ezer éve megnéztem már ezt a filmet egy kedves, régi ismerősömmel, csak nem voltam képes írni róla
hogy miért nem?! mert nem tetszett
jelentéktelen volt
mondom: szót sem érdemel
de egy dolog miatt összeszedtem az erőmet – így, hetekkel a mozizás után (és ez volt az idei első!!)…
az ember nem egykönnyen áll neki megnézni egy Gaspar Noé-filmet, még akkor sem, ha tiszteli és elismeri a mester nagyságát
nekem ez a pillanat most jött el
értsd: egész eddigi életem során direkt és tudatosan elkerültem a mozijait, mint macska a forró kását
1 filmjéről hallottam…
tudjátok jól, hogy a ’Petra mozizik’ oldal No. 1. szabálya az, hogy soha nem olvasok el kritikákat a filmek, sorozatok előtt – próbálok teljesen mentes lenni minden információtól – de ez sajna néha kikerülhetetlen
elém csúszik egy szalagcím, egy komment a FB-on, és annyi
így volt ez ’A…
szerintem mindenkinek megvan az emléke a menzai teáról, ugye?
rettenetesen édes, cukros, de közben meg citromos is
naná, hogy imádtuk gyerekként, most meg már nosztalgiával gondolunk vissza rá
szóval olyan romantikus... szép emlékeket idéz...
de ha igazán mélyen, őszintén…
attttya ég! mekkora filmet tett le Ari Aster az asztalra! wow! teljesen lesokkolt és lenyűgözött!!
lesokkolt az, amit látok, ami zajlik
de lenyűgözött az, AHOGYAN elkészítette ezt a filmet!
ÍGY kell horrort csinálni, kérem!
az 'Örökség' ehhez képest eltörpül, komolyan…