombázva láttak a sivatag közepén
a kérdés: meghaltak és ez a Mennyország?
vagy ez egy alternatív univerzum, ahol élnek dínók?
megint csak be vannak tépve?
a hazaérkező házaspár is látja a dínókat? (nem derül ki)
fura…
olvastam olyat, hogy a rendező akkora ’Jurassic Park’ rajongó, hogy mindenképp akart egy olyan filmet, amiben lesznek dínók
lehet, hogy csak EZ az oka, hogy bekerültek :D
sőt, erősen sanszos :D
vagyis, nem kell magyarázatot találni rá
én amúgy a párhuzamos univerzumra voksolnék (vagyis, hogy oda kerültek át), ugyanis a mid-credits jelenetben van egy olyan, hogy Roy ott van az esküvőn, N. is, elegánsan, alkalomhoz illő ruhában és nem ismeri fel Roy-t
HA N. és S. a robbanás után u.abba a síkba került volna, és nov. 9. lenne (esküvő), akkor emlékeznie kéne Roy-ra, hiszen bármi is volt 1-1 nap végén (halál vagy elalvás), mindig emlékeztek mindenre, így egymásra is…
látszik, hogy N. tényleg nem ismeri Roy-t, R. viszont ismeri N.-t, TEHÁT ez nem u.az a Nyles, akit eddig láttunk…
bonyi, tudom
ha megnézitek, nem lesz az :)
egy biztos: különleges, egyedi film
könnyed, nyári szórakozásnak jó volt
de messze nem éreztem azt a lelkesedést, amit a kritikusok
egynek elmegy… ne törjön le benneteket az, hogy én ilyen mocsok szőrösszívű vagyok :D
(Fotó: popsugar.cok.uk)
(2020. július 19.)
