Az igazság / La vérité / The Truth (2019)
szerintem nem túlzás, ha azt mondom: ’Az igazság’ című filmet Catherine Deneuve miatt érdemes, vagy inkább KELL megnézni
persze, más okok is vannak, amiért szerethető, de nekem olyan toronymagasan kiragyogott az ő karaktere, mint valami szupernóva
wow!
OK, jól lett megírva (Hirokazu Koreeda – ő a rendező is), az tény, viszont az, ahogyan előadja magát, az kész :D
a csípős, ironikus, szarkasztikus, cinikus (szerintem minden eszközzel él ;)) humorával, a beszólásaival, ahogy „viseli” magát (konkrétan!!), ahogyan jár-kel…
ha a vásznon van – hiába jók a többiek is – őt nézed ;)
valahogy benne láttam a ’Csodálatos Júlia’ (mennyire szeretem azt a filmet! <3) Júliáját, aki nem képes másnak is átengedni a színpadot, a teret, a figyelmet, a spotlight-ot…
de van egy csipetnyi Emily Gilmore is – az eleganciája (és a megjegyzések – pl. a kajára) rá emlékeztetett
fantasztikus nő!
no, nem annyira, hogy ilyet szeretnél magadnak édesanyaként, mégis, nézőként csak imádni lehet
szakadsz minden beszólásán
annyira bántó és kemény… és közben tudatos… látod, hogy becéloz és talált
megbánás?! egy csöppnyi sincs benne
elnézést kérni? áááá… (pláne nem a férfiaktól – ahogy ezt ki is fejti ;))
az alapsztori nagyjából annyi, hogy a díva, az egykoron ünnepelt színésznő, Fabienne lánya, Lumir (Juliette Binoche) hazatér az anyja könyvbemutatójára
írt egy önéletrajzot, tele emlékekkel – és persze ő (a lánya is) többször szerepel a műben
L. az amerikai férjével érkezik (Hank - Ethan Hawke), aki egy ex-alkesz, amúgy szintén színész, de CSAK sorozatokban játszik és mivel nem tud franciául, bőőőven lehet őt ekézni emiatt (meg minden más miatt is)
igazából nem is kell a háta mögött, hiszen úgysem érti :P
F. ebben élen jár, ahogy azt sejthetitek... hiszen szerinte ez a pasi nem színész!
hiába szokott le a piáról – amit mindenki tud -, csak önti neki a bort, és persze Hank megissza…
picit azért szimpatizál is vele, hiszen nehezen érti, H. hogyan volt képes (és képes – jelen időben is) elviselni a lányát
ez is mekkora szemétség már, nem?!
miközben szegény L. csak szeretetre és egy kis figyelemre vágyott volna az anyjától – amit nem kapott meg
nincs vele semmi baj, a legkevésbé sem elviselhetetlen
(amúgy mind J. B., mind E. H. szuperül játszanak, kedvesek, természetesek, nagyon hús-vér emberek)
Lumir apja már rég kikerült a képből, elváltak (F. elküldte), vagyis „teknőssé változtatta” – ahogyan azt F. a kisunokájának meséli
egy este megjelenik, velük vacsorázik, de F. kb. alig foglalkozik vele
pedig cuki bácsi, kedves a kislánnyal is (a gyönyörűséges és franciául + angolul is kitűnően beszélő Clémentine Grenier)
van még pár „házi alkalmazott”, akik inkább barátok, F. segítői, ágyasai, a managere stb.
velük sem bánik túl kedvesen, lássuk be
az egyik jól ott is hagyja őt, mert nagyon megsértődik azon, hogy F. egy sort sem írt róla a könyvében, miközben évtizedek óta mellette áll, segít neki, asszisztál a hülyeségeihez
ahogy nem írt Sarah-ról sem, aki szintén színésznő volt, és egyben a család barátja
sokáig nem nagyon érteni, hogy ki volt ő… F. riválisa, vagy barátnője, esetleg szeretője?!
még az is felmerült az ismerősömben, akivel néztem a filmet, hogy talán ő volt Lumir igazi anyja… (de nem)
tény, hogy mindenki szerette, imádta, hatalmas színésznő volt
nagyon kedvelte Lumirt és világos, hogy sokkal többet törődött vele, mint a saját anyja
aztán ahogy tisztul a kép, kiderül, hogy F. ugyan rivalizált vele (ellopott előle egy szerepet pl.), de ő is elismerte a nagyságát, tehetségét
érdemes még két mellékszereplőt kiemelni:
Ludivine Sagnier arca ismerős lehet, hiszen ’Az ifjú pápa’ és ’Az új pápa’ sorozatokban is láthattuk + mellette még számos filmben – ő egy kis színésznőcske itt, aki abban a filmben játszik, amit F. jelenleg forgat
Manon Clavel pedig ennek az említett filmnek a főszereplője
róla annyit, hogy ez az első igazán komoly szerepe, nagyon szép nő, de a hangja az, ami igazán csodálatos (mindenképpen franciául nézzétek meg a filmet, magyar felirattal)… wow… mély és reszelős <3
erre a filmben is kitérnek amúgy
sokan őt gondolják az új Sarah-nak, mintha ő lenne az utódja, és persze F.-nek ez nem tetszik :D
itt lép be a ’Csodálatos Júlia’, vagyis az igazi rivalizálás – a felolvasáson, a forgatáson, a vásznon
minden módon próbálja elterelni a figyelmet Manon-ról (akinek a filmben is Manon a neve, meg a valóságban is :P)
folyton kritizálja a játékát, mindent leszól, amit csinál, és ha M.-nak van valamilyen jó ötlete az alakítása kapcsán, az biztos, hogy F. tesz rá még egy lapáttal, hogy ŐT figyeljék és ne a szép, fiatal színésznőt
döbbenetes a nő!! :D
azért azt tudnotok kell F.-ről, hogy az összes gonoszkodás és rosszindulat mögött igenis VAN szíve
ez sokszor kiderül
csak próbálja rejteni, díváskodik, nyomja az allűröket (túl forró a tea, megégeti a száját :)), de tudjuk, hogy jó ember
hogy szerette Sarah-t, kedveli és elismeri Manont is (neki adja Sarah régi, ikonikus ruháját) és a lányát is – ami a film fő témája
Lumir ugyanis nagyon felháborodik az anyja könyvén
szerinte annak semmi köze a valósághoz, mindent kiszínez benne, csak hogy magát jó anyaként tüntesse fel, megmásítja a múltat, kihagy belőle fontos embereket (Sarah), történéseket
aztán azért kiderül, hogy L. nem mindenre emlékszik tökéletesen jól
a múlt és az emlékek fakulnak, nem mindent tudunk jól előhívni, VAGY ugye az emlékekhez fűződő érzelmi töltések miatt valahogy máshogy látjuk őket
de persze, azért L.-nek sok mindenben igaza van, jogos a felháborodása, és az is, hogy számon kér dolgokat az anyján…
igazából azt látjuk, hogy minden és mindenki F. körül ugrál
az életben, a családjában és a filmforgatáson is, természetesen
csak úgy lehet, ahogy ő szeretné :P
és ez a legutolsó pillanatokig így van, hiszen már rég befejezték a forgatást, megvolt a záróparty, de ő akkor még kitalálja, hogy az utolsó jelenetet újra fel akarja venni, mert most már máshogy csinálná :D
a managere (aki visszatér az életébe egy beszélgetés után… :P) intézze el neki… ENNYI! :D (haha, és máris beugrik egy újabb nő, Miranda Priestly ’Az ördög Pradát visel’-ből :D)
L., mint lánya, szerintem sokat nyel, sokat hallgat – és tette ezt a múltban is, de most – a könyvvel – kinyílik Pandora szelencéje és előjönnek a sérelmek
sokkal jobban a sarkára ár, jobban beszól, de ennek ellenére szerintem u.az a kedves, segítőkész gyerek, aki régen is volt
elfogadja, hogy ilyen az anyja… egy jelenség… :D
próbál rá hatni, pl. hogy kérjen elnézést a managerétől – még odáig is elmegy, hogy Ő írja meg azt, amit az anyjának mondania kéne (hiszen, mint írtam, F. sosem kér elnézést a férfiaktól!)
a végén pedig van egy nagy beszélgetésük, ami eléggé érzelmessé és meghatóvá fordul
kiderül, hogy mégis ott volt a kislánya ’Óz’-bemutatóján annak idején, csak elbújt hátul, hogy L.-t ez ne zavarja, ne izguljon
ez tényleg egy szép jelenet, de hogy mivé fajul, azt nem lőném le, mert az az egyik legjobb húzás a filmben
csak annyit mondanék: tipikus Fabienne :D
nagyon komoly lesz! :D hahaha…
a film vége lezáratlan – olyan tipikus művészfilm-vég
hagynak mindent lógni a levegőben
talán ez az egy volt az, ami nem tetszett
én is azon az oldalon állok, hogy nem kell mindig mindent kereken befejezni, nem kell mindig oda tenni a mondat végére azt a bizonyos pontot, de most itt mégis fura a hiánya…
nem mondom, hogy megoldatlan lenne bármi is, hiszen a nagy dolgok kiderültek stb., de lett volna ötletem, HOL hagyják abba (F. és L. beszélgetése végén pl.)
vagy hogy esetleg mit tehettek volna még bele (pl. egy snittel Amerikában vagyunk, a család visszautazik és mondjuk a kisunoka lát egy színes csigát – mintha a nagyi a gonoszkodó barátnőjét „átváltoztatta” volna - C. ugye ezt kérte tőle, hiszen ő azt gondolja, hogy a nagyi boszorkány)
mindegy, ez kicsit fura volt
de ahogy írtam, egy nagyon szórakoztató film, tényleg hatalmasokat lehet röhögni rajta és látszik, hogy egy hozzáértő ember készítette
Koreeda Hirokazu filmjeit az európai közönség és kritikusok is elismerik (Cannes-ban Arany Pálmát is kapott)
ez volt amúgy az első NEM japán nyelvű filmje
és én nagyon szerettem <3
* köszönet Bettinek és a Vertigo Médiának a meghívásért!
(Fotó: theupcoming.co.uk)
(2020. szeptember 1.)
