tudjátok, van az a cég, ahol ilyen cuki mini-szendvicseket lehet venni – rendezvényekre stb.
direkt nem mondok nevet, nem akarok reklámot csinálni nekik – de mindannyian tudjuk, kiről beszélek
nos, a szendvicseik között mindenkinek megvan a maga kedvence, és esetleg olyan is, amit nem annyira szeret
de összességében nagyon jó minőségűek
az én kedvencem a téliszalámis (mi más?! csak a klasszikus ízek ;)), a mozzarellás-paradicsomos, a padlizsánkrémes, még elmegy a körözöttes is
amit viszont ki nem állhatok és soha nem ennék belőle, az a tojáskrémes vagy a kéksajtos/juhsajtos
világos, minden ízt most nem vonultatok fel...
de hogy miért is kezdem ezzel a ’Babylon’ kritikáját?!
mert ez a film nekem egy tálca szendvicske
több apró sztori, több jelenet, amik igen, lazán összekapcsolódnak, de igazából ízelítőt adnak egy korszakról, emberek életéből
van egy íve, de nem igazán akar egy nagy történetet elmesélni, tanulsággal, miegyébbel
tényleg csak egy „kóstoló”, mondhatni – hogy visszatérjek a kajákhoz –, egy degusztációs tál :D :D (bocccs, túl sok ’A Konyhafőnök’-öt nézek ;))
Tarantino után szabadon: ez Damien Chazelle „szerelmes levele” Hollywoodhoz (ahogy a mesternek volt a ’Once Upon a Time in Hollywood’…) – annak a korszaknak állít emléket, amikor a némafilmet leváltotta a hangos
a színészeknek pedig BESZÉLNIÜK kellett, szöveget kellett memorizálniuk, a forgatás egy nagy „mess” volt, hiszen nem szabadott tüsszenteni vagy éppen nyikorgó/kopogó cipőben járni – mert akkor vehették újra a jelenetet
bizonyos sztárok felemelkedtek, mások örökre lecsúsztak, pusztán csak azért, mert mondjuk nem volt szép a hangszínük
egy teljesen új világ jött…
ami miatt idecitáltam a szendvicses-metaforát – ha még nem lenne tiszta –, az az, hogy ez a film is egy „vegyesvágott”, csalamádé
vannak benne isteni részek, emlékezetes pillanatok, amik szerintem örökre beégtek az agyamba és a retinámba (= téliszalámis szendvics :D), például ilyen Margot Robbie alakítása a könnyekkel (még a némafilmben), illetve szintén ő, amikor milliószor veszik fel u.azt a jelenetet az első hangosfilmjében és a 3. kedvencem is hozzá köthető – az az, amikor botrányt csinál az úri bulin :D
ebből is látszik, hogy ez a nő most tényleg mindent belepakolt ebbe a szerepbe
eddig is voltak jó alakításai, szó se róla (’I, Tonya’, a ’Két királynő’ vagy az említett ’Volt egyszer egy... Hollywood’-ban, bár ott csak egy bájos kis színésznőt kellett eljátszania... az ’Én, Tonya’ – na, az kemény szerep volt) – én mégis azt érzem, hogy élete alakítását hozta
zseniális volt, minden pillanatban, tényleg!
(a fenti filmekről mind írtam a blogon ;))
még Brad Pittet is felülmúlta, bőven – aki azért nagyon jó, világos… ehhez kétség se férjen <3
visszatérve a szendvicsekhez: bővelkednek benne az olyan jelentek is, amik fölöslegesek, uncsik, iszonyatosan el vannak nyújtva és nagyon nem tetszettek (= tojáskrémes szendvics)
nekem ott kezdtek el iszonyatosan elromlani a dolgok, amikor Nellie LaRoy (M. R.) nagyon lecsúszott, szerencsejátékozott, veszített és Manny (Diego Calva – szintén ügyes! ;)) bevállalta, hogy elmegy helyette tárgyalni azzal a maffiózóval (Tobey Maguire alakításában – nem nagyon kedvelem őt, itt meg kimondottan egy undor karaktert alakít :)) és kifizeti a tartozásait
ez a film utolsó ¼-e, kb.
az a földalatti jelenet, meg minden, ami utána van...
és a vége is… ne haragudjatok, Gyerekek! egy Damien Chazelle-től nem várnék ilyen „szájbarágós” bejfejezést
értem én, hogy vége a némafilmnek, értem én, hogy lezárult egy korszak, ami miatt lehet szomorkodni, nosztalgiázni – de elindult valami új, más, sőt, talán jobb is
ő sem azt mondja, hogy ez nem jó – de az az gyors összeállítás, filmes bevágásokkal, a filmtörténet nagy jeleneteivel – az minek kellett?! (arról nem is beszélve, hogy az a bizonyos karakter, aki öngyilkos lesz - full kiszámítható volt... :()
egy ilyet szívesen megnézek a YouTube-on a "mozi x.-ik születésnapja" alkalmából vagy bármi
de nekem nagyon szájbarágós volt itt, komolyan mondom
az meg, hogy ennyire, de ennyire, de ennyire elhúzták… hogy a film 189 (!!) perces, attól kész vagyok!
és visszakanyarodnék a szendvicsekhez: ha túl sokáig hagyjuk őket állni a tálcán, megromlanak
nem értem ezt az új tendenciát: miért nem tud manapság Hollywoodban senki sem 2 óra alatt filmet gyártani?! nem 3, 2!!! a három brutál sok
van, amikor visz a film, élvezem és fel sem tűnik (’The Fabelmans’ (151 perc) vagy éppen a ’Tár’ (158 perc) – arról még nem írtam, de majd érkezik ;)), de az, hogy 3 óra fölé vigyük!! eszméletlen!
ami miatt eszembe jutott a vegyesvágott szó is (nem csak a szendvicsek :)), az azért lehet, mert 4 film is eszembe jutott közben
kicsit olyan, mintha összegyúrták volna őket:
* a már említett ’ Once Upon a Time in Hollywood’ - Tarantino filmje (Hollywood, emlékállítás – csak az nekem nagyon egyben volt; nem bántam a hosszát sem)
* Coenék filmje, az ’Ave, Cézár!’ (szintén Hollywood egyik korszakáról – amúgy sajna nagyon zagyva filmnek tartom és a sok A-kategóriás sztár sem tudta megmenteni a szememben… de tény, vannak benne nagyon jó szálak és történetek… EZ a film azonban sokkal jobb annál)
* Alejandro González Inárritu mozija, az általam nagyon imádott ’Birdman’ (a jazz (zseniális a zene itt is!!), a folyamatos kameramozgás, a kulisszák mögé bepillantás miatt jutott eszembe)
* és igazából szinte bármelyik Baz Luhrmann-film, de főleg a ’Moulin Rouge!’ miatt (ennek a filmnek a nyitójelenete, ami olyan, mint egy véget nem érő klip)… de ’A nagy Gatsby’-s is említhetném, ott is van pár buli ;)
* ja, és pluszban még némi Fellinit is éreztem itt-ott :P
ezt nem kritikaként hozom fel, nem gondolom, hogy lopás lenne, de nem is egyedi a stílus vagy a rendezés
ismét csak a „vegyesvágott” jut eszembe
hm, lehet, hogy éhes vagyok és azért hozom ezt a sok kajás példát?! :D :P
de hogy valami hasznosat (és informatívat) is mondjak a filmről, Brad Pitt karakterét John Gilbertről mintázták, Robbie kisasszonyét pedig Clara Bow-ról (bár ott elég sok fikciót beletettek)
Olivia Hamilton karakteréhez (a női rendezőnő) Dorothy Arznerből merítkeztek, ő találta ki azt, hogy egy horgászbot végére tetette a mikrofont és azt lógatta oda a színészek „orra” alá :) ügyes!
amúgy az 1920-as évek közepén tényleg ez ment Hollywoodban: iszonyat vad partik, szex, drogok, alkohol… nagy balhék voltak, a filmstúdiók pedig nem győzték tisztára mosni a sztárjaik („arcaik”) nevét és jó hírét…
ahogy a filmben is "kidől" a színésznő… ez a valóságban is megtörtént… :( (Virginia Rappe-val)
nekem hatalmas öröm volt látni Flea-t vagy éppen Jean Smartot (’Hacks’), még ha csak egy kisebb szerepben is
tudjátok, hogy imádom a nőt ;)
mégis, azt érzem, hogy ezt a filmet Margot R. viszi a hátán, nem is akárhogyan – szerintem bőven megérdemelt volna ezért egy Oscar-jelölést
annyi arcát kell hoznia, annyi mindent el kell játszania, hogy le a kalappal előtte
ez teljesítmény!
a kedvenc jeleneteim közül még ki is hagytam egyet a fenti felsorolásban: az a kígyós, a sivatagban – Eric Roberts és M. R. is frenetikus
alig hittem a szememnek, hogy ez megtörténik, de megtörtént :D
aki csak egy tollvonással áthúzza ezt a filmet, hogy xar, az nem figyelt ilyen apróságokra
rengeteg humor és helyzetkomikum van benne (WC-s jelenet, amikor Pitt mondja, hogy a hangos filmben mindent hallasz – hahaha…, de ilyen volt a harcjelenet forgatása is, amikor a pasiból kiállt egy zászlórúd és próbálták "elfedni" azzal, hogy várható volt a halála, hiszen mind tudtuk hogyan élt, milyen bajai voltak :D)
szerintem is hosszú (rettenetesen), zagyva és tele van fölösleges időhúzással… de olyan pillanatok is vannak benne, amik tényleg nagyon emlékezetesek <3
én is jobban szeretem azokat a mozikat, amelyek az elejétől a végéig rabul ejtenek, elvarázsolnak, visznek magukkal
ez is vitt egy ideig, aztán elfáradtam és lemaradtam :D
messze nem életem filmje, de 1 kört megér – ha van rá időtök és türelmetek ;)

(Fotó: elliberal.com)

(2023. február 18.)