régóta szerepelt ez a film listámon és bár erősen elgondolkodtam azon, hogy EZ a szombat délután legyen-e az, amikor szanaszét bőgöm a fejemet (mert erre számítottam – azok alapján, amit tudtam a filmről), végül úgy döntöttem, igen
kint úgyis borús, esős, szeles az idő… én majd sírok itt bent
nos, nem ez történt...
a filmet az egész világ imádja, méltatja, a legnagyobb szakértők és kritikusok 2021 TOP mozijai közé sorolják
Pedro Almodóvar a rendező... szeretem, kedvelem, több mindent is láttam tőle, de messze nem ő a kedvencem
ez nem kritika lesz, de nekem ő „nagyon spanyol”… bocs :D
minden iszonyatosan nagy és hangos és színes – mondjuk, valahol én is egy ilyen jellem vagyok, lehet, hogy EZ az igazi bajom vele?! :D ...hogy nem akarom magamat a vásznon látni :P
na jó, túloztam, azért ennyire nem vagyok extrém, mint az ő karakterei néha
kell rá figyelni, érdemes megnézni a filmjeit, tényleg csemegék
nekem a ’Volver’ volt nagy kedvenc, legutóbb pedig a kis rövidfilmjét is megnéztem, amiben Tilda Swinton játszott (’The Human Voice’ a címe – kritika a blogon ;)); az is nagyon rendben volt
de kanyarodjunk rá a párhuzamos édesanyákra, akiknek a sorsa csak részben párhuzamos, de az biztos, hogy van egy csomópont az életükben, ahonnan összekötődik és kisebb-nagyobb kihagyásokkal párhuzamos is marad
az egyikük Penélope Cruz, aki P. A. mester múzsája és ez volt a 7. kollaborációjuk
megértem, miért kedveli: szép is, tehetséges is – bármit eljátszik… nagyon hitelesen
a másik édesanya Milena Smit, akiről – bevallom – én eddig még nem hallottam (spanyol filmekben szerepel)
Almodóvar másik kedvence, Rossy de Palma sem hiányozhat a filmből: ő P. Cruz barátnőjét alakítja (A. már 8.-jára dolgozott együtt vele)
kettő dologról szól ez a film: a múltról és az anyaság egy olyan szegmenséről, amit szerencsére nagyon kevesen élnek csak át
sőt, ott is rögtön két dolog van: elcserélik a gyerekedet, meghal a gyereked – egyiket sem kívánja az ember
itt mindkettő megtörténik, az egyik édesanya mind a kettőt átéli (a másik gyermeke ugyan életben van, csak nem nála)
a múltos szál sem túl vidám, a legkevésbé sem :(
egy faluban elvitték a férfiakat a spanyol polgárháborúba: pontosabban az egyik este elvitték őket, megásatták velük a sírjukat, majd a második este belelőtték őket
egy jelöletlen sírban fekszenek 7-8-an: édesapák, nagypapák, dédnagyapák…
az egyikük túlélte, kimászott és ő tudta elmesélni, megmutatni, hogy hol van ez a sír… vagyis mező, fűvel és virágokkal
ennek feltárásáért, a halottak, ősök méltó eltemetésért „kampányol” a P. C. által alakított nő, mindent megtesz azért, hogy engedélyt kapjanak erre – és végül sikerrel is jár
ez a film vége: egy nagyon megható pillanat, amikor egy kicsit én is elérzékenyültem
mert ez azért nagy dolog…
kicsit hatásvadász a jelenet, nagyon tabló-szerű, de ezt elfogadtam
viszont: az, ami ezzel a két nővel történik: dráma-hegyek, erőszak, szakítás, az, hogy egyedülálló anyaként nevelik a gyerekeiket, az egyik küszködik, mert nincs pénze, gáz a baby-sittere, a másik meg – ugyan gazdag – azért van egyedül, mert az anyja, aki be tudna segíteni neki épp karriert épít és színésznősködik
nem is folytatom…
100 olyan dolog van, ami drámai
és mégis azt éreztem, hogy annyira nincs ez megjelenítve
nőként ki nem őrülne meg attól valaki, amikor felfedezi, hogy elcserélték a gyerekét?!
és ki ne halna bele abba, hogy az elcserélt gyermeke MEGHALT annál a másik nőnél, te meg az ő babáját neveled, aki ÉL?!?!
iszonyat
leírni is
mégis, annyira kevés érzelemmel és drámával van mindez előadva, mintha egy skandináv filmet néznék
kész voltam, komolyan!!
ezek a nők spanyolok!
sírást vártam, csapkodást, kirohanást, valós érzéseket
és van valamennyi, OK, főleg Cruz részéről, de nekem ez kevés volt
és ahogy a tehetségkutatók bölcs zsűritagjai szokták mondani: „nem jött át”
sajna nekem tényleg nem
pedig tudjátok, hogy nagyon érzelmes vagyok és könnyen el is bőgöm magam
itt: semmi
nem tudom, mi a gond, mindenki isteníti a filmet – és nem rossz, nem-nem, messze nem, de nekem nagyon elhúzták, tele volt fölösleges jelentekkel és hiányzott pont az az almodóvari tűz és szenvedély
pedig itt aztán meg lehetett volna pakolni
sok „fordulat” teljesen kiszámítható volt (pl. az is, hogy amikor Anát megláttam a rövid, kiszőkített, fiús hajával, na, mondom, tutira leszbi-szál lesz ebből… és az lett)
az egész nekem elnyújtott volt és olykor sajna unalmas is
hol van ez pl. a ’Mindenki tudja’ c. filmtől – ott is egy anyát játszik Penélope és ott is elveszíti a gyerekét, ha nem is így…
na, abban hiba nincs (mondjuk, az nem Alm.-film, azt Asghar Farhadi rendezte)
szomorú vagyok, komolyan…
de azért tartok még egy kis önvizsgálatot, hátha velem van a baj :(
az viszont tény, hogy az anyaságról - azokról a drámákról, amiket egy anya átélhet, megélhet - készültek már ennél sokkal jobb filmek…

(Fotó: nytimes.com)

(2022. szeptember 17.)