Az alapító / The Founder (2016)
egy régi "adósságomat" törlesztem azzal, hogy megnéztem ezt a filmet
egy kedves ismerősöm folyton kérdezgette, hogy "na, megnézted már? na, megnézted már?"
most végre igen! yeah!
köszönhetően egy másik kedves ismerősömnek, aki volt olyan drága, és elhozta nekem
köszi mindenkinek!!
jelentem: a feladat teljesítve és VALÓBAN szuper film
Michael Keaton egy legenda; annyira jó látni, hogy "öregen" :P is szuper szerepeket vállal el és nagyon jól játszik (elsősorban a 'Birdman'-re gondolok, de más is van...)
amúgy majdnem Tom Hanks kapta a szerepet - őt is nagyon el tudtam volna képzelni Ray-ként
a sztori egy sikertörténet
egy tipikus Amerikai Álom megvalósulása
és ahelyett, hogy arról regélnék, hogy John Lee Hancock micsoda remek filmet készített, mellékesen valami 20-22 nap alatt leforgatva (nem pazarolta a "filmet" ;) ami tetszett neki elsőre, nem vette fel újra :)), inkább arról beszélek, hogy engem ez hogyan érintett
mert felkavart
nem is kicsit
még 1x: remek film, remek sztori, jó a rendezés, jók a szereplők, nincs hiba benne
OK, nem életem filmje, láttam már sokkal jobbat is, de mondjuk egy erős 8-as (ha számban kéne kifejezni)
ami zavart, az Ray Kroc karaktere
mert hogy nem szimpi
nekem nem az
ezzel lehet, hogy sokan nem értenek majd egyet, mondván: így kell nekimenni egy üzletnek, így kell sikeres lenni, menni, törtetni, mindenkit félrenyomni, stb.
és nem elfelejtendő azt a tényt, hogy neki "köszönhetjük" (vagy sem?!), hogy a McDonald's világszerte ismert lett
mivel én nem vagyok egy nagy "Mekis" (max: krumpli és fagyi; külön-külön... nem tunkolom bele a vaníliába :)), felőlem akár maradhatott volna Amerikában
de nem akarom elvitatni ezt az érdemet tőle, hogy bizony sok millió embert tett ezzel boldoggá
hallellujah!
a testvérek (az IGAZI alapítók) kicsiben gondolkodtak, a minőségre törekedtek, nem volt meg a kellő üzleti tapasztalatuk (hogy hogyan kell egy franchise-t felépíteni, működtetni), sem a talpraesettségük/rátermettségük, sem a "beszélőkéjük"...
én mégis nagyon, de nagyon bírtam őket
mind a kettőt a maga nemében
Nick Offerman és John Carroll Lynch remekül játszik
(egy kis érdekesség: utóbbi bemagolta az egész forgatókönyvet; igen, SZÓ SZERINT, mindent...)
az, ahogyan Ray megpróbál segíteni nekik, nos, abban persze van némi köszönet, hiszen megvalósítja a legmerészebb álmaikat is...
viszont mindezt úgy teszi, hogy a tesókat kihagyja a képből
teljesen
és nekem ez gyomorforgató volt
ne haragudjatok, biztosan velem van a baj, és tutira "így kell" ezt csinálni, de kb. hánytam tőle
picit a 'Social Network' film jutott eszembe... ott is hasonlóan éreztem azzal kapcsolatban, ahogy Mark szépen lassan mindenkit kitúrt maga mellől
azokat is, akik a kezdetektől ott voltam
nos, Ray ezt még durvábban és még aljasabb módon teszi
és u.így rendezi a magánéletét is
OK, értem én, hogy a felesége (Laura Dern) egy sznob "liba", aki egész nap csak unatkozik és arra vágyik, hogy este a klubban vacsorázzanak, hogy végre társasági életet élhessenek
a férje nem egy túl sikeres üzletember
valszeg' más életet álmodott meg magának, másra vágyott
nem hisz benne, nem támogatja
aztán egy ponton, amikor a férje ezt jelzi neki, változtat a hozzáállásán, kiáll mellette, megvédi, sőt, megpróbál segíteni neki a maga módján (talál egy franchise-partnert), de akkor ez már késő, úgy tűnik
a férje ugyanis 1 pillantás alatt beleszeretet egy másik pasi feleségébe, amit nem is rejt véka alá, sőt, olyan vérlázító módon nyomul rá, hogy az arcom leesett közben
persze, mindezt lehet úgy is értelmezni, hogy OK, ilyen a szerelem, meg hogy ezzel nem lehet mit tenni
ezzel egyet is értek, részben
ezek hatalmas erők :)
csak az elintézés módja nem tetszett
nem is tudom...
mindegy, a szerelmi zsákmány megszerzésénél sokkal, de sokkal felháborítóbb volt az üzlet kiépítése, a tesók kisemmizése és az, ahogyan még a végén is elbánt velük (bizony, sosem lehet hinni egy kézrázásban... mindig, mindenről legyen papír... :P)
az, ahogyan bemegy a kórházba, és odaadja Mac-nek az üres csekket... pf... szerintem ott betetőzött nálam az undor
hogyan képes valaki egy beteg embert így megalázni?! borzalmas volt látni, ahogyan megpróbálja megragadni a lehetőséget, hogy kvázi a halálos ágyán még rúgjon bele egyet!! full kiakadtam :(
elvette a nevet, a céget, a termékeket, mindenbe belenyúlt, átalakított és az egész sikert zsebre vágta
értem én, persze, hogy nem volt igazán bevétele és ezen változtatni akart
értem én azt is, hogy a tesókkal előnytelen szerződést kötött - és emiatt sajnálom, OK
de az a mód, ahogyan elbánt velük, áááá...
kivagyok, ne haragudjatok!
maximálisan lehetséges, hogy csak én akadtam ki ezen a filmen ennyire, és mindenki más remek, tanulságos sztorinak tartja, mondván, ilyen az üzleti élet
elismerem: nincs üzleti vénám... gáz, vagy sem, így van
viszont biztosan nem dugnék egy fuldokló ember szájába slagot, amit Ray rezzenéstelenül bevállalna
nos, tény: ő sikeres és gazdag lett, én meg továbbra is egy senki vagyok, de ilyen áron NEM lesz korpás a hajam :P
(Fotó: youtube.com)
(2018. május 20.)
