FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott

nem volt kérdés számomra, hogy megnézzem-e a ’The Patient’ c. sorozatot, hiszen rögtön KÉT kedvenc színészem is játszik benne
Steve Carell nekem olyan, mint Tom Hanks, Clint Eastwood vagy Bill Murray – bármiben és mindenben IS jó
vígjáték, dráma, film, sorozat… egyszerűen tökéletes!!
nem tud hibázni
a legnagyobbak között van <3
szomorú és szánalmas, hogy eddigi mindössze 1 Oscar-jelölést kapott csak (a ’The Foxcatcher’-ért, ami tényleg élete legjobb alakítása…), de azt sem nyerte el
és ennyi… nuku, niente, nada, nichts… :(
felháborító!
ha valaki, ő nagyon megérdemelné
jelenleg 60 éves, és azt érzem, hogy bár fiatalon is nagyon ígéretes volt, de egyre jobb és jobb
bármiben, amiben látom (sok filmről írtam, amiben szerepel, keressetek rá a nevére a blogon)
Domhnall Gleeson pedig a fiatal generáció egyik nagy tehetsége, és nem csak azért szeretem, mert egy napon születtünk, vagy, mert ír és bírom a vöröseket/szőkéket, hanem tényleg azt érzem, hogy jó a pasi
itt mondjuk barna haja van, de az is jól áll neki
OK, szerintem még nincs azon a szinten, ahol S. C., de jó úton halad… (nem mindenben érzem azért tökéletesnek… de fiatal még)
nekem ebben a sorozatban is Steve a jobb, de vitathatatlan, hogy D. G. is nagyon odateszi magát – és lássuk be, neki van a nehezebb dolga…
tökéletesen hozza az érzéketlen sorozatgyilkost... az a rezzenéstelen arc, amikor megbánást kéne tanúsítania, de közben azért látjuk, ahogy átmegy egy változáson
akit még kiemelnék, ő David Alan Grier, a Steve C. által alakított Alan korábbi pszichológusa, aki már nem él
az alapsztori az, hogy D. G. (Sam) egy sorozatgyilkos, elkezd terápiára járni S. C.-hez (Dr. Alan Strauss), de mivel nem érzi hatásosnak, elrabolja a pasit, a háza alagsorába zárja és az ágyhoz láncolja a bokáját
napokra…
azt "kéri" (ezen a sajátos módon…), hogy Alan kezelje, tartson neki intenzív terápiát, hogy ne öljön többet
nos, sajnos ez nem túl sikeres…
nem fogom, nem is akarom elspoilerezni az egészet, viszont véleményt azért írok róla, az a minimum
sajnos nem tetszett
leszámítva az utolsó 2 részt, ami tényleg erről a drámáról és feszkóról szól (amikor A. belátja, hogy nem egykönnyen szabadul innen…), az egész sorozat nekem sajnos NEM azt helyezi a középpontba, ami érdekelt volna
vagyis, hogy belelássunk egy pszichopata serial killer agyába és tetteibe
erre a ’Mindhunter’ sorozat sokkal jobb volt, SOKKAL! (a két évadról megtaláljátok a kritikámat a blogon… 3. nem lesz :()
ez az egész részben szól Samről, az apjáról, az anyjáról, arról, hogy miért lett ilyen
meg egy picit a jelenről is, hogy meg akarna változni, csak nem megy neki…
de elsősorban Alanről szól, a zsidóságról, a holokausztról
emellett arról, hogy hogyan vesztette el a feleségét (rák), milyen a viszonya a családjával és elsősorban Ezra nevű fiával, aki ortodox zsidó, és ezt nagyon komolyan veszi (ők nem azok, az anya sem volt az)
itt jön a képbe Alan pszichológusa, szupervizora, Charlie, akivel elképzel párbeszédeket
mintha most, a fogság, a bezártság alatt is járna hozzá – Charlie remek szakember, baromi jó dolgokat mond neki
vagyis Alan, mindamellett, hogy szenved, próbálja komolyan venni azt, hogy kezelje Samet, maga is átmegy egy „fejlődésen”
felismeri az élete hibáit, elsősorban azt, hogy Ezrával, a saját fiával hogyan bánt
félre ne értsetek, ez jó dráma-alap
de engem jobban érdekelt volna Sam, az ő agya, az ő „lelke” (ha van neki)
szerintem ez 70% Alan volt, 30% Sam
kár…
izgibb lett volna fordítva :(
amúgy jó a sztori, jók a részek, rövidek, gyorsan megnézi az ember, de rengeteg, rengeteg olyan pillanat van, amikor a zsidóság múltjába láthatunk bele, esetleg a szokásaikba
hallgatjuk az énekeiket, nézzük az imádkozásukat
nekem ez kicsit túl sok volt, túlzottan ez dominált, és nem kapcsolódott szervesen a sorozatgyilkosunkhoz
OK, mondhatjátok most, hogy "Petra, nézd meg a ’Dahmer – Monster: The Jeffrey Dahmer Story’-t, ott ezt kapod majd"
tudom, hallottam, hogy zseniális
és valszeg’ Evan Peters hozza is mindazt, amit D. G. itt nem tud
nincs gyomrom hozzá, hogy megnézzem, bocsi
elég erősek az idegeim, de nem vagyok képes rá :P
majd talán egyszer… de nem biztos…
szóval, összességében ez volt a bajom a ’The Patient’-tel: nem arról szólt, amiről kellett volna :(
talán a 9. és a 10. rész már igen – azok jók voltak
nem lövöm le, mi történt, de nagyon megcsinálták a végét
méltó befejezés
de a korábbi 8 rész szerintem vergődés volt, 1-2 kiemelkedő pillanattal
sajnálom :(

(Fotó: npr.org)

(2022. december 18.)