szerintem nem először mondom, nem először írom le, hogy a legjobb téma TÉNYLEG az utcán hever (OK, nem én mondom, hanem Brachfeld Siegfried mondta, de gyakran idézem)
mindezt a filmekre vonatkoztatva: a legjobb sztorikat az élet írja
persze, fantáziával is ki lehet találni csodákat, de semmi nem olyan jó, olyan igazi, mint amit maga az élet szül
nem véletlen, hogy a gyerekek is a szüleik által kitalált meséket szeretik a legjobban, amikben ők is benne vannak (én-mesék)
hiszen ki ne szeretné hallani (jelen esetben: látni) a saját életét?! hogy Ő érdemes arra, hogy ezt valaki elmesélje, megírja, vagy éppen megfilmesítse?!
ahhoz azonban óriási bátorság kell, hogy te magad meséld el a saját történetedet
hogy kitárd a szívedet, lelkedet, hogy leáss a mélyére, hogy kipakold a szemetet, a sarat, hogy hagyd, hogy kihulljanak a csontvázak a szekrényből…
iszonyat erő, hatalmas bátorság!
ez rosszabb, mint egy pszichoterápia ;) :P
de tényleg!
Steven Spielberg 1999 óta fontolgatta, hogy megfilmesíti a gyerekkorát, a családját, az ottani viszonyokat, történéseket és persze azt, hogy miért és hogyan lett belőle a filmek szerelmese, majd filmrendező
amíg éltek a szülei, ők is biztatták erre, hogy készítse el ezt a mozit, a családjukról szólót
és látva a filmet, ez érthető is, hiszen gyerekként is nagyon szerették és támogatták őt a filmezésben (egy ideig az apja nem, de aztán megértette, elfogadta azt, hogy ez nem egy múló szeszély és hobbi, hanem ez a gyerek tényleg ezt fogja csinálni!)
régóta vágytam és szomjaztam egy ilyen filmre
ami ennyire emberi, ennyire őszinte, ennyire hús-vér
amikor érzed, hogy ilyet kitalálni sem lehetne (és nem feltétlenül azért, mert olyan fordulatos, csavaros, hanem mert mondjuk egy olyan párbeszédet hallasz, ami TUDOD, hogy megtörtént)
apró változtatásokkal, de tényleg S. S. élete és kamaszkora elevenedik meg a vásznon előttünk, 7-18 éves koráig
Seth Rogan mesélte, hogy a forgatás alatt a mester sokszor sírt, nem takarta a stáb elől sem a könnyeit
és ez is mennyire szép
és azt mutatja, hogy őszinte
hiszen micsoda pszichodráma az (konkrétan!), amikor valaki a szerepedbe lép és téged „játszik el”
óriási terápiás jellege van, amikor magadat kívülről látod és újraéled a sztorit, mint egy néző, kívülről
annyi mindent megért az ember…
arról nem is beszélve, hogy milyen lehet újra átélni ezeket…
a drámákat, a sebeket, a bullyingot, az első szerelmet, az anyád (majdnem) félrelépését, a szüleid válását stb.
(ami másképp volt a valóságban: S. apja magára vállalta a válásukat, hogy a gyerekek ne az anyjukat hibáztassák (holott a nő szeretett bele egy másik pasiba, akivel össze is házasodott – erre a film már nem tér ki) és S. S. 15 évig nem beszélt az apjával… emiatt… rá haragudott…:()
(és ha már itt tartunk: a kicsi S. S. nem amiatt akarta abbahagyni (és abba is hagyta egy időre) a filmezést, amit itt látunk – vagyis, hogy kiszúrta az anyját és Bennie-t a filmen – hanem, mert látta a ’Lawrence of Arabia’-t, és azt érezte, vagy olyan filmeket készít, mint az, vagy semmit… :) ő nem akar ilyen kis hülyeségekkel bohóckodni…)
vannak benne kitalált szereplők, olyanok is, akiknek megváltoztatták a nevét (természetesen), de pl. Boris nagybácsi (Judd Hirsch) full igaz – ő pedig hatttttalmas figura a filmben, imádtam
kár, hogy ilyen rövid a szerepe
annyira sok síkon tudom méltatni a filmet és nem találok benne hibát
egyet sem
szerelem… az első perctől az utolsóig <3
és persze, azért is, mert én is imádom, falom a filmeket, de nem így – én sosem akartam operatőr lenni vagy rendezni; nincs érzékem hozzá
de csodálattal adózom mindenki előtt, aki így figyel, így lát, aki így tud mesélni, aki így ért hozzá
mennyire csodálatos volt látni ezt a kisfiút, ahogy forgat, ahogy kitalál dolgokat, majd később vág, ragasztgat…
megpróbáltak mindent nagyon korhűen megcsinálni és álom volt ezt így látni
nem csodálom, hogy a szülei szétfeszültek a büszkeségtől a vetítéseken – látva, hogy a fiuknak micsoda fantáziája van, mikre képes
áh, álom… <3
Mateo Zoryon Francis-DeFord játszotta az ifjú Sammy-t (csodaszép gyerek!), de főleg Gabriel LaBelle vitte a prímet, mint kiskamasz, majd kamasz Sammy (= Spielberg)
az egyik sík/réteg tehát ez – maga a szerelem a filmek iránt, a forgatások, a rendezés
szerintem ezt annak is élvezet nézni, aki nem ilyen movie buff, mint én
a másik sík a családi viszonyok, az érzelmek, a szeretet, a szerelem, a megcsalás, az anyós és a beszólásai (de u.ez az az anyós (az apa anyja) az, aki kb. azonnal kiszúrja, hogy a feleséggel nem 100-as valami)
az, ahogyan nevelik a gyereket
eleve: az édesanya (Michelle Williams – 10/10 – őt korábban nem kedveltem, de mostanában minden filmben odáig vagyok tőle) és az édesapa (Paul Dano – imádom! és annyira örülök, hogy főszerepet kapott, naná, hogy ő is 10/10-es) személyisége nagyon aprólékosan ki van dolgozva, mindkettőjüket pontosan megismerjük
látjuk az apát, elmerülve a dolgaiban, a mérnöki cuccokban, csak mondja, mondja, de senki nem figyel, nem érdekli
kicsit ki van közösítve
egy csodabogár, mégis, mennyire sokrétű személyiség, és milyen szépen reagálja le a dolgokat
csodás ember!
az anya pedig, aki szült 4 gyereket és emiatt abbamaradt a zongorista (és egyéb művészi… mint látjuk…) karrierje
szenved, be van zárva, mégis, süt-főz, mindenkit ellát
és közben szerelmes, igen, a férje kollégájába (Bennie), legjobb barátjába, aki kb. a család tagja
velük eszik, velük nyaral, és amikor költöznek, ő is megy velük, az apa melót szerez a havernak is (őt Seth Rogen alakítja)
hogy az apa látta-e ezt? tudta-e?
szerintem nem
direkt vak volt, nem figyelt, nem AKART figyelni
Bennie családtag, egy bútordabab – ott van és ott is lesz (mondom, csak az anyósnak gyanús ez…)
amikor pedig nincs, az anya belebetegszik és nem tud tovább funkcionálni
szintén másik sík és tér: a suli, az ottani viszonyok, helyzetek, főleg onnantól, amikor ismét költöznek és most Kaliforniába, Sammy pedig nem nagyon passzol a menő, sportoló, kigyúrt, napbarnított srácok és csajok közé
ja, és pláne, hogy zsidó, amiért még cikizik is
tipikus bullying céltábla :(
kap bőven…
látjuk az első szerelmet, az első szexuális élményeket (utalásszerűen, nincs konkrétan benne), a bált, a csalódást, a szakítást
és azt, ahogyan ez a fiú felnő, megérik és azzal a „fegyverrel” lő, amit kamerának hívunk
az angolban ez eleve a ’shoot’ szó – lőni és filmet forgatni; mindkét esetben ezt az igét használjuk
és mennyire igaz! mert itt a kamera lesz az ő orvlövész puskája
úgy rakja össze a filmet, ahogy akarja
rossz lesz, aki rossz volt vele
és kiemel, napfényben fürdet valakit, aki ugyan szintén rossz volt, de neki így „lő” vissza
az amúgy egy szuper jelent – a két fiú beszélgetése a folyosón…
de ha már szuper jelenetek – mennyi van belőlük!
mennyi-mennyi emlékezetes pillanat, amikre csak a legnagyobbak képesek!
amikor Sammy a kezére vetíti ki a filmet, kvázi, az a „filmvászon”
amikor az anyja beül a szekrénybe megnézni a filmet – és mi végig csak az arcát látjuk
az utalások az ’E. T.’-re, pl., mikor a srácok bringáznak és rajtuk van a kapucni
Boris minden egyes mondata
az, amikor Sammy húga azt mondja a srácnak, hogy olyan, mint az anyja
az anya tánca a reflektorfényben
Sammy első csókja és az az őrült csaj (aki szerintem szintén nem kitalálta figura, tutira így volt a valóságban is… :P)
1-1 megvilágítás (Gob bless Janusz Kamiński! <3), pl. egyszer Paul Dano (az apa) feje körül
a vége!!! a VÉGE!!
kérem!!
milyen már, hogy David Lynch-et erre rá tudták venni (amúgy rohadt nehezen… győzködték páran, hogy bólintson rá ;))
arra, hogy alakítsa John Fordot
aztán az ő szavai, minden egyes szava!
és igen, az, amikor kint a kamera felemelkedik, hogy fent legyen a horizont…
Gyerekek, ezen MOST IS, ebben a pillanatban is bekönnyeztem, nyelem a könnyeimet a torkomban
ezt csak az értheti, aki él, aki mer élni, aki szereti a filmeket, aki hagyja, hogy beáramoljon mindez a szépség, ami körülvesz minket
a ’Green Book’ óta nem láttam ennyire tiszta, kedves, szerethető és emberi filmet
2022-ben pedig közel sem (!!)
10/10, Oscart neki, mindent neki!
leborulok Spielberg nagysága előtt
’A cápa’ ide, ’E. T.’ oda
’Indiana Jones’ szintén ide, ’Schindler listája’ szintén oda – minden műfajban szeretem, tisztelem, nagy rendező
de ez… nekem ez volt a legjobb
EZ, ami ott hevert előtte… az utcán... lehajolt érte és felvette <3

(Fotó: wcbe.org)

(2022. december 19.)