szomorú vagy sem (amúgy AZ!), de alig vártam, hogy véget érjen ez az évad, és sajnos nagyon komoly esély van rá, hogy sosem nézem meg a 3.-at :( ami azért rettenetesen drámai, mert az első szuper volt! a legeslegnagyobb baj vele, hogy míg az elsőben a kisebb izgalmak és történések mellett…

minden jó véget ér egyszer... de – hogy egy újabb közhellyel éljek – minden jó, ha a vége jó ;) és ez nagyon jó volt!! igazán megszerettem <3 örömteli, hogy egy kanadai sorozat ekkora sikert futhatott be, hogy – ugyan csak a 6., záró évad után – elismerték…

soha életemben még csak nem is hallottam erről a kanadai sorozatról mostanáig – a 72. Emmy-díjátadóig -, amikor is az utolsó, 6. évaddal taroltak döbbenetes mennyiségű szobrocskát vittek el valszeg’ joggal, szóval ilyenkor mindig felkapom a fejemet, hogy „ebben azért lehet…

a sorozatok korát éljük már évek óta… míg elvétve talál csak az ember olyan egészestés filmet, amire azt mondja, csettintve, hogy „na, ez ott volt!” (legutóbb: ’The Platform’), a sorozatok esetében csak kapkodja az ember a fejét az egy dolog, hogy lassan mindegyik tele van…

úúúú, Gyerekek! ez mekkora volt! azt hiszem, sosem daráltam le sorozatot ilyen gyorsan az első évadból és ebből is a 10-10 részt 2-2 nap alatt (és úgy, hogy erőltettem magamat, hogy keljek fel, csináljak mást is… ment ez volna gyorsabban is :P) a 2. évadban mondhatni, megrakták a…

sosem gondoltam volna, hogy ennyire lebilincsel majd ez a sorozat nem így indult… OK, teljesen pontosan úgy indult, hogy láttam, mennyi díjat bezsebelt itt-ott, és mivel a ’Fleabag’-nek is így vágtam neki ÉÉÉÉS hatalmas rajongójává váltam, úgy tippeltem meg, hogy valszeg’ ezt is azért…