szerintem nem először mondom, nem először írom le, hogy a legjobb téma TÉNYLEG az utcán hever (OK, nem én mondom, hanem Brachfeld Siegfried mondta, de gyakran idézem)mindezt a filmekre vonatkoztatva: a legjobb sztorikat az élet írjapersze, fantáziával is ki lehet találni csodákat, de semmi nem olyan…

mielőtt belekezdenék ennek a szürreális filmnek az elemzésébe, rögtön a védelmemben két dolog: 1. kedves Esküdtek! én nagyon szeretem a beteg, elvont művészfilmeket… komolyan nem minden művészfilm az, de sok igen :D és az én torkomon azok is letuszkolhatóak becsülettel…

aki esetleg azt hinné, hogy a Lola név a filmtörténelembe ’A lé meg a Lola’ c. ’98-as német mozival, vagy esetleg Nabokov regényfeldolgozásával (’Lolita’) került be, az nem is tévedhetne nagyobbat Lola ugyanis a ’Damn Yankees’-zel „született meg”, vagyis inkább vált ismertté hogy miről is…

ugye mindannyian emlékszünk a 'Jóbarátok' c. sorozatból Phoebe "rákelméletére" Rachel és Ross kapcsán?! naná! abba inkább ne menjünk bele, hogy valójában tényleg egy életre választanak-e párt a rákok – nem fontos… az azonban igen, hogy R + R szerelme/kapcsolata az égben…

azt hiszem, bátran állíthatom, hogy a gyógyulás útjára léptem, hiszen képes voltam elmenni a moziba :) :D annak pedig kimondottan örültem, hogy meg bírtam állni, hogy ne köhögjek a film alatt - voltak paráim ezzel kapcsolatban :P talán még maga Venom is gyógyító hatással volt…

aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy csöpögős alkat nem igazán rajongom a romantikus filmekért (csak azokat szeretem, amik vagy iszonyat egyediek, vagy cukik, vagy van bennük mondanivaló is - mint pl. az 'Amelie csodálatos élete', vagy a 'Tajtékos napok', esetleg a 'Mielőtt'-trilógia) az…

régóta meg akartam nézni ezt a filmet egyrészt az év eleji díjak miatt (2 Oscar, 1 GG), másrészt mert agyon dicsérték Casey Affleck játékát tudjátok, amikor egy trailer végén kiírják, hogy "breathtaking", "best ever", "amazing", "no words" és a többi... :D ilyesmiket mondtak…